Még nem teljes a keret – 24 hokis kezdte meg a vb-felkészülést

Hivatali környezetben utálatos nap a hétfő, de a Tüskecsarnok nem éppen iroda, úgyhogy férfi jégkorong-válogatottunk vidáman látott munkához. Pedig a feladat nem könnyű, hiszen egy hónapos felkészülés kezdődött, méghozzá a történelem legnehezebb divízió 1/A-világbajnokságára: a héten Asztanáról Nur-Szultanra átnevezett kazah fővárosban a házigazda mellett az elitből „leeső”, tavaly még olimpiai házigazda Dél-Korea, a 2004 óta először másodosztályú Fehéroroszország, a 2009 óta először „lenn ragadó” Szlovénia, valamint a feljutó Litvánia lesz az ellenfelünk, és az első kettőben kellene végezni a feljutáshoz…

Na de ez távoli cél, egyelőre a várható vb-keretünk harmada nincs is jelen, mert a héten 24-en dolgoznak majd – a korelnök Vas János például iskolai elfoglaltsága miatt a tréning közepén futott be –, és még nem voltak köztük az EBEL-ből vasárnap kieső Fehérvár, az Erste Liga döntőjének ma nekikezdő Ferencváros és Csíkszereda, illetve az elődöntővel a hétvégén végző Újpest kiszemeltjei. Meg a légiósaink sem Bartalis István kivételével, merthogy az ő klubja már befejezte az évadot, mi több, centerünk nem is marad Németországban, úgyhogy ő áttételesen szerződésért is hokizhat a vb-n.

Egyebekben friss és üde volt a társaság, főleg a DVTK és a MAC emberei, akik kipihenték a szlovák élvonalbeli Tipsport Ligában töltött újoncévük fáradalmait – a MAC-osoknak pedig nem is kellett messzire cuccolniuk, hiszen a válogatott is a „Tüskében” vert tábort, ráadásul csak egyetlen öltözővel odébb. Viszont tekintettel arra, hogy március vége felé járunk, gondjai, bajai mindenkinek akadnak.

„Jelen pillanatban két fogam hiányzik, de hát a válogatottban mindig kiesik, majd utána megcsináljuk… – mondta például a DVTK-s Kiss Dániel az öltözőfolyosó falának dőlve. – Bajlódós klubidény volt, és mindig a fejemmel támadt gond: arccsonttörésem és valószínűleg két agyrázkódásom is volt, de szerencsére gyorsan felgyógyultam mindből. Remélem, nem ismétlődik meg, ami tavaly megtörtént, hogy az utolsó edzésen eltöröm a lábam.”

Az első tréningen nem történt baleset, a négy kapus a pálya négy sarkába ledöfött kapukat védte, aztán szűkült a munkaterület, és hosszában, majd egyetlen harmadban keresztbe játszva folytatódott a jégkorong. Amiből kijut már a héten is, hiszen csütörtökig napi két edzés a penzum, nem számítva a taktikai értekezleteket, amivel az egész tábor kinyitott – amolyan irodai hangulatban.