Egy világvégi faluból a halhatatlanságig – Patrick Marleau történelmet írt az NHL-ben

Mégis, hol történt volna meg, ha nem Las Vegasban?

Igaz, hogy a „bűn városa” nem a sportról híres, sokkal inkább a szállodákról, a cirkuszról és főleg a szerencsejátékról, de azért Kareem Abdul-Jabbar csak itt döntötte meg Wilt Chamberlain NBA-alapszakasz-pontrekordját 1984-ben – és itt dőlt meg az NHL egyik legbecsesebb rekordja is a mi időnk szerint kedd hajnalban.

SZIPOGÓ REKORDER

Mike Aldrich készült. Ha a San Jose Sharks szertárosának a neve nem mond semmit, nem szégyen, viszont a sportágban Kanadától Kistarcsáig „equipment manager” néven emlegetett figurák olyanok, hogy a leghamarabb érkeznek, majd a legkésőbb távoznak és mindent elintéznek. Az sem kerülhette el Aldrich figyelmét, hogy meg kellene emlékezni a Vegas Golden Knights elleni mérkőzésről, mert az nem tucatbajnoki, hanem olyan, amelyen NHL-történelem íródik.

Mire a Sharks az öltözőbe ért, Aldrich felakasztgatta a szereléseket a vállfákra, csak ezúttal a mezeken egy „plecsni” is virított a 12-es számba rajzolt sziluettel. A 12-es számú játékos kapott különleges kesztyűt is, és amikor a bemelegítés és a korongbedobás közé iktatott videózást elindították az öltözőben, meglepetésre nem az ellenfél gyenge pontjait bemutató képsorok forogtak, hanem vicces meccs- és edzésjelenetek, egy konkrét főszerelővel. Ő a San Jose Sharks 41 éves kanadai szélsője, Patrick Marleau, aki 1768. alapszakasz-mérkőzésére csúszott a jégre, megdöntve a szerényen „Mr. Hockey”-nak hívott Gordie Howe ugyancsak 41 éve fennálló rekordját.

Elsőre nehezen felmérhető, micsoda csúcsról és történelmi távlatról is beszélünk. Marleau csaknem negyedszázados karrierje során az NHL túlélt két bérvita miatt (félig) elmaradó évadot, bevezették a fizetési plafon rendszerét, a videobírózást (majd hozzá a teniszből ismert challenge-elést), a szétlövéseket, megváltoztatták a hosszabbítások játékosszámát, megnövelték a támadóharmadokat, megcserélték a hazai-idegenbeli mezek világos-sötét leosztását, 26-ról 31-re nőtt a klubok száma (sőt, ősztől 32 lesz), és ha már itt tartunk, ő egyedül több NHL-mérkőzésen játszott, mint a Nashville (1720), az Atlanta/Winnipeg (1639), a Columbus (1557), a Minnesota (1553) és a Vegas (278) franchise-ként! A 103 éves NHL-ben több mint nyolcezer játékos szerepelt eddig, 353-an jutottak el 1000 alapszakasz-mérkőzésig, 21-en 1500-ig, öten 1700-ig, és csak egy 1768-ig – a világjárvány közepén.

Az ünneplés persze már a hétvégén elkezdődött, amikor Minnesotában járva Marleau még „csupán” beállította a csúcsot. Már ott is szólt a hangosbemondó és már ott is felsorakoztak az ellenfél játékosai, hogy mindenki egyenként jattolhasson a legendával – miközben a hatvanszor akkora lelátón egymástól méterekre, katonás sorokba rendezték a háromezer nézőt… De hát ilyen időket élünk, odahaza, San Joséban például a helyi járványügyi szabályok miatt jelenleg is zárt kapusak a meccsek, úgyhogy Marleau szerencsére idegenben ért el a csúcsdöntéshez, mert így a családja is a helyszínre utazhatott.

Maga a meccs nem volt nagy szám, ugyan Marleau sora kezdett, ő pedig 1:03-as cserével nyitott, de a 17:21 percnyi ideje alatt egyetlen lövése akadt, majd kihagyta a rávezetését a szétlövésben, így a Vegas nyert. Ám ez most nem sokakat érdekelt, az jóval többeket, hogy miként reagál a hömpölygő elismerésekre: nos, nehezen, a lefújás utáni interjúban megkönnyezte azt a kérdést is, hogy miért csinálja még egyáltalán?

„Mert imádom. Nincs semmi ehhez fogható” –  szipogta törülközővel a nyakán, és csatlakozhatunk a hüledezéséhez, ha belegondolunk, honnan jutott el e Las Vegas-i pillanatig…

CSÚSZÓS KONYHAPADLÓ
...egy akkor hetvenöt, ma ötvenlelkes faluból, Aneroidból, amely a negyedmilliós Reginától 250 kilométerre délnyugatra található Saskatchewan államban, Kanadában. Szóval, az isten háta mögött. A Marleau família itt éldegélt egy farmon, a családfő, az immár 74 éves Denis a mai napig művelgeti a földet, egyébként tanár édesanya, Jeanette igazgatta a családot. Már amikor a fiúk hallgattak rá. A lánytestvér, a műkorcsolyázó Denise mellett „Patty” és a bátyja, Richard is rakták a szénát és etették az állatokat, egyébként azzal segítettek be a házimunkába, hogy padlóápolóval felkenték a linóleumot, persze csakis azért, hogy jobban csússzon.

„Belebújtak a zoknijukba, és hatalmas meccseket vívtak a konyhapadlón, főleg, amikor szombat esténként meghallották a Hockey Night in Canada szignálját” –  mondta a mama, s megjegyzése megértéséhez kell egy kis kultúrháttér. A Hockey Night in Canada olyan társadalmi esemény, mint annak idején nálunk összegyűlni a rádió mellett az Aranycsapat meccseire, vagy a ház egyetlen tévés háztartásába a Táncdalfesztiválra. Ezt mindenki nézi, nem politikai és/vagy vallási kérdés, hanem népszövetbe kódolt egyetemes szórakozás. A műsorba bekerülni is rang, Patrick Marleau pedig már 14 évesen bekerült: a HNC nem szorítkozik a felnőtt profi jégkorongra, beszámolt az Alberta–Saskatchewan korosztályos bajnoki döntőről is, amit Marleau-ék nyertek meg (ő is betalált), és mivel ifistaként már 2 pont/meccses átlagot hozott, egyenes volt az útja az NHL-be.

Az 1997-es draftra úgy kerülhetett be, hogy szerencséjére szeptember 15-én született, merthogy 16-a volt a határdátum. Így viszont már a második helyen elvitte a San Jose, amellyel október 1-jén be is mutatkozott az NHL-ben, méghozzá a II. világháború óta a legfiatalabbként, 18 évesen és 16 naposan. Azóta pörgeti a számokat: mára a Sharksnál ő a klubrekorder a mérkőzések, a megszakítás nélküli mérkőzések, a pontok, a gólok, a győztes, az emberelőnyös és -hátrányos gólok, valamint a lövések tekintetében is, ő ért el a leghamarabb 10, illetve 30 gólig, neki van a legtöbb 10, 20, 30 gólos idénye és ő az első, aki négyszer is betalált egyazon harmadban, ez a ligában is csak másik hatnak sikerült. Mindeközben a kanadai válogatottal nyert két olimpiai, egy vb- és egy világkupa-aranyat, azaz már „csak” a Stanley-kupa hiányzik neki, hogy a minden nagy címet begyűjtők sportági elitje, a Quadruple Gold Club tagjává váljon. Csak az a fránya Stanley-kupa folyton elkerüli.

A legközelebb 2016-ban járt hozzá, amikor hatmérkőzéses fináléban veszítettek a Pittsburghgel szemben, elhivatottságát jelzi ugyanakkor, hogy tavaly még ehhez a Pittsburghhöz is hajlandó volt eligazolni, hátha végre bajnok lesz, de nem lett, miként előtte a hasonló okból megjárt Torontóval sem. A két hete záruló idei átigazolási szezonban is felvetődött, hogy elmegy egy esélyeshez, ám végül maradt, így viszont 23 éves NHL-pályafutása során mindössze harmadszor nem fog bejutni a rájátszásba sem. Ez pedig a reménytelenül vágyott Stanley-kupa-győzelem mellett egyéb okból is csapás.

TOVÁBBI TÁVLATOK
A most megdöntött meccsrekordja ugyanis az alapszakaszra vonatkozik, az abszolút, tehát a playoffmérkőzéseket is beszámító csúcsot Mark Messier tartja 1992-vel. Feltételezve, hogy Marleau a folyó idény végére 1783-ra tornázza fel a számát, akkor is 209 meccsnyi lemaradásban lesz. Ez még két teljes, 82 fordulós alapszakasz után is igényelne 45 playoffmérközést, ami két döntős meneteléssel elérhető, feltéve, hogy az odáig vezető párharcok is sokmeccsesek. Ám ez csak elmélet, a valóság az, hogy a jelen San Joséja pocsék, és Marleau szerződése az évad végén lejár...

Viszont már amúgy is csak egyéveseket köt, Howe pedig 52 éves koráig nyomta, a rekordját is a 26. évében állította be: innen nézve Marleau-nak ideje, mint a tenger – teendője pedig számos, például csütörtök hajnalra is jutott egy mérföldkő: akkor a 900. alapszakaszmeccsét játszotta kihagyás nélkül, ami a negyedik legtöbb…

„Még mindig jó erőben érzem magam –  állapította meg a négygyermekes apuka, mielőtt visszaemlékezett, hogy az ötödik profi évében fogant meg benne a gondolat, hogy az idők végezetéig jégkorongozzon.  – Akkorra voltak már jó éveim, jó sok meccsem, és rákaptam a hokiéletre, a sikerre. Szeretnék addig játszani, ameddig csak tudok és ameddig a családom támogat. Egyszerűen imádok jégkorongozni, és minden gyerek álma a Stanley-kupa, én is ezt üldözöm. A legfontosabb talán mégis az, hogy a legelső mérkőzésemen, a legelső cserémben Bryan Marchment le akart bodicsekelni, csak én megbotlottam és elestem, így elkerültem…”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. április 24-i lapszámában jelent meg.)