– Elsőre annyit tudhattunk, hogy az idén a negyeddöntőben kieső KalPánál nem marad, viszont a finn élvonalban igen. A klub hivatalos csapatbemutatója révén már azt is publikus, hogy az Ilves Tamperéhez szerződik. De miért távozik egyáltalán Kuopióból?
– Kell valami új, belefáradtam az itteni hat évbe, a profi sportban ez nagyon sok. Nagyobb klubba szerettem volna kerülni, ahol a pad is hosszabb, és a célok is ehhez igazodnak.
Az interjúnk „útközben” készült, mivel Sebők Balázs éppen Magyarországon tartózkodik, de ez manapság több macerával jár, mint általában – és akkor ennek a tetejébe jön még a klubváltás. „Finnországból már hazajöttem, utána az előírások szerint három nap karantén várt. Május végéig maradok itthon a tervek szerint, az új klubomhoz térek majd vissza egy-két hétre, de mivel a bátyámnak esküvője van június elején, arra mindenképp visszajövök. Az első oltást most pénteken kapom, a második adagot pedig három-öt héttel később – mesélte a 26 éves centerünk, akinek a költözése sem egyszerű, nem úgy történik, hogy Finnországon belül A-ból B-be, hanem Budapesten át... – Amikor elkezdtünk pakolni, még nem tudtuk, pontosan hová megyek. A rájátszás után írtam alá, de akkorra félig hazahoztuk a cuccokat, tizenegy évnyi motyót, ennek nyilván a töredékét visszük az új helyre. De most a lényeg, hogy itthon élvezem a jó időt, vége a karanténnak, pénteken beoltanak, utána igyekszem kicsi normálisnak tűnő életet élni.” A Tamperébe költözés után Tamperén belül is költözik majd Sebők – pontosabban a klub. Decemberre készül el ugyanis a vadonatúj, több mint tizenötezres multifunkciós csarnok, ahová a város másik hokiklubjával, a Tapparával együtt költözik be az Ilves. Az Uros Live Arena lesz a 2022-es elit-világbajnokság fő helyszíne is. |
– Kinőtte a KalPát, vagy csak elfáradt a munkakapcsolat?
– Is. Egész idényben gondolkodtam, a hozzám közel állókkal is átbeszéltem, mi lenne jó. Más klubok is érdeklődtek, viszont az Ilves akart a leginkább. Az első számú indok, amiért őket választottam, hogy nagy szerepet szánnak nekem, plusz van tizenhat bajnoki címük, az egyik legnagyobb finn klubnak számítanak. A kilencvenes-kétezres évek nem sikerültek jól, ám jönnek fel és jó hokit játszanak, mindenképp érmet szeretnének nyerni. Decemberre pedig elkészül a vadonatúj, tizenötezres csarnok. Más országra pedig akkor lehetett volna esély, ha még kivárok, de az én pozícióm, az első-második sor centerposztja azért elkel hamar. Nyilván a svéd élvonal valamivel erősebb, ám egy középcsapattal nem járnék jobban, mint egy finn topcsapattal. Most egy évre írtam alá, ennyit szeretnék még Finnországban jégkorongozni, és utána elmenni a KHL-be.
– Tavaly nyáron már beszélgettünk arról, hogy hívta a Jokerit Helsinki, csak még nem érett meg arra, hogy az orosz központú KHL-ben is főszereplő legyen. Ez a koronavírus-járvánnyal terhelt évad miként változtatott a helyzeten?
– Ha teljesen őszinték vagyunk, nem teljesítettem úgy – főleg a szezon elején –, hogy most nagy szerepkörre átigazoljanak. Az idény közepe-vége jól sikerült, ám sajnos szokásom, hogy az elején nem megy... Most az átigazolás ezen is segíthet, hiszen új környezetbe kerülök, másféle motivációm lesz. Egyébként a játék képe alapján magasan ez lett a legjobb évem, szereztem tíz gólt is, amennyit még soha, és nagy lépést tettem előre, tudtam a soromban és a csapatban is dominálni húszperces játékidővel. Az volt a tervem, hogy kiegyensúlyozott legyek, a kezdést leszámítva ez is sikerült.
2015–2016 | 49/14 (5+9) |
2016–2017 | 53/22 (5+17) |
2017–2018 | 63/36 (8+28) |
2018-2019* | 33/10 (2+8) |
2019–2020** | 59/41 (8+33) |
2020–2021 | 60/35 (10+25) |
*agyrázkódásra utaló tünetek miatt január 15. után nem játszhatott | |
**az idény a koronavírus-járvány miatt március 13-án félbeszakadt |
– Pedig a fertőzésveszély és a konkrét megbetegedések miatt a Liiga is hol leállt, hol folytatódott: ezt miként viselte?
– Hál' istennek engem elkerült a vírus, sőt, az egész csapatot, ebből a szempontból szerencsések voltunk, Kuopióban is alig akadt beteg. De nem egyszerű huszonnégy órán át figyelni mindenre, nem menni sehova, csak haza meg a jégpályára… Borzasztó nehéz volt, a menyasszonyomnak is mondtam, hogy lelkileg-mentálisan a legnehezebb év, még a sérülésekkel telieknél is nehezebb. Nem voltak nézők, bizonytalanság ellenben temérdek, sokáig a playoffról sem tudtuk, mikor és hogyan lesz. Végső soron ez is a váltás mellett szólt, hogy megtörjem ezt az állapotot.
– A KalPa miként fogadta az egyébként egészséges ambícióját?
– Megértették. Felvetették a hosszabbítást, ám a pandémia miatti veszteségek okán fele akkora fizetésért. Már akkor mondtam, hogy ez nekem egyáltalán nem a pénzről szól, de azért győzködtek, hogy megkapom az egészet, csak maradjak. Szerettek és tiszteltek, úgyhogy végül ezt a döntésemet is elfogadták – annyit kértek, hogy rosszabb helyre azért ne menjek, de ennek talán sikerült megfelelnem…
– Normális esetben most azzal folytatnánk, hogy jön a válogatott-időszak és a világbajnokság, de azt 2020 után 2021-ben is törölték…
– …rajtam pedig két éve nem volt válogatott-mez. Viszont a nyár végére, az olimpiai selejtezőre nagyon készülök, hiszen egy-egy meccsről beszélünk, azon meg lehet verni bárkit. Persze az új klubomnál nem ezzel kezdtem, hogy akkor augusztus elején én máris elugranék egy hétre…
– Pedig az előző kvalifikációs körről lemaradt a klubelfoglaltságok miatt, ez most nem fenyeget?
– Az olimpia hatalmas dolog bármely sportolónak – magyar hokisnak ráadásul nincs sokszor esélye –, nem hinném, hogy az új csapatom ezt ne értené meg. Ráadásul ha minden normálisan megy, akkor a selejtező előtt egy hónap, utána pedig két hét jut még a felkészülésre.