– Legutóbb jó négy hónapja, az áprilisi Három nemzet tornáján lépett pályára a férfiválogatott. Ki voltak már éhezve a jégre?
– Főleg amiatt, hogy azt nem is mondanám igazi tornának, hiszen csupán két mérkőzést játszottunk. Az első valódi tornám a mostani, rigai lesz a válogatott élén! – válaszolta kérdésünkre az olimpiai kvalifikáció utolsó, augusztus 26. és 29. közötti tornájára készülő magyar férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya, a kanadai-brit Sean Simpson. – Azzal a két áprilisi meccsel mindenesetre elégedett voltam, még ha nem is tudtunk nyerni, hiszen két nehéz ellenfél, az osztrák és a fehérorosz ellen sokkal fegyelmezettebben játszottunk, mint azt megelőzően a novemberi és a decemberi felkészülési összecsapásainkon. Ennek szellemében nagyon vártuk már, hogy folytathassuk a közös munkát, a srácok is, hogy találkozzanak, úgyhogy mindenki nagy lendülettel vetette bele magát a múlt szerdán kezdődő edzőtáborba.– Legutóbb jó négy hónapja, az áprilisi Három nemzet tornáján lépett pályára a férfiválogatott. Ki voltak már éhezve a jégre?
– Főleg amiatt, hogy azt nem is mondanám igazi tornának, hiszen csupán két mérkőzést játszottunk. Az első valódi tornám a mostani, rigai lesz a válogatott élén! – válaszolta kérdésünkre az olimpiai kvalifikáció utolsó, augusztus 26. és 29. közötti tornájára készülő magyar férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya, a kanadai-brit Sean Simpson. – Azzal a két áprilisi meccsel mindenesetre elégedett voltam, még ha nem is tudtunk nyerni, hiszen két nehéz ellenfél, az osztrák és a fehérorosz ellen sokkal fegyelmezettebben játszottunk, mint azt megelőzően a novemberi és a decemberi felkészülési összecsapásainkon. Ennek szellemében nagyon vártuk már, hogy folytathassuk a közös munkát, a srácok is, hogy találkozzanak, úgyhogy mindenki nagy lendülettel vetette bele magát a múlt szerdán kezdődő edzőtáborba.
– Nyilván nehéz kérdés, de mi lehet a kulcs, a megfelelő játékszisztéma Lettországban a három esélyesebb csapat ellen?
– Ne feledjük, világranglista-huszonegyedikként utazunk Rigába, miközben a házigazda lettek a tizedikek, a franciák a tizenötödikek, az olaszok a tizenhetedikek. Nem kérdés tehát, hogy mi vagyunk a torna „kiscsapata” – ugyanakkor hiszem, hogy ezt adott esetben előnyünkre is fordíthatjuk. Biztos, hogy mivel várhatóan jóval többet lesz az ellenfeleinknél a pakk, mint nálunk, nekünk elsősorban a korong nélküli játékban kell a maximumot nyújtanunk, valamint a védekezést a lehető legjobban megoldanunk. A védekező egységeinknek végig keményen kell dolgozniuk, szorosan tapadni az ellenfelek játékosaira, nem engedhetünk nekik teret.
– Ez a játékelem egyébként áprilisban is jól működött, ellenben…
…a támadás, pontosabban a góllövés már sokkal kevésbé, ez volt a fő negatívum: azon a két mérkőzésen összesen két gólt tudtunk ütni, ráadásul mindkettőt egy-egy védőnk szerezte. Egyértelmű, hogy a csatároktól több kell, ezenfelül az emberelőnyös játékunkon is javítanunk kell. Nyilvánvaló, hogy kifogástalan csapatmunkára és -egységre lesz szükségünk: szívvel-lélekkel, teljes erőbedobással kell küzdenünk, ránk jellemző jegyeket mutatnunk, és pozitív attitűddel, stabilan játszanunk, csak így lehet esélyünk az olimpiai részvételre. Merthogy a célunk természetesen ez, még ha ki is kell mondanunk, hogy meglepetésnek számítana, ha ebből a négyesből mi jutnánk ki Pekingbe. Viszont, mint már említettem, ebből előnyt is kovácsolhatunk: így, hogy nem mi vagyunk a favoritok, egyáltalán nincs rajtunk semmiféle teher, nyugodtan játszhatjuk a saját játékunkat – mindent meg fogunk tenni, aztán meglátjuk, mire lesz elég.
Szövetségi kapitányunknak tökéletesen igaza van abban, hogy bravúr volna a kijutásunk a téli olimpiára, nagyjából akkora, mint a 2008-as és a 2015-ös feljutás az elitbe – együttvéve. Tudniillik 1964 óta nem jártunk az ötkarikás játékokon, amelyek mezőnye napjainkban 12-es, míg az elit-vb-ken 16-os, azaz a lehetetlennel határos a küldetés, főleg úgy, hogy a világranglista első kilenc helyezettje automatikusan olimpiai résztvevő, így az összes többi válogatott a maradék három helyért küzd négy körben... Mi az utolsó előtti akadályt tavaly februárban, a koronavírus-járvány betörése előtti utolsó sportesemények egyikén teljesítettük Nottinghamben: az utolsó meccsen 4–1-re nyertünk az évek óta elit-vb-szereplő Nagy-Britannia ellen, még a finn Jarmo Tolvanennel a kispadon. Azóta már Simpson a mester, ugye, neki jut az utolsó, legnehezebb, de legszebb feladat is: több mint fél évszázad után kijuttatni nemzeti csapatunkat a téli olimpiára. |
– Nyilván nem segít, hogy az egyik legjobbunk, Galló Vilmos egészségügyi okok miatt mégsem lesz ott Rigában. Lehet őt pótolni?
– Vili igazi topjátékos, nem véletlenül töltötte az elmúlt két idényt a finn, a következőt pedig majd a svéd élvonalban – ezt nem sok magyar hokis mondhatja el magáról. Noha élőben még nem volt szerencsém találkozni vele, csak telefonon beszéltünk, illetve a tévében és videókon láttam a játékát, ez alapján is egyértelmű, hogy a hiánya nagy csapás; éppen ő lehetett volna az egyik, akitől gólt, gólokat várhattunk volna. Viszont vagyok már annyi ideje a szakmában, hogy tudjam, amikor valaki kiesik – ami bármikor benne van a hokiban –, az lehetőség másvalakinek, aki a helyére léphet és betöltheti a szerepét. Nekünk most ez a feladatunk, hogy megtaláljuk, ki tudná pótolni Vilit.
– Az előző körben Nottinghamben, a világelitben szereplő britek elleni idegenbeli bravúrsikerrel a játékosok megmutatták, papíron erősebb csapatot is le tudnak győzni. Ebből építkeznek?
– A mostani annál még nehezebb csoport, ezért meccsről meccsre, cseréről cserére kell haladnunk, fegyelmezetten betartani a taktikát és a játékrendszerünket, tényleg csak így lehet esélyünk. Egy kicsit a nyári futball Európa-bajnoksághoz tudnám hasonlítani a helyzetünket: a torna előtt ott is sokan leírták a magyar válogatottat, amely aztán kellemetlen meglepetésben részesítette a nagynevű riválisokat – nekünk is épp ez a célunk.
– Tavaly szeptemberben nevezték ki, tehát már majdnem egy éve a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Melyek a benyomásai az országunkról, hokinkról, játékosainkról?
– Kettéválasztanám a kérdést, de előrebocsátom, csak jókat tudok mondani. Az emberek nagyszerűek, a szövetség és a játékosok hozzáállása is kiváló. Úgy látom, a magyar jégkorong jó irányba halad a különböző utánpótlásprogramokkal, akadémiákkal, illetve a hazai bázisú ligával, amelynek fejlődnie kell még, ám ez teljesen normális. Szóval nagyon örülök, hogy itt lehetek. Másrészről viszont nagyon érdekes és furcsa volt megélni az elmúlt egy évet, egyáltalán nem éreztem ennyinek a vírusjárvány miatt. Sok mindent átéltem már, de ilyen körülmények között még sosem dolgoztam, így ez nekem is nagy kihívás volt: meccsek maradtak el, világbajnokság maradt el, a lelátókon nem lehettek nézők, ezek miatt mind-mind kevesebb tapasztalatot tudtam gyűjteni a pályákon és azon kívül is, mint máskor, egy normál idényben. Teljesen más a helyzet, amióta enyhültek a korlátozások: például Budapestről tudtam és láttam, hogy gyönyörű, viszont így, hogy végre tele van nevető, felszabadult emberekkel, és élet költözött belé, sokkal másabb, és ez igaz az országra is!
OLIMPIAI SELEJTEZŐ, FÉRFIAK, 4. (UTOLSÓ) KÖR, E-CSOPORT (RIGA)
1. FORDULÓ
Augusztus 26., csütörtök, 14.30: Franciaország–Magyarország(M4 Sport)
Augusztus 26., csütörtök, 18.30: Olaszország–Lettország
2. FORDULÓ
Augusztus 27., péntek, 15.00: Franciaország–Olaszország
Augusztus 27., péntek, 19.00: Lettország–Magyarország(m4sport.hu–élő, M4 Sport– felvételről 23.15-től)
3. FORDULÓ
Augusztus 29., vasárnap, 12.00: Magyarország–Olaszország(M4 Sport)
Augusztus 29., vasárnap, 16.00: Lettország–Franciaország
A csoport győztese jut ki a pekingi téli olimpiára (2022. február 4–20.).