Női jégkorong-vb: végre tényleg játszhatnak a lányaink

 

You can read the story in English here!

Egy héttel azelőtt, hogy a férfiválogatottunk végrehajtotta a „szapporói csodát”, azaz feljutott a divízió 1-ből, a női épphogy nem esett ki – a divízió 3-ból. Ott tartottunk 2008 áprilisában, hogy az egyik csapatunk hetven év után bejutott a legjobb 16 közé, a másik pedig örült, hogy ott maradhatott a „top 27-ben”. Ehhez képest a fiúk ma is(mét) divízió 1-esek, a lányok viszont a történelmük első elit-világbajnokságát kezdik.

Ehhez nyilván hozzájárult, hogy felemelték a szakági elit-vb létszámát, ám még mindig csak nyolcról tízre, azaz itt még nehezebb a legjobbak közé férkőzni. A női világranglista 40, a férfi 55 ország válogatottját listázza, tehát a nemenkénti elit-mezőny a felső 25, illetve 29 százalékot jelenti. A lényeg pedig úgyis az, hogy a mostantól visszaszámított évtizedben mindkét csapatunk megfordult a lánykori nevén A-csoportban, következésképp a magyar hoki legfőbb jellemzője a fejlődés. Határon belülről és kívülről nézve is.

 

„Rengetegszer hallottam, hogy »Nézzétek meg, honnan hova jutottak: egy feljutás, két feljutás, most itt a lányoknál a harmadik!« –   kezdte Kolbenheyer Zsuzsanna, akit felkértünk, hogy korcsolyázzunk végig a magyar női jégkorong történelmén. Hozzáértőbb személyt aligha találhattunk volna, hiszen ő hazánk első regisztrált női hokisa, 55-szörös válogatott, manapság pedig a Nemzetközi Jégkorongszövetség elnökségi tagja, a női tagozat vezetője. – Most, Calgaryban találkoztam néhány ismerőssel, akikkel megállapítottuk, hogy a kilencvenes-kétezres évek fordulója mennyire más világ volt. Konténerekben öltöztünk, két lánynak hátra kellett maradnia, hogy a napon megszárított cuccokat összegyűjtse, a csarnok öltözőjébe csak a meccsnapon tehettük be a lábunkat, magunknak fizettük a repjegyet… Nyilván szívesen játszanék az elitben a mai körülmények között, mégsem cserélném el az élményeket, hiszen mindig tudtuk a szezon elején, hogy nehéz helyzetben van a szövetség, úgyhogy takarékoskodtunk az utazásra. Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland mégsem turistautak voltak, a lehetőségeinkhez mérten sokat készültünk. Na de milyen messzire jutottunk azóta?!”     

Nagyon – ez volna a rövid válasz, a szakmai persze hosszabb. Mert az ezredfordulón még A-, B- és egyéb csoportokba, egymás alá igazgatott rendszerben a női válogatottunk a B-csoport kvalifikációjában küszködött. A hírhedt 2008-as, mellesleg Miskolcon megtartott vb az átkeresztelések nyomán már divízió 3-asnak számított, ám beütött a krach, Kolbenheyer és néhány társa gyermekáldás miatt szüneteltette sportpályafutását, és mivel alig létezett utánpótlás, kínkeservesen jött össze egy válogatottnyi játékos – ebből lett a majdnem kiesés.

„Sokszor esünk abba a hibába, hogy elfelejtjük, mit tettek a régiek, oké, hogy nem lépett feljebb a csapat, de nem is esett ki, így az újaknak nem legalulról kellett elindulniuk –   folytatta Kolbenheyer, ezzel ráfordulhattunk a fellendülésre, amit maroknyi hokiőrült pöffentett be, mint általában. – Molnár Peti, Gömöri Csabi, Buzás Norbi és Medgyes Laci folyton azt lesték, hol lehetne versenyezni: elkezdtek járni a csapataink Prágába, lett U18-as válogatottunk is, amely 2012-ben feljutott a korosztályos elitbe, majd bent is maradt. Ezután nem lehetett kérdés, hogy amint nagykorúak lesznek, átlépnek a felnőttválogatottba.”     

Lerövidítve a történetet, annak az ifikeretnek a java adja a mai felnőttválogatott gerincét, csak közben azért a nagyoknál is fel kellett még lépni az elitbe, amihez elengedhetetlen volt a kanadai-olasz Pat Cortina. Igen, ő volt az, aki 2008-ban a férficsapatunkkal csinálta meg ugyanezt, következésképp tavalyelőtt a jégkorong-történelem első olyan edzője lett, aki egyazon nemzet férfi és női válogatottját is feljuttatja az elitbe. Azóta viszont eltelt két és fél év, jött a koronavírus-járvány, ami miatt törölték a 2020-as vb-t, majd 2021 áprilisáról májusra, onnan augusztusra halasztották. Itt tartunk most, amikor már a másodedzőként olimpiai bajnok, kanadai Lisa Haley vezetésével készülünk a magyar női jégkorong első elit-vb-mérkőzésére, amelyet Németországgal vívunk hazai idő szerint este nyolckor.

„Lisa jó szakember, sokat foglalkozott a lányokkal, az összes programra eljött és mindent levezényelt, pedig állandó nehézséget jelentett a pandémia. Ráadásul kanadaiként pontosan ismeri a mostani ellenfeleinket, ez nyilván segíthet. Mégsem elvárható, hogy akár egy meccset is nyerjünk… –   mondta Kolbenheyer realistán. A lányaink a legalacsonyabban jegyzettek a mezőnyben, ráadásul akadnak hiányzóink, hiszen a feljutós vb legjobbja, a honosított kanadai Averi Nooren már nem jégkorongozik, Jókai-Szilágyi Zsófia most volt kénytelen visszavonulni nyaki gerincsérve miatt, Huszák Alexandra pedig térdsérülés miatt hiányzik, így nem is 25-ös, csak 24-es a keretünk. Ugyanakkor jó hír, hogy mivel a Covid-19 miatt nem tartották meg a divíziós vb-ket, az elitből sem lehet kiesni, tehát garantált a helyünk a legjobbak között jövőre is.   – Van hova fejlődni, még mindig sokaknál érezhető, hogy »Á, csak női hoki...«. Pedig ezek a lányok legalább annyit edzenek, lemondanak mindenről és meghatározza az életüket a jégkorong, csak lehet, hogy a férfiakkal szemben ők nem tudnak ebből megélni. Az elmúlt évtizedben is sokat változott a szakág megítélése, a jó irányba haladunk, világranglista-tizenkettedikek vagyunk, most a top tízben versenyezhetünk, és jó lenne meglepetést szerezni. Láttam a mieink utolsó, Japán elleni edzőmeccsét, amit ugyan elveszítettünk, ám ötvenöt percig tartottuk a tempót olyan csapat ellen, amelyet a legutóbbi vb-n a világelső Amerika alig tudott megverni…”     

INTERJÚ GASPARICS FANNIVAL, A VÁLOGATOTT CSAPATKAPITÁNYÁVAL

– Két és fél év telt el a feljutás óta, miként élte meg ezt a rendkívüli időszakot?     
– A hazai jégen kivívott feljutás mámorító volt, ma is a szívemben érzem. Utána gőzerővel készültünk az elit-világbajnokságra, csak jött a vírus, ami miatt elhalasztották – valamelyest talán várhatóan… Nehéz volt feldolgozni, üresség keletkezett abban az időszakban, amikor éppen játszanunk kellett volna. Igyekeztünk úgy felfogni, hogy kaptunk egy pluszévet a felkészülésre, ám idén áprilisban már túlvoltunk az edzőtáboron, a bepakoláson, a buszon ültünk, amikor érkezett a hír, hogy ismét elhalasztották a vb-t. Ezt még nehezebb volt feldolgozni, magam alatt voltam, sírtam. De ebből is ki kellett lábalni, már másnaptól megpróbáltam pozitívan felfogni a helyzetet, amiben segített, hogy sűrű nyaram lett, habár amiatt aggódtam, hogy a vb új időpontja nehogy ütközzön a mi fontos dátumunkkal…

– …merthogy a szintén hokista Garát Zsomborral immár Magyarország egyetlen A-csoportos házaspárját alkotják.     
– Ezzel néhány napja magunk is viccelődtünk: fantasztikus érzés! Az esküvőt egy éve szerveztük, úgyhogy folyamatosan emelkedett a hangulat, az volt életem legszebb napja. Viszont az esküvő utáni napok nehezen alakultak, hiszen másnap kezdődött a felkészülés – de végül is egyik mámorból a másikba estem. Jó ideje a vb mozgat, ugyanakkor bennem él, mennyire jó volt az esküvő, sok erőt merítek belőle.

– És abból, hogy a friss előléptetése nyomán csapatkapitányként vezetheti a női válogatottat története első elit-világbajnokságán?     
– Ez hatalmas megtiszteltetés, nagy felelősséggel jár, ám eddig is éreztem ilyet. Úgy élem a mindennapjaim, hogy biztos pont, támasz legyek a csapatnak, a nehezebb pillanatokban megrántsam a szekeret akár a jégen, akár a jégen kívül. Ugyanakkor vannak még a csapatban olyanok, akik ebben segíthetnek, ezért sokat nem változott a szerepem, csak eggyel magasabb szintre lépett. Szokatlan, hogy augusztus 21-re kellett csúcsformába kerülni, főleg válogatott eseményre, és ehhez felépíteni a felkészülést, de fizikailag és mentálisan is erősek vagyunk, reális, hogy beverekedjük magunkat a legjobb nyolcba, ám minden egyes pillanatban meg kell harcolnunk érte. Zsombi is mesélte, mennyire más kávéház az A-csoport, például lesik minden kívánságunkat, a csarnok és az új felszerelésünk is gyönyörű – ez a vb mégsem sok hűhó a semmiért, az álmainkat éljük meg.

A MAGYAR NŐI JÉGKORONG-VÁLOGATOTT VB-KERETE
Kapusok: Németh Anikó (MAC Budapest), Szabó Fruzsina (MAC Budapest), Tóth Zsófia (KMH Budapest)
Hátvédek: Grkovic Jelena (MAC Budapest), Kiss-Simon Franciska (KMH Budapest), Knee Sarah (KMH Budapest), Mayer Fruzsina (KMH Budapest), Németh Bernadett (MAC Budapest), Odnoga Lotti (Dartmouth College), Pártos Réka (MAC Budapest), Tóth Enikő (KMH Budapest)
Csatárok: Dabasi Réka (KMH Budapest), Gasparics Fanni (MAC Budapest), Gowie Alexandra (MAC Budapest), Horváth Imola (Göteborg), Jókai-Szilágyi Kinga (Vienna Sabres), Kiss Andrea (MAC Budapest), Kreisz Emma (Stanstead College), Metzler Regina (KMH Budapest), Pintér Hanna (SDE Stockholm), Pintér Lili (SDE Stockholm), Rónai Alexandra (MAC Budapest), Seregély Mira (University of Maine), Szamosfalvi Petra (KMH Budapest)

A MAGYAR VÁLOGATOTT VB-PROGRAMJA
Augusztus 21., szombat, 20.00: Magyarország–Németország
Augusztus 22., vasárnap, 20.00: Magyarország–Csehország
Augusztus 25., szerda, 3.30: Magyarország–Japán
Augusztus 26., csütörtök, 3.30: Magyarország–Dánia