Jégkorong: Kevin Constantine lett férfiválogatottunk szövetségi kapitánya

Kevin Constantine mindössze harmincnégy éves volt, amikor elkezdett edzősködni az NHL-ben, 1993 és 2002 között például a San Jose Sharks, a Calgary Flames, a Pittsburgh Penguins és a New Jersey Devils kispadjánál is állt vezető- és másodedzőként, de edzősködött korábban az amerikai juniorválogatott mellett is. Az egykori kapus első évében az NHL legfiatalabb vezetőedzője volt, és az 1993–94-es szezonban az év edzőjének járó Jack Adams-díjra is jelölték, miután a San Jose 58 ponttal többet szerzett Constantine irányítása alatt, mint az előző évadban – ez egy máig fennálló rekord az észak-amerikai profi jégkorongligában.

Később dolgozott a WHL-ben, illetve az AHL-ben is, mielőtt áttette volna a székhelyét Európába, majd onnan Ázsiába. A 2021–2022-es idényben vette át a Hydro Fehérvár AV19 irányítását, s mindjárt az első évében klubtörténelmet írt: a fehérváriaknak ezelőtt még sosem sikerült a negyeddöntőnél tovább eljutnia az osztrák bázisú ICEHL-ben, ezúttal azonban csak a döntőben találtak legyőzőre, s ezzel együtt indulási jogot szereztek a Bajnokok Ligájában.

JAROMÍR JÁGR: TE VOLTÁL A LEGJOBB EDZŐM! – OLVASSA EL A KEVIN CONSTANTINE-NAL KÉSZÜLT, ÓRIÁSI NHL-ES SZTORIKBAN GAZGAG ANYAGUNKAT!

A Magyar Jégkorongszövetség részéről Don MacAdam szakmai igazgató azt követően vette fel vele a kapcsolatot, hogy a válogatottat a májusi, ljubljanai divízió I-es világbajnokságon az A-csoportba vezetőSean Simpson jelezte, az eredménytől függetlenül nem kívánja folytatni a munkát,mivel úgy döntött, visszavonul az edzősködéstől. A szövetség részéről az volt az egyik szempont, hogy olyan kapitányt találjon a férfiválogatottunk élére, aki széles körű tapasztalattal rendelkezik a világelit szintjén. Európai és észak-amerikai edzők egyaránt látószögbe kerültek, a jelöltek között NHL- és európai tapasztalattal is rendelkező edzők szerepeltek. A lista szűkítése közben végül egy név emelkedett ki: Kevin Constantine.

– Bár éppen a jól megérdemelt pihenőjét tölti tengerentúli otthonában, nem véletlenül kértünk öntől interjút a szabadsága alatt. Ennek apropója ugyanis, hogy amikor visszatér Magyarországra, már nemcsak a Hydro Fehérvár AV19 vezetőedzőjeként teszi ezt, hanem a magyar férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitányaként. Mi volt az első reakciója, amikor felkérték a pozícióra?
– Arra gondoltam, hogy tudom-e mellette folytatni klubedzőként a munkámat a Fehérvárnál. Ezt gyorsan tisztáztam is a válogatott program vezetőivel, illetve Szélig Viktorral, a Hydro Fehérvár AV19 általános igazgatójával, s mindkét fél megnyugtatott, hogy a két pozíció abszolút összeegyeztethető. Másodsorban természetesen ez a felkérés óriási megtiszteltetés számomra. Korábban dolgoztam már az amerikai juniorválogatott edzői stábjában, háromszor voltam a korosztályos A-csoportos világbajnokságon, így tudom, miről beszélek. De ahogy ilyenkor szokás, kikértem két-három edzőbarátom véleményét is a lehetőségről, s mindannyian azt mondták, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy válogatottat irányíthasson. Jómagam is nagyszerű lehetőségnek tartom, köszönöm azoknak az embereknek, akik úgy vélik, segítségére tudok lenni a magyar válogatottnak. Izgatottan várom, hogy elkezdhessem a munkát!

– Mennyivel jelent más kihívást egy válogatott irányítása egy klubcsapatéhoz képest?
– Ez leginkább a felkészülési időben mérhető, erre a válogatottnál kevesebb jut. Egy klubcsapatnál azért rendelkezésre áll nagyjából hét hónap arra, hogy felépítsd a játékot, mire jön a playoff. A válogatottnál szerencsés vagy, ha van, mondjuk, hét heted a felkészülésre a világbajnokság előtt. Tehát, a válogatottnál a csapatépítés folyamata gyorsabban zajlik, hiszen azoknak a játékosoknak, akik bekerülnek a válogatottba, a vb-n úgy kell összedolgozniuk, mintha előtte egy egész szezonban együtt játszottak volna. Én mindig úgy tekintek a csapatomra, mint egy családra, családként dolgozunk együtt, és közösen érjük el a céljainkat. Bízom benne, mire elkezdődik a következő évi, A-csoportos világbajnokság, addigra a válogatott is családdá kovácsolódik, s így megyünk bele a küzdelembe.

– Igaz az, hogy amikor felkérték szövetségi kapitánynak, a döntés előtt meg szerette volna nézni a magyar válogatott meccseit, amelyeket a ljubljanai divízió 1/A-s világbajnokságon játszott? Milyenek voltak az első benyomásai a játékról, a játékosokról?
– Így van, ez is egy olyan tanulmány volt, amelyet a döntés meghozatalakor figyelembe vettem. Bár az intenzívebb elemzésbe még csak ezután fogok bele, hogy hivatalossá vált a kinevezésem, nagyon jó támpontot jelentettek ezek a meccsfelvételek ahhoz, hogy megfelelő háttérrel rendelkezzem a játékosokról, lássam, mik az erősségei, mik a gyengéi a csapatnak, illetve melyik játékos mire használható. A tavaly lejátszott meccsek tanulmányozása sokat segíthet a csapatépítésben, felgyorsíthatja a folyamatot, kiderülhet számomra, hogy a játékosoknak mire van szükségük a fejlődésük szempontjából. Meggyőződésem, hogy azok a játékosok, akik eljutnak a válogatottságig, rendelkeznek olyan adottságokkal, amelyet kiaknázhatok, ha megtaláljuk a megfelelő helyüket a csapatban. Emiatt tartom nagyon fontosnak, hogy alaposan kielemezzem a játékosok tulajdonságait, tisztában legyek az erősségeikkel, és ezeknek megfelelően megtaláljam számukra azt a pozíciót, amelyben a leghasznosabban tudnak játszani.

– Az előző idényben történelmet írt Fehérváron azzal, hogy a klub fennállása során először jutott el az osztrák bázisú liga döntőjéig. A játékosai csak szuperlatívuszokban beszélnek önről. Például Magosi Bálint egy interjúban elmondta, nagyon hálás azért a kisokos kézikönyvért, amelytől sokkal jobb hokissá vált. Azt is elárulta, hogy még tesztet is íratott ebből a játékosokkal. Tervez hasonló dolgot tenni a válogatottnál is?
– Azok a stratégiák, amelyeket Fehérváron alkalmaztam, a 38 éves szakmai tapasztalatomon alapszanak, és igazából a világ bármely pontján jól működnek. Például az idei NHL-döntőben a Colorado ugyanazzal a taktikával múlta felül a Tampa Bayt, amelyet a Fehérvár esetében is alkalmaztunk. De említhetném az olimpiát nyerő finn válogatottat is. Nekem ebben csak annyi részem volt, hogy kipróbáltam, ezek a jól bevált módszerek alkalmazhatók-e a klubcsapatomnál, és ha igen, akkor hogyan. Ez vagy működik, vagy nem. El kell ismernem, az előző idényben szerencsém volt, mivel olyan játékosaim voltak, akik egyrészt extrán motiváltak voltak, hiszen korábban nem sok sikerben volt részük a playoffban. Másrészt a munkamoráljuk kifogástalan volt az edzéseken és a mérkőzéseken is, valamint a hokiintelligenciájuk is magas volt, azaz remekül átlátták a játékot. Nyilván a válogatottnál is meg kell próbálni alkalmazni ezeket az elveket, még ha kevesebb idő is van ezek felépítésére. De mindenképpen meg kell próbálni.

– Milyen célokat fogalmazott meg önmagának a magyar jégkorong-válogatott szövetségi kapitányaként?
– A legfőbb célom az, hogy a magyar válogatott mellett töltött idő után – legyen az bármilyen időtartamú –, amikor átveszik tőlem a stafétát, akkor azt lehessen mondani: a magyar jégkorong minden szintjén előrelépés történt. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, és bízom benne, hogy a tapasztalatomat, a tudásomat átadhatom más edzőknek, akiken keresztül eljut ez a játékosokhoz is. Szeretném azt megvalósítani, hogy a magyar jégkorong erősebb és jobb legyen, mint amikor elkezdtem a munkát.

– Milyen lesz Kevin Constantine magyar válogatottja? Mire számítsanak a szurkolók?
– Azt szeretném, hogy amikor a szurkolók eljönnek a meccseinkre, azt érezzék, hogy a játékosoknak fontos a válogatott, dolgozni, küzdeni akarnak. Nem ígérhetek győzelmeket vagy eredményeket, de remélem, hogy lesz részünk győzelemben, és el is hisszük, hogy képesek vagyunk nyerni. Bízom benne, hogy olyan játékosaink vannak, akiket csapattá lehet formálni, és aki lát minket, azt mondja: ez a csapat nagyon keményen dolgozik, nagyon is versenyképes, csapatként küzd, szereti a játékot, a játékosok szeretnek együtt jégkorongozni. Nagy erőfeszítéseket tesznek a meccseken, amit a szurkolók értékelnek. Remélem, így fogunk kinézni, amikor Magyarországot képviseljük a jégen.

NÉVJEGY
Kevin Lars CONSTANTINE
Született:1958. december 27., International Falls (Minnesota)
Magassága/súlya:178 cm/75 kg
Posztja játékosként:kapus
Jelentősebb klubjai vezetőedzőként:NHL: San Jose Sharks (1993–1996), Pittsburgh Penguins (1997–2000), New Jersey Devils (2002). AHL: Houston Aeros (2007–2010). WHL:
Everett Silvertips (2003–2007 és 2013–2017). IHL: Kansas City Blades (1991–1993).  NAHL:
Pittsburgh Forge (2001–2003). Francia élvonal (Ligue Magnus): Angers (2010).  Svájci élvonal (NLA):      Ambri-Piotta (2010–2013). Ázsia-liga: Temjung Killer Whales (dél-koreai, 2017–2020). Lengyel élvonal:  Unia Oswiecim (2020–2021).  ICEHL: Hydro Fehérvár AV19 (2021–).  Másodedzőként. NHL: Calgary Flames (1996–1997)
Legnagyobb sikerei edzőként:máig fennálló NHL-rekord az egy idény alatt mutatott legnagyobb javulás a San Jose Sharksszal (az 1993–1994-ben 58 ponttal szerzett többet a csapat, mint egy évaddal korábban), az NHL legjobb edzőjének járó Jack Adams-díj finalistája (1994), az egyetlen NHL-edző, akinek sikerült két 8. kiemelt csapatot a főcsoport-elődöntőbe juttatnia (1994-ben a San Joséval a Detroitot, 1994-ben a Pittsburghgel a New Jersey-t búcsúztatta a playoff első körében), a WHL történetének legjobb újoncéve az Everett Silvertipsszel, a csapat csak a döntőben maradt alul (2003), IHL-győztes és az év edzője (Kansas City Blades, 1992)