– Az tudom, hogy ön szívesen folytatná a munkát a válogatott élén, de kinek a kezében van a döntés?
– Elsősorban a szövetségében, aztán az enyémben, persze a körülmények is közbeszólhatnak, amelyekkel voltak problémáink az idényben – mondta lapunknak Pat Cortina, a magyar női jégkorong-válogatott kanadai szövetségi kapitánya. – A stáb a lehető legjobban küzdött meg a nehézségekkel, de mérlegelni kell, mennyi küzdelem fér bele. A mögöttünk hagyott idényben klubkötelezettségeim mellett novemberben, decemberben és februárban is a csapattal tudtam lenni, és még arra is volt lehetőségem, hogy az U18-as korosztályt és az EWHL-meccseket is figyeljem. Nagyjából működtek a dolgok, én is tapasztaltabb vagyok, mint az előző idény kezdetekor, és remélhetőleg abban tudunk előrelépni, hogy a jégtől távol mikor és mennyi munkát végzünk el. Meetingekből, játékosmegfigyelésből és taktikai emlékeztető beszélgetésekből is többre lesz szükség. Rettenetesen rövid időnk volt felkészülni a vébére, de ha hasonló szituáció állna elő jövőre is, azt már jobban tudnám kezelni. Ez nekem is egy lecke volt, amelyet meg kellett tanulnom.
– Túltették már magukat a kiesésen?
– Nem, és akárhányszor visszatérünk a jégcsarnokba, azzal szembesülünk, hogy vége van. Minden nagyon gyorsan történt, de emlékeznünk kell erre a keserűségre a jövőben, hogy tisztában legyünk vele, mi az, amit soha többé nem szeretnénk átélni. A lányok sincsenek túl fényesen, nagyon hosszú idény van a hátuk mögött, rájuk fér most egy kis pihenés.
– Mely játékelemekben kell mindenképp javulnia a csapatnak, hogy jövőre rögtön visszajusson az elitbe, és aztán ott is maradjon?
– A testi erő, a fizikai tulajdonságok. Gyorsaság és erő, mert ezen a szinten rengeteg mérkőzés az alapján dől el, milyen keményen dolgozol meg azért a kicsi jégfelületért, ami ideális támadó- vagy védőpozíciót jelent. A szint, amelyhez a lányok év közben hozzászoknak, nem kíván tőlük olyan sokat testileg, mint egy A-csoportos világbajnokság, ráadásul itt a pálya is kicsit kisebb volt, mint általában, így kevesebb idő jutott a gondolkodásra, a korong megjátszására.
– Talán ez az egyik legkönnyebben fejleszthető tulajdonság, nem?
– Igen, ugyanakkor nemcsak a testre gondolok, hanem arra is, hogy megértsük, a játék jelentős részében akkor kerekedhetünk felül, ha erősebbek vagyunk. A palánk melletti harcok, a bulik, a megfelelő pozíciók felvétele és ezek trükkjei olyan körülmények között is, amilyenek az elitben vannak. Fizikailag erősödni és gyorsulni könnyű, mert ahhoz csak a megfelelő munkát kell elvégezni, de kihasználni a megszerzett erőt és sebességet, egy fokkal nehezebb.
– Tavaly azt mondta, magasra tették maguknak a lécet, elképzelhető, hogy az akkori jó teljesítményből adódó elvárás okozta nyomás következménye volt, hogy néha nem koncentráltak megfelelően a játékosok?
– Nem lehet egy tényezőre szűkíteni a nehezítő körülményeket, de az biztos, hogy a saját magunk és mások elvárásának nem könnyű megfelelni. Sokat beszéltünk erről a lányokkal a torna előtt. Hiába értünk el valamit tavaly, az nem jelenti automatikusan, hogy az idén eljutunk ugyanoda. Megmászni egy hegyet nehéz, de a csúcsán maradni még nehezebb. Ha eljutottál már valameddig, kissé elveszíted azt az élességet, ami ahhoz kell, hogy újra oda kerülj, mert ott van a fejedben, képes vagy rá, az emberi természetből adódik, hogy ilyenkor csökken a harci szellem. A mostani bukás után viszont biztos vagyok benne, hogy mindenki sikerre éhesen tér vissza.
– A dániai világbajnokság után arról is beszéltünk, fontos lesz a tapasztalt játékosokat a hoki mellett tartani. Ez maradéktalanul sikerült, de mi vár rájuk a jövőben? Fontolgatja valaki a visszavonulást?
– Erről még nem volt alkalmam beszélni a játékosokkal, de remélem, hogy nem. Ugyanakkor elképzelhető, hogy lesznek, akik abbahagyják a jégkorongot.
– Hogy látja most a női utánpótlás helyzetét, lennének megfelelő utódai az esetleges visszavonulóknak?
– Elképesztően tehetséges fiatal magyar női jégkorongozók vannak, az a feladatunk, hogy olyan környezetet teremtsünk nekik, amelyben valóban harcolniuk kell egymással, ezáltal fejlődni tudjanak. Talán több esélyünk lesz a fiataloknak lehetőséget adni a divízió 1/A-ban, mint az elitben, ez sokat segítene a fejlődésükben. Az elsődleges cél azonban az, hogy a 2026-os olimpiára kvalifikáljunk, amihez kétségtelenül szükségünk lesz az új generáció játékerejére is.
– A világbajnokságokon kívül hogyan lehetséges kellően versenyképes környezetet biztosítani a fiataloknak?
– Először mennyiségre van szükség. Ezen azt értem, hogy szükség van minél több fiatal játékosra, majd az utánpótlás általános színvonalát kell egyre magasabbra emelni. A válogatotton belül most jó az egyensúly, az ifjabbak hajtják az idősebbeket, ők cserébe segítenek a tapasztalataikkal. Olyan ellenfeleket kell szereznünk a lányoknak, amelyek igazi kihívást jelentenek. Természetesen nem lehet mindig az Egyesült Államok vagy Kanada ellen felkészülési mérkőzést játszani, de minél több nehéz meccset játszunk, annál könnyebb lesz fejlődni.
Bár a Németországtól elszenvedett 2–1-es vereségével biztossá vált, hogy a magyar női jégkorong-válogatott kiesik az A-csoportból, a világbajnokság folytatódik, és csütörtökön már meg is rendezték a negyeddöntőt. Helyi idő szerint reggel tízkor Csehország és Finnország mérkőzött először, előbbi nyert 2–1-re. A második mérkőzésen az Egyesült Államok magabiztosan játszva verte meg a németeket (3–0), a Kanada–Svédország és a Svájc–Japán összecsapásra lapzártánk után került sor. |