Kanada megint Budapesten: már nem álom a legjobbakkal játszani

A JÉGKORONG ŐSHAZÁJA. A létező legnagyobb közhely, ami Kanadával kapcsolatosan eszünkbe jut, de a közhelyek legfontosabb ismérve, hogy általában az igazságot tükrözik, és hát a tengerentúli ország valóban első az egyenlők, azaz a nagy hokinemzetek között – sehol a világon nincs akkora becsben a sportág, mint Kanadában, ahol viszont egyszerre vallás, közügy és iparág. A merítési lehetőség végtelen, az infrastruktúra, a hokikultúra egyedülálló, ennek köszönhetően természetesen az eredményesség is kiemelkedő. A juharlevelesek kilencszer nyertek olimpiát, huszonhétszer világbajnokságot, egészen elképesztő a dominanciájuk, első számú igazodási pontot jelentenek a többieknek.

DÖNTETLENEK A HŐSKORBAN

Éppen ezért minden egyes alkalom ünnep, amikor a magyar jégkorong-válogatott összecsaphat Kanadával. Így volt ez a második világháború előtt, az 1930-as években, amikor a miénk volt a hatodik–nyolcadik legjobb csapat a világon. Az első randevúra 1933-ban, a prágai világbajnokságon került sor. A tengerentúliakat akkor még mindig egy klubcsapat képviselte a vb-n, a magyar válogatott a Toronto National Sea Fleas gárdájával nézett farkasszemet és dicséretes, szoros vereséget szenvedett, 3:1 lett a végeredmény a későbbi ezüst­érmes, a döntőben az Egyesült Államoktól hosszabbításban 2:1-es vereséget szenvedő alakulat javára. Egy évvel később aztán Budapestre jöttek a kanadaiak, és a városligeti műjégen kétszer is összecsaptak a mieinkkel: az első meccsen Hircsák István kapus remek teljesítményének köszönhetően 1700 néző előtt 0:0 lett a végeredmény, másnap viszont a tengerentúliak már nem kegyelmeztek, 7:0-ra győztek.

De ez semminek bizonyult az 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben rendezett olimpián elszenvedett vereséghez képest, amikor 15:0-ra nyertek a kanadaiak. Aztán egy év alatt nagyot fordult a világ, az újabb budapesti barátságos találkozón csak 1:0-ra győztek a vendégek, az 1938-as prágai vb-n pedig a hajrában szerzett magyar góllal 1:1 lett a végeredmény – az akkori szövetségi kapitány, Lator Géza arra volt a legbüszkébb, hogy a meccs vége előtt időhúzás miatt két kanadai játékost is kiállított a játékvezető.

MILAN LUCIC: A MAGYAROKNAK VAN EGY ELŐNYÜK VELÜNK SZEMBEN

Talán kevesen gondoltak rá, hogy 1938 után 66 évet kell várni, hogy a magyar és a kanadai válogatott újra összecsapjon. A világégés után hazánkban mostohagyerekként kezelték a jégkorongot, míg a tengerentúlon még magasabb szintre lépett, így fényévekre kerültünk attól az álomtól is, hogy a juharlevelesek – ha csak egy ­edzőmeccs erejéig is – szóba álljanak velünk. A magyar válogatott sokszor a C-csoportban szenvedett, a hetvenes években is a lét és nemlét között egyensúlyozott a sportág, aztán az előző évezred utolsó évtizedében elkezdett gyümölcsözni a dunaújvárosi és fehérvári nevelőprogram a Sárközy Tamás nevével fémjelzett hokiszövetség bábáskodása mellett, és a 2000-es évek elejére a mieink a másodosztály élvonalába értek. Rajongtak a hokiért a magyar szurkolók, a minőség rengeteg szívet meghódított, és már lehetett álmodni arról, hogy a nagyhatalom Kanada ismét tiszteletét tegye nálunk.

Az álomból 2004-ben lett valóság.

A magyar szövetség meghívására rábólintott a kanadai szövetség, és a többnyire európai klubokban szereplő, egyébként túlnyomórészt NHL-es múltú játékosokkal Székesfehérvárra jöttek a juharlevelesek. A rozzant, toldozott-foldozott Raktár utcai jégcsarnokban csak azért nem a csilláron – hanem sokkal inkább a tetőszerkezeten – lógtak az emberek, mert nem voltak csillárok… Ettől függetlenül óriási ünnep kerekedett a mérkőzésből, és majdnem happy end lett: még a második harmad után is 4–3-ra vezettek a mieink, végül a meglepett vendégek 5–4-re nyertek.

„Amióta jégkorongozom, a kanadai hokit kedvelem, a junioréveimet a tengerentúlon töltöttem, így még inkább elmélyült ez a szerelem – mondta Hoffmann Attila, az FTC és a Volán korábbi támadója, aki az ominózus fehérvári meccsen a magyar csapat harmadik gólját szerezte. – Nagy álom valósult meg azzal, hogy Kanada ellen játszhattunk, főleg, mert akkoriban nagyon nem volt jellemző, hogy ilyen szintű ellenfelekkel találkozunk. Elképesztő, pokoli hangulat uralkodott a csarnokban, az pedig csak hab volt a tortán, hogy gólt is ütöttem. Igaz, kissé szerencsés találat volt, de a meccs utáni ünnepi vacsorán jó volt hallani, ahogy a korábbi NHL-kapus, Corey Hirsch vérét szívják a játékostársai a gólom miatt. Az elmúlt években edzőként rengetegszer jártam a tengerentúlon, próbálok tehetségeket kiirányítani, hogy megtapasztalják, milyen ott, ahol a hokival kelnek és fekszenek, ahol a jégkorong kedvéért mindent háttérbe szorítanak. Kedden ott leszünk az MVM Dome-ban, a kislányom hokizik, nem is engedné, hogy kihagyjuk a mérkőzést.”

TÉTMECCS, NAGY KÜLÖNBSÉG

Talán a fehérvári jó tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy még ebben az idényben visszatértek a kanadaiak Magyarországra, igaz, akkor már a vb-keretükkel, aktuális NHL-sztárokkal, négy világbajnokkal, és a mérkőzést már a Papp László Budapest Sportarénában rendezték. A látogatók nem feszültek meg annyira, 9–2-re nyertek tízezer néző előtt, s bár – a kárunkra… – gáláztak, a magyar drukkerek is ámulattal nézték Dany Heatley vagy éppen Rob Niedermayer parádéját. Talán még ekkor, illetve az újabb budapesti, 2005-ös, 7–0-s kanadai sikerrel záruló felkészülési meccsen sem gondoltuk, hogy hamarosan tétmérkőzésen is megküzdhetünk a világ legjobbjával: 2008-ban Szapporóban a magyar válogatott kiharcolta a feljutást az elit-világbajnokságra, s egy évvel később Svájcban egy csoportba is került Kanadával.

„Korábban is játszottunk a kanadaiakkal, amikor például Fehérváron találkoztunk, az Európában szereplő játékosaikkal jöttek, és nem is volt nagy a különbség, majdnem legyőztük őket – kezdte Palkovics Krisztián, a Volán legendája. – Svájcban viszont szinte alig mentünk át a félpályán, ott megéreztük, milyen messze vannak tőlünk, de hatalmas élmény volt világbajnokságon jégre lépni ellenük. A fiam jelenleg a fehérvári U16-os csapatban játszik, megyek vele a keddi mérkőzésre, mind a ketten nagyon várjuk. Remek lenne nézőcsúcsot dönteni, az MVM Dome csodálatos aréna, és a sportág presztízsének jót tesz, ha húszezer néző gyűlik össze egy mérkőzésre. A magyar válogatott felkészülési találkozói ugyan nem sikerültek jól, de nem az edzőmeccseken kell villogni. A Kanada elleni találkozó arra kiváló lesz, hogy a srácok megtapasztalják a tempót, amellyel Tamperében szembesülnek, én bízom a bravúrban, és abban, hogy sikerül megkapaszkodni az elitben.”

A 2009-es kloteni összecsapás után szinte az összes nagy hokinemzet „megvolt” a magyar csapatnak, Kanadára viszont hét évet kellett várni – az újabb tétmeccsen, a szentpétervári elit-világbajnokságon 7–1 lett a végeredmény, Bartalis István hatalmas gólja beleégett a retinánkba, az egyik legszebb találat, amelyet magyar játékos vb-n szerzett.

Bartalis kedden is ott lesz a jégen, ahogy a kanadaiaknál rengeteg NHL-sztár, elég csak kiemelni a Stanley-kupa-győztes Milan Lucicot, Tyler Toffolit és Sammy Blaist. Szerencsére azok az idők már elmúltak, hogy a kanadai csapat szimpla gálameccsre jöjjön Magyarországra, a találkozó kemény főpróba lesz a tamperei világbajnokság előtt.

VAN MIT ELLESNI KANADÁTÓL – ÍGY EDZENEK A VILÁG LEGJOBBJAI

FÉRFI JÉGKORONG
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
19.00, MVM Dome: MAGYARORSZÁG–Kanada (Tv: Duna World/M4 Sport+)

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Bálizs Bence (JKH GKS Jastrzebie, lengyel), Horváth Dominik (Hydro Fehérvár AV19), Arany Gergely (FTC)
Védők: Falus Ádám (Küsnacht Lions, svájci), Fejes Nándor (Gyergyói HK, romániai), Garát Zsombor, Pozsgai Tamás, Szabó Bence (mindhárom Budapest Jégkorong Akadémia HC), Hadobás Zétény (Västeras, svéd), Horváth Milán, Stipsicz Bence (mindkettő Fehérvár), Kiss Roland, Szirányi Bence (mindkettő DVTK Jegesmedvék)
Csatárok: Bartalis István, Erdély Csanád, Hári János, Terbócs István, Vértes Nátán (mind Fehérvár), Csányi Karol (HK Zvolen, szlovák), Galló Vilmos (Linköping, svéd), Kóger Dániel (Corona Brasov, romániai), Nagy Gergő (FTC-Telekom), Nagy Krisztián (BJA), Papp Kristóf (Northern Michigan University, amerikai), Sebők Balázs (Ilves Tampere, finn), Sofron István (SC Csíkszereda, romániai), Vincze Péter (Gyergyó, romániai).
Szövetségi kapitány: Kevin Constantine

A KANADAI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Joel Hofer (St. Louis Blues), Devon Levi (Buffalo Sabres), Sam Montembeault (Montreal Canadiens).
Védők: Justin Barron (Montreal), Ethan Bear, Tyler Myers (mindkettő Vancouver Canucks), Pierre-Olivier Joseph (Pittsburgh Penguins), Jake Middleton (Minnesota Wild), Jake Walman (Detroit Red Wings), Mackenzie Weegar (Calgary Flames).
Csatárok: Sammy Blais, Jake Neighbours (mindkettő St. Louis), Lawson Crouse, Jack McBain (mindkettő Arizona Coyotes), Adam Fantilli (University of Michigan), Cody Glass (Nashville Predators), Peyton Krebs, Jack Quinn (mindkettő Buffalo), Scott Laughton (Philadelphia Flyers), Milan Lucic, Tyler Toffoli (mindkettő Calgary), Joe Veleno (Detroit).
Szövetségi kapitány: André Tourigny