Erdély Csanád: A kazahok és a norvégok elleni mérkőzés lesz a mérvadó a vb-n

– Kezdjük a legfrissebbel: a múlt héten megválasztották a Magyar Jégkorongszövetség elnökségi tagjának. Hogyan jött képbe a lehetőség?
– Néhány nappal a küldöttgyűlés előtt keresett meg idősebb Kovács Csaba, akit azóta megválasztottak szakmai alelnöknek. Rákérdezett, lenne-e kedvem a játékosokat képviselni az elnökségben. Nyilvánvalóan óriási megtiszteltetés, egyidejűleg hatalmas felelősség is a feladat – mondta a Nemzeti Sportnak a magyar válogatott csapatkapitánya, a Hydro Fehérvár AV19 támadója, Erdély Csanád.

– Milyen feladatai lesznek?
– Még egyetlen elnökségi ülést sem tartottunk, de leginkább a sportszakmai kérdésekben lesz feladatom, nekem kell játékosszemszögből látnom a helyzeteket, és elmondanom a véleményemet.

– Nemrég kinevezték Majoross Gergelyt szövetségi kapitánynak. Mit gondol a döntésről?
–A játékostársaimmal nem beszéltünk róla, a világbajnokság óta kikapcsoltam a hokiért felelős agyközpontomat, így csak a saját álláspontomat tudom elmondani: örülök, hogy a magyar nemzeti csapat élén magyar szakember áll, végre elértük ezt is. Az önéletrajza magáért beszél, alig várom, hogy folytassuk a közös munkát. Korábban dolgoztam már együtt vele, a korosztályos válogatottnál is tevékenykedett, aztán a felnőtteknél is, Kazahsztánban meg Jarmo Tolvanen betegsége miatt az utolsó pillanatban megbízott szövetségi kapitányként irányította a válogatottat a 2019-es divízió 1/A-világbajnokságon.

– Ez egyértelmű jele annak, hogy jó irányba tart a magyar jégkorong?
– Azt mindenképp mutatja, hogy végre van egy olyan hazai edzői garnitúra, amely elért egy magas szintet, és már nem szükséges külföldi szakember közvetlen bevonása a meccseinken. A nemzetközi színtéren is helytállnak, és a jó magyar edzők legalább annyira fontosak a jégkorong egészének, mint hogy játékosaink legyenek a topligákban. Jó úton haladunk, remélem, sokan követik majd a példájukat, és kialakul egy olyan kompetencia, ami stabil A-csoportos országgá emelhet minket.

– Mielőtt az A-csoportos világbajnokságra térnénk, beszélnünk kell az olimpiai selejtezőtornáról, az utolsó körben Szlovákiával, Ausztriával és Kazahsztánnal kell megküzdeni az ötkarikás szereplésért. Mi addig a nyári menetrend?
– Egyelőre egyéni edzéseket végzünk, vagy a klubunk kiírt edzésprogramját követjük, a fiatal játékosokat pedig a szakmai stáb már június közepén megnézi. Ezen kívül lehet, hogy később egy-két napos edzőtáborokat tartanak a többieknek, ám ezekről pontosabbat még nem tudok.

– Mire számít a pozsonyi csoportban?
– Nagy kihívás lesz. Szlovákia ellen legutóbb a 2016-os elit-világbajnokságon játszottunk tétmeccset Szentpéterváron, míg a kazahokkal a 2019-es divízió 1/A-világbajnokság óta nem futottunk össze, viszont a következő A-csoportoson egy nyolcasba kerültünk. Az osztrák együttes meg az év meglepetéscsapata volt az elitben. Elég illusztris társaság tagjai lettünk, de megmérethetjük magunkat, egyrészt megnézhetjük, hol tartunk, elősegítheti a generációváltáson áteső társaság összeszokását. Nem mellesleg a felkészülés szempontjából sem utolsó a klubszezon előtt, hogy tétmeccseken léphetünk jégre.

– Említette, az ázsiaiak vébéellenfeleink is, sőt, könnyen meglehet, hogy ellenük dől el, sikerül-e először bent maradni a legmagasabb osztályban. Az olimpiai selejtezőtornán már ennek a szemüvegén keresztül figyelik őket?
– Igen, de ne felejtsük el, hogy a kettő között eltelik nagyjából kilenc hónap, és a bevethető keret sem ugyanaz lesz. A klubidény előtt minden együttes köteles elengedni a válogatottba a játékosait, így az sem zárható ki, hogy a kazahok erősebb felállással érkeznek Pozsonyba, mint Herningbe, hiszen sokan az orosz bázisú Kontinentális Hokiligában szerepelnek, a legtöbben a Barisz Asztanában. Ha a csapatuk sokáig menetel a bajnokságban, nem biztos, hogy mindenki vállalja a játékot Dániá­ban. Sajnos, nálunk nincsenek NHL- vagy KHL-játékosok, hogy a rájátszás hatással legyen a vébére, ám a sérülések nálunk is átírhatják a forgatókönyvet.

– Csehország, Svájc, az Egyesült Államok, Németország, Dánia, Norvégia és Kazahsztán lesz az ellenfelünk a vébén. Mit szól hozzá?
– Az első gondolatom az volt, de jó, hogy végre játszunk a csehek és a svájciak ellen! Amikor elit-világbajnokságon szerepeltem, valahogy mindig elkerültük egymást, ahogyan a kazahokkal sem mérkőztünk meg még az A-csoportban soha. Kicsit az az érzésem támadt, mintha mindig ugyanazzal a hét nemzettel csatáznánk. Ugyanaz lesz a felállás, mint eddig, van két olyan együttes, a norvég és a kazah, amelyhez jóval közelebb áll a tudásunk, mint az igazi nagycsapatokéhoz, az ellenük vívott meccsek lesznek a mérvadók. Persze, a többiek ellen is megpróbáljuk a maximumot nyújtani, meglátjuk, mire lesz elég.