Különleges elismerésben részesült Kangyal Balázs

Novemberben iktatták be a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokába. Mit jelent önnek ez az elismerés, mi volt az első reakciója, amikor tudomására jutott?
A Magyar Jégkorongszövetség elnöke, Kolbenheyer Zsuzsanna hívott fel a hírrel, hogy engem terjesztettek fel és meg is szavaztak a már bent lévő tagok – mondta a Nemzeti Sportnak Kangyal Balázs. – Kicsit furcsállottam, hiszen annyi mindenki más is lehetne a kiválasztott, ez óriási elismerés. Az a közeg, amelyikben felnőttem és éltem, megajándékozott ezzel az elismeréssel. Ez nem jutalom, hanem különleges megtiszteltetés, talán ez a legjobb szó rá. A hír hallatán még nem, de néhány nappal később már leülepedett bennem, mennyire nagy elismerés. Megnéztem, mikor ki került be a Hírességek Csarnokába, egy részüket személyesen is ismerem, de akadnak idősebbek, akiket nem láttam játszani. Vannak olyanok, akikkel még együtt jégkorongoztam, mára már hetven év körüliek, ez rávilágított arra, hogy az idő bizony nem áll meg.

Hihetetlen karrier áll ön mögött játékosként: 237 válogatottság, ez a mai napig rekord, feljutás, majd szereplés az A-csoportban, szép klubsikerek. Ha a karrierjéből a három legszebb, legkedveltebb emléket kellene felidéznie, melyek lennének azok?
Az egyik, amikor a KSI színeiben először játszottam felnőttbajnokit. A másik a Fehérvárral szerzett első bajnoki címem, Dunaújvárosban az én gólommal nyertünk hosszabbításban, a Volán tizennyolc év után lett akkor ismét magyar bajnok. A harmadik emlék a szapporói feljutás, valamint annak a sikernek a jutalma, a svájci A-csoportos világbajnokság.

Akadt olyan élménye vagy tapasztalata játékosként, amely nagy hatással volt az edzői hitvallására?
Az idősebbek iránti tiszteletet, valamint a sportág iránti alázatot mindenképpen megemlíteném. Az egymáshoz való hozzáállásunkat is próbálom az öltözőben hangsúlyozni. A gyerekeknek is ezekből az értékekből tudom a legtöbbet átadni, igyekszem olyan útmutatásokkal szolgálni, amelyeket hasznosítani is tudnak. Szeretném, hogy amikor megkérdezik őket, mi a véleményük Kangyal Balázsról, ne azt mondják, hogy ő tudta a legjobban elmondani, milyen az emberhátrányos védekezés. Mondják azt, mindezek mellett az emberi értékek terén is tanultak tőle.

A második helyen állnak az Erste Ligában, a novemberi eredményeket nézve, „csak” két rangadót veszítettek el, a DEAC, valamint a Gyergyó ellenit, utóbbi gárda ellen hosszabbításban maradtak alul. Hogyan látja csapata teljesítményét?
Sokkal előrébb tartunk, mint vártam, bár ez sem teljesen igaz, hiszen bíztam a srácokban. Bíztam benne, ha megfelelő módon kezelünk bizonyos szituációkat, eljuthatunk idáig. Rengeteget dolgoznak a srácok, magukévá tették azt a hitvallásomat, hogy a magyar jégkorong számíthat a magyar játékosokra, a fiatalokat, valamint az időseket meg kell becsülni és foglalkozni velük. Motiváltakká váltak, a négy külföldivel kiegészülve a „sajátoménak érzem” érzés bekígyózott az öltözőbe, nyitottak mindenre, akár az este tízkor kezdődő konditermi edzésre is. A nehézségeknél beállnak egymás mögé a sorba, a fiatalok tanulnak az idősebbektől, előbbiek nyitottak mindenre. Jól haladunk, de még messze vagyunk attól, amit én ebben a társaságban látok.

Az elmúlt hétvégén újabb két rangadó várt a BJA-ra, a Brassó, valamint a Gyergyó otthonában, és két győzelemmel, valamint öt ponttal tértek haza Erdélyből.
Ezek azok a napok, amikor tényleg jobbá lehet válni, még akkor is, ha esetleg nem szerzel pontot, vagy nem nyersz. Ezeknek a túráknak a sikerességét nem pontokban nézem elsősorban, hanem abban, milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk. Fontos, hogy hazafelé a buszon a füzetembe beleírhassam, a játék mely szegmensében lettünk jobbak. A mostani túrán jól alkalmazkodtunk a komfortzónánkon kívüli eseményekhez, a nehéz pillanatokat remekül kezeltük. De lássunk reálisan: pénteken, de főleg szombaton voltak olyan percei a mérkőzésnek, amikor beszorultunk, és védekezésre kényszerített minket az ellenfél. Akkor azonban még jobban védekeztünk, ez volt a kulcs, jól menedzseltük az előnyünket. Két fiatal kapott megint lehetőséget, Szivák Gergő és Zimányi Dániel, mindketten jól játszottak, előbbi ráadásul még csak U18-as játékos.

Nagyjából fél távhoz érkezett az Erste Liga alapszakasza, hogyan látja az erőviszonyokat? A Dunaújváros kissé lemaradt, ám a többi csapat között szoros a verseny.
A Dunaújvárost sem írnám le, két topcsapatot megvert, fiatal, első szezonos edző dolgozik ott, néhány külföldit is igazoltak, jobb eredményeik lesznek. A többiek nagyon egyformák, ez ránk nézve jó visszacsatolás. Van olyan csapat, amelyben tizenkét légiós szerepel, nálunk négy. A DEAC például tíz külföldit igazolt, ott véd a legjobb magyar kapus is, a Ferencvárosnak gyakorlatilag kimeríthetetlen lehetőségei vannak, a Gyergyónak szintén, a Brassó államilag finanszírozott tizennégy légióssal felálló csapat, mégis sikerült már elkapnunk. A Gyergyó, Brassó, Ferencváros hármas a lehetőségeket tekintve talán kiemelkedik a mezőnyből, de szép cél, hogy felérjünk melléjük. Szerintem rég volt ilyen kiegyensúlyozott a liga, ez pedig hozza magával az előrelépést is.