A 2008-ban Szapporóban az A-csoportba jutó válogatott egyik meghatározó játékosa szerint akkoriban nem volt esélyes a csapat, mégis sikerült a lehetetlen.
„Elég hányattatott volt a felkészülésünk, két három napon keresztül játszottunk együtt és ültünk fel a gépre. A világ végén voltunk, így még szurkolók is alig tudtak eljönni. Ennek ellenére, valahogy sikerült a feljutás, mondjuk mi sem tudjuk, pontosan hogyan.”
A folytatásban Ladányi Balázs azt is elárulta, nem szereti, hogy „Szapporói hősökként” emlegetik az akkori gárdát.
„Kellemes teher lehetne ez, de mégsem támogatom. Lehet, túl szerénynek hangzik, de pontosan azt csináltuk akkor, mint előtte. Annyi, hogy jobban jött ki a lépés azokon a mérkőzéseken, mint korábban. Én inkább exjátékosként szeretnék fennmaradni, mint hősként.”
„A másik nagyon kellemetlen dolog, hogy senki sem készült rá, hogyan fognak minket fogadni. Sokan ottmaradtak Ázsiában, így csak a játékosok felét tudták csak ünnepélyesen fogadni a szurkolók” – tette hozzá Ladányi.