Nagy Attila: Történelmi hoki-vb előtt állunk

– Innen amúgy sincs már visszaút, a kérdés azonban nem veszíti érvényét: tudták, mire vállalkoznak, amikor benyújtották a rendezésre vonatkozó pályázatot?
– Talán meglepően hangzik, de mi már 2019-ben, a válogatottnak a második vonalba való feljutását követően felvetettük az ötletet. Akkor még más vezetősége volt a szövetségnek, addig jutottunk el vele, hogy érdekes a téma, és ha felépül a bukaresti jégpálya, lehet szó róla. Az a létesítmény máig sem készült el, mi viszont nem mondtunk le a tervünkről, változatlanul azt éreztük, hogy a sportágnak szüksége van egy olyan rendezvényre, amely révén végre a potenciális támogatók és a nagyközönség figyelmébe kerülünk, hogy minél több gyerek válassza a hokizást. Miután a sepsiszentgyörgyi városvezetőségben kitűnő partnerre leltünk, tavaly benyújtottuk a pályázatunkat annak ellenére is, hogy tudtuk, a szentgyörgyi létesítményben még sohasem csináltak jeget. Nem volt könnyű megszerezni a rendezést, az elitbe való feljutásra hajtó lengyelek megvásárolni is készek lettek volna a rendezési jogot, de egyértelműsítettük: nekünk szinte történelmi kötelességünk célba juttatni a projektet.

– A csapat készen áll a „történelmi” tettek végrehajtására?
– Az majd a jégen derül ki, de a körülményekhez képest igyekeztünk kihozni a maximumot a felkészülésre rendelkezésre álló időből. Ide elsősorban az Erste Liga fejleményeit sorolom, hiszen a válogatott derékhadát adó Gyergyó és Csíkszereda vívta a döntőt, ezért aztán Dave MacQueen szövetségi kapitány gyakorlatilag csak a húsvétot követően kapta kézhez a teljes keretet. Továbbmenve: az ősz folyamán nem találtunk ellenfelet edzőmérkőzésre, ezért a novemberi edzőtábor el is maradt, csak februárban sikerült két meccset játszani Ukrajnával. Sokkal több hasonló meccsre lenne szükség ahhoz, hogy az edzők több fiatal játékost is meg tudjanak nézni éles helyzetben. Addig kénytelenek vagyunk mi is honosítani, mert az akadémián felnövőkre legfeljebb öt-tíz éves perspektívában számíthatunk. A 28-as bő keretben öt külföldi származású korongozó van, a Gyergyóban játszó finn Konsta Mesikämment szinte az utolsó másodpercekben sikerült honosítanunk. A szűkített, 23-as keretben 16 székelyföldi magyar hokis szerepel.

– Milyen célt tűztek a csapat elé?
– Az igazán reális és egyértelműen elvárt eredmény a biztos bennmaradás, de szeretnénk a dobogón végezni. Persze a feljutás lenne a legszebb, ahhoz azonban nemcsak kivételesen szerencsés csillagzatnak kellene összeállnia, a játékosoknak is nagyon fegyelmezetteknek kell lenniük, pozitívan kell megélniük a majdnem biztosra vehető telt ház nyomását. Amihez a klubcsapatokban akár hozzá is szokhattak, de válogatottként nem nagyon; korábban is tapasztalhattuk, hogy hokimeccseken nem nagyon hangzik fel a Románia, Románia skandálás. Abban persze biztosak vagyunk, hogy a székelyföldi szurkolók fergeteges hangulatot varázsolnak, ám a válogatott szurkoló kategóriája mifelénk szinte ismeretlen. Nem utolsósorban azért, mert nyert meccs nélkül képtelen kialakulni hasonló tábor, márpedig a román válogatott korábban éveken keresztül csak nyűglődött a méltatlan körülményekhez arányosan viszonyuló eredménytelenség közepette. A tavaly Bolzanóban megnyert három mérkőzés már elindított valamit.

– Milyen eszközök állnak rendelkezésükre a válogatott motiválására?
– Legkevésbé a pénz, a klubcsapatokban mindenütt többet keresnek, mint amennyit mi bónuszként képesek vagyunk felkínálni. A lehetőség azonban önmagában is motiváló, hiszen talán egyszer adódik egy játékos pályafutásában hasonló élmény, hogy hazai jégen játszhasson világbajnoki tornát. És ez látszik is a többségen, a Japán elleni felkészülési mérkőzésen látott odaadás egyértelműen ezt bizonyította. Akinek meg kevésbé fontos az ügy, ki is került a keretből. Bizonyára sokan meglepődnek, hogy Dave MacQueen nem számít például az orosz Albert Zagidullinra. Aki viszont ott lesz, az naponta több mint 2500 ember hangorkánjával szárnyalhat. Mi igazi hokiünnepre készülünk.