Komoly erőfelmérők várnak a Fehérvárra az Ifj. Ocskay Gábor-emlékhétvégén

– Javában zajlik már a csapat felkészülése, de azért az elején akadt egy kis mellégvágány, hiszen a magyarországi energiakrízis miatt a jégkészítés jó pár napig szünetelt a MET Arénában. Mennyire változtatta meg az eredeti terveket?
– Megborította, de ettől függetlenül megoldottuk. Mivel a nyári hónapokban a legtöbb jégpályán – beleértve Székesfehérvárt – nincs jég, ezért mi időben el szoktuk kezdeni a felkészülést. Ahogy eddig is, bő egy hónappal az idény kezdete előtt, augusztus elején belevágtunk a munkába. Az első hét mindig arról szól, hogy az orvosi stáb felméri a játékosokat, konditermi edzéseken, teszteléseket végeznek rajtuk, valamint szerettünk volna jégen is teszteken végezni, de végül ezeket átültettük szárazra.

– Ez lesz az első idénye sportigazgatóként, van egy kis lámpaláza? Mennyire nézi más szemmel a játékosokat, mint edzőként?
– Ugyanúgy nézem őket, mint eddig, lehet amikor mérkőzéseken ülök a lelátón, majd különbözik. Más jellegű feladatokat kell ellátnom, eddig csak az edzői stábommal és a játékosaimmal kellett foglalkoznom, most pedig sokkal több emberrel dolgozom együtt.

– Mennyire volt nehéz megszokni az új pozíciót?
– Hamar beleszoktam, jól ismerem az irodában dolgozó embereket és a klub többi alkalmazottját is, csak most még inkább napi szintű a kapcsolatom velük, edzőként nem sűrűn járkál fel az ember az irodába. Élvezem, ez egy nagyon szép kihívás. 

– Mennyire hiányzik önnek az edzői lét?
– Hiányzik, de ebben a munkakörben is megjelenik valamennyire, hiszen napi szinten beszélgetek a szakmai stábunkkal, illetve a játékosokkal. Nem szeretnék teljesen elszakadni tőle, ezért úgy gondoltam, képzem magam. Győrbe, a Széchényi István Egyetemre járok szakedzői mesterképzésre. Négy féléves képzés, 11 féle sportágból érkeztünk, többek között Hosszú Katinka és Jakabos Zsuzsanna is a szaktársam. Nagyjából ötvenen vagyunk, rengeteg olimpikon és nagy bajnok is a csoport tagja. Nem szeretném eldobni az edzői karrieremet, nem akarok eltompulni, igyekszem magam képezni. 

– Mennyire elégedett a kerettel? Volt esetleg olyan magyar jégkorongozó, vagy légiós, akit szerettek volna, de végül nem sikerült az üzlet?
– A csapatkialakítást áprilisban kezdtem el, de nyilván előtte egyeztettünk az elnök úrral és az érintettekkel, hogy milyen anyagi lehetőségekben gondolkozhatunk, mi legyen az irány. Ez még a választások előtt volt. Akkor volt egy felállított tervünk, de a választások azért beleszóltak ebbe, mint minden más sportágban, a jégkorongban is átformált néhány dolgot, illetve sok bizonytalanság is akadt ebből a szempontból. Ezért inkább az okos és biztos döntésekre törekedtünk. A második soros centerünk, Bartalis István súlyos sérülést szenvedett a világbajnokságon, hosszú ideig nem játszhat még, a korábbi terveknél számoltunk vele az első perctől fogva. Anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, hogy helyette légióst hozzunk, a magyar piacon pedig nincs még akkora rutinnal rendelkező játékos, akit a második sorban és emberelőnyben is tudná pótolni őt. Úgy voltunk vele, hogy csússzanak feljebb eggyel a centerek, köztük például Németh Kristóf is, aki korábban leginkább a negyedik sorban kapott szerepet. Most ő feljebb léphet és a negyedik sorba pedig jönnek a fiatalok.

– A keret kialakításánál egyébként is nagyobb hangsúlyt kaptak a fiatalabb játékosok. 
– A ligában a 24 év alattiak számítanak fiatalnak, belőlük korlátlan mennyiséget lehet használni egy idény alatt. 24 évnél idősebb játékossal, illetve a tíz légióssal összesen 26 helyet használhatsz fel egy évadban. Most is többen edzenek velünk a FEHA19-ből. A légiósok leigazolása egy hosszú folyamat. Rengeteg ügynök van, és legalább 50 meg is keresett azt követően, hogy kineveztek sportigazgatónak, mindegyik legalább 20 játékost ajánl. Őket meg kell nézni többször, illeszkednek-e a filozófiánkba, az anyagi keretünkbe. Szinte hétről hétre változtak a dolgok, elindultunk egy irányba, aztán jött egy hír, és változtatni kellett, és közben ott voltam a világbajnokságon a felnőttválogatottal. Több olyan külföldi játékostól is elköszöntünk, akik már nem a fiatalságot képviselik és akik anyagilag is megterhelték volna a klubot. Az idei légiósokat kimondottam nem a múltjuk miatt akartuk megfizetni, hanem fiatalabbakat kerestünk, akik karrierjük teljében vannak még, és a továbblépési lehetőséget látják a csapatban és a ligában.

– Ezzel az átalakult kerettel milyen célkitűzésekkel vágnak neki a bajnokságnak? Milyen az általános csapatmorál?
– A hangulat jó, érzi mindenki, hogy fontos szerep hárul rá az idényben, mindenki meg akarja mutatni, mit tud és élni akar a lehetőséggel. A célkitűzéseinkkel reális szeretnék maradni, és nem is akarok kijelenteni bármiféle elfogadható, vagy nem elfogadható eredményt. A legjobb öt-hat csapattal, akik tehetősebbek, velük nehéz lesz versenyezni, ehhez jött a Milánó, ahol szinten van bőven pénz és rutinos játékos is. De ha már van érkező együttes a ligában, akkor az legyen erős és késztessen kihívásra, ez jó. Visszatérve magunkra, a biztos rájátszásról nem mondanék le, a tavalyi idény is megmutatta, hogy lehet bármilyen az alapszakasz, a playoffs teljesen más. Profi klub vagyunk, attól, hogy kicsit fiatalodtunk, minden tőlünk telhetőt megteszünk majd az új idényben is. 

– Milyen a viszonya a vezetőedzővel? Novemberben az ön helyére nevezték ki Ted Dentet, megtalálták a közös hangot?
– Teljesen. Abban a pillanatban, amikor megkaptam ezt a lehetőséget, ő volt az első, akivel leültem beszélni a jövőről, megegyeztünk abban, hogy folytatjuk a közös munkát. Elég hányattatott sorsú volt az előző idény, én aztán végképp éreztem ezt a bőrömön, de ő is, hiszen az érkezése után sem volt rózsás a helyzet. Ugyanúgy szenvedett a csapat az ősz folytatásában, illetve télen is, de mégiscsak eljutott vele a gárda a legjobb négy közé. Így nem csak sportigazgatóként, de edzői fejjel, sok szakmai sorsot látva azt gondoltam, megérdemelte a hosszabbítást, hogy már augusztustól elkezdhesse a munkát az együttessel. Sokat konzultálunk, legelejétől fogva mondtam neki, hogy amennyiben igényt tart rá, beszéljünk a csapatról, hiszen még mindig közelebb állok valamelyest az edzői szakmához, mint a sportigazgatóihoz. Nem akarom, hogy azt érezze, én szeretném ellátni a munkáját, segíteni akarom ezt az egészet, ha kérdésük van, hívnak. Együtt dolgozunk az edzőkkel, mindenki végzi a saját dolgát, de közben együtt, egy klubként működünk. 

– Már három mérkőzést lejátszottak a felkészülési időszakban: kettőt hazai pályán a HK Kosice ellen, míg legutóbb Besztercebányán szerepeltek. Az első két találkozóból egyet megnyertek, egyet elveszítettek, idegenben pedig 6–1-re kapott ki a csapat. Hogyan értékelné eddig a felkészülési időszakot?
– Az első két mérkőzésen a legjobban az tetszett, hogy egyik napról a másikra tudtunk reagálni, a második találkozó jobban sikerült, nyertünk hazai pályán. Besztercebányán sajnos kevesebb gólszerzési lehetőséget alakítottunk ki, mint ellenfelünk, ez pedig az utolsó harmadra már az eredményjelzőn is megmutatkozott. Hét fiatal kapott lehetőséget a FEHA19-ból, ez jó dolog, így ki tudtunk állni négy sorral, komoly játékidőt kaptak. A felkészülés alatt az eredmények csak másodlagosak, de az előttünk lévő hétvégén már más mentalitással lépünk jégre. 

– Alapvetően is akadt pár sérült, közben pedig bővült a lista. Hogy állnak most a sérülésekkel?
– Bartalis István visszatérése még messzebb van, Tim Campbell túl van egy műtéten, egyre jobban van, valamikor az idényrajt után számíthatunk rá újra. Max Gerlachot nem kellett megműteni, de nyolchetes pihenőt írtak elő neki az orvosok, már nem kell állandóan térdgépet használnia, elkezdhette a rehabilitációt. Terbócs István a nyári felkészülés során izomsérülést, Németh Kristóf vállsérülést szenvedett, reméljük, ők ketten már a hétvégén visszatérhetnek, az adott napon dőlhet el, tudják-e vállalni a játékot. 

– Régi hagyomány éled ujjá a hétvégén, ugyanis Ifjabb Ocskay Gábor Emlékhétvégét rendeznek Székesfehérváron a FEHA19-cel közösen. Mit vár ettől a hétvégétől?
– Örülök, hogy az akadémiával együtt visszahoztuk ezt a tornát rendszerbe. Nagyon fontos számunkra, szeretnénk tovább vinni Gábor emlékét. Más szempontból pedig komoly felmérő is vár ránk, hiszen két olyan együttessel játszunk, akik szintén a ligánkhoz tartoznak. A Ferencváros elleni mérkőzés pedig minden esetben igazi rangadó. 

– Szombaton az „öregfiúk” is jégre lépnek, köztük ön is. Mennyire várja, hogy újra korit húzzon és ütőt ragadjon?
– Nagyon várom, el is mentem két-három edzésre az utóbbi napokban. Nagyon jó lesz újra játszani sok legendával, olyanokkal, akiket akár gyerekként néztem még. Sok generáció találkozik majd, remek program lesz.