1. harmad

Amint arra számítani lehetett, a vereség ellenére a szerdán bravúros védések sorát bemutató Gyenes Dáviddal kezdett a házigazda, amely gyorsan, a 8. perc elején emberhátrányba került. A felek azonban nem javítottak tegnapi emberelőnyös mutatójukon, ugyanez más nézőpontból: a védekezések mindkét kapu előtt továbbra is kiválóan működtek létszámhátrányban. Már a dunaújvárosiak is kibekkeltek egy hátrányt, miután egyenlő létszámnál vezetést szerzett a házigazda: Justin Smith volt eredményes.

Ez meglenne, bár tegnap is így kezdődött, aztán mínusz három lett a vége... A szerdaihoz hasonlóan lendületes mezőnyjátékot, sok ütközést hozó harmad hajrában egy percig kettős előnyhöz jutott a DAB – a második kiállításnál elcserélték magukat az emberhátrányban lévő hazaiak –, de a vendégek nem tudtak egyenlíteni. Tankönyvbe illően védekeztek ugyanis a Jegesmedvék, akik ezzel hozták is a játékrészt (1–0).

2. harmad

Sürgette az idő a gólhátrányban lévő vendégeket, az viszont nem volt a segítségükre, hogy emberhátrányba kerültek, majd alighogy kiegészültek, a szezonban amúgy jó formát mutató Pavuk Attila odacsapott hátulról az ellenfelének, amiért öt plusz végleges fegyelmivel küldték le a jégről. A Miskolc azonban nem tudta kihasználni a fórját. Időközben Vas Mátyás vonalbíró is ápolásra szorult, mert közelről fejen találta őt egy korong. Amíg a vérző sérülését ellátták, addig három bíróval folytatódott a játék.

Sok volt a szabálytalanság, a büntetőpadok sem tudtak kihűlni (összesen hét kiállítást fújtak be), a játék viszont emiatt elég szaggatott volt. A végjátékba nagy erőket fektetett a Dunaújváros, ez emberelőnyökben, majd fórban játszva az egyenlítésben is megmutatkozott: a 40. percben Azari Zsolt egalizált (1–1).

3. harmad

Támadhatott a Miskolc, tehette ráadásul mindezt többnyire emberelőnyben, mert a felvonás első részében három újvárosinak is két percre el kellett hagynia a küzdőteret. Sőt 69 mp-ig dupla is volt a hazai fór, de a vezetést nem sikerült újfent megszerezniük a házigazdáknak. A felvonás második felében azonban már egyenlő létszám mellett pörögtek a percek, érett, majd el is jött a túlóra, a playoff hetedik mérkőzésen először (1–1).

Hosszabbítás

A túlóra aztán mindössze 122 másodpercig tartott: Nagy Richárd gólja eldöntötte a mérkőzést, az elődöntős párharcot, egyben a magyar bajnoki címet (1–2).

Az 1994-tól egy szezon (2008) kivételével dobogón végző, immár ötödik (1996, 1998, 2000, 2002) bajnoki címüket szerző dunaújvárosiak számára a fehérváriak távolmaradása adta meg a nagy lehetőséget, amellyel favoritként éltek is. A hazai duplát ugyan 1–1-re hozták, de idegenben megszerezték a szükséges két győzelmet.

JÉGKORONG, MOL LIGA (EGYBEN OB I DÖNTŐ)
ELŐDÖNTŐ, 4. MÉRKŐZÉS
MISKOLCI JEGESMEDVÉK–DAB.DOCLER 1–2 (1–0, 0–1, 0–0, 0–1) – hosszabbítás után
Miskolc, 1600 néző. V: Kincses, Németh M., Soós, Vas Mátyás
MISKOLC: GYENES – SZIRÁNYI B., HEGYI Á., Tóth A., Dubek, Saluga – Cowan, Atkinson, SMITH, Nagy K., Szilágyi – GŐZ, Czuba, Fodor Sz., MISKOLCZI – Popovics, Nagy G., Ritó – Rafaj
DAB: SEVELA – Szabados, HÜFFNER, Pavuk, GRÖSCHL, Virág T. – NAGY R., KISS D., Kiss Á., Galanisz, Szappanos – CHVÁTAL, Tőkési, AZARI, MIHÁLIK, Peterdi – Strenk, Papp V., Vaszjunyin
Gólok: 14:06: Smith (Szilágyi, 1–0). 39:28: Azari (Chvátal, Peterdi – emberelőny, 1–1). 62:02: Nagy R. (Mihálik, Kiss Á., 1–2)
Kiállítások: 12, ill. 14+végleges kiállítás (Pavuk)
A párharc végeredménye: 3–1, a DAB javára
MESTERMÉRLEG
Tim Kehler: – Rettentő csalódott vagyok, de ez ilyen párharc. Ilyen mérkőzés és ilyen hosszabbítás után, azt hiszem, ez természetes. Sajnos az emberelőnyeinket nem tudtuk kihasználni, pedig kétszer is kettős fórban voltunk, sőt ötperces előnyünk is volt korábban – ezen ment el a meccs. A hosszabbítás már szerencse kérdése is, abban pedig nem nekünk volt részünk. Az idény során egyre közelebb és közelebb kerültünk a DAB-hoz, de a célunk a Mol Liga megnyerése volt, úgyhogy ez szépségtapasznak sem jó. Ami kicsit segíthet most rajtunk, hogy a Magyar Kupa négyes döntője még hátravan a hónap végén, akkor tehát újabb megnyerhető rangadók várnak ránk. Most viszont a nincs más feladatunk, mint gratulálni a Dunaújvárosnak.
Stephan Lundh: – Büszke vagyok a csapatomra! A mostani dupla öröm, mert nemcsak a magyar bajnokságot nyertük meg, hanem bejutottunk a Mol Liga döntőjébe is. Mindenki őrültnek tartott, amikor a miskolciakat választottam ellenfélnek, de őket kellett, mert az alapszakaszban voltak túl könnyű meccseink, és azt vártam, hogy a Jegesmedvék ellen végre felébredünk. Jó látni, hogy ennyi harcos van a keretünkben, Sevela ismét bizonyította, hogy ő a legjobb kapus Magyarországon. Nagy Ricsi pedig nagyon laza, fiatal, de semmi sem zavarja – amikor megindult előre, tudtam, hogy belövi. Az ilyen meccseken és a hosszabbításokban kellenek az olyan játékosok, akik mernek vállalkozni. Ez néha visszaüt, de próbálkozni kell, mert csak így lehetünk sikeresek. Viszont nem fogunk sokáig ünnepelni, van még begyűjtendő aranyunk a szezonban!

DUNAÚJVÁROSI ARANYÜNNEP MISKOLCON