Osztrák hokiliga: a fehérváriak innsbrucki sikerrel folytatták

Megint itt vagyunk: a Hydro Fehérvár AV19 csak a gólkülönbsége miatt nem első az osztrák központú ICEHL-ben.

Nyilvánvaló, ehhez gyorsan hozzá kell tennünk, hogy (sokkal) több meccset játszott bármelyik riválisánál – például a tabellaelsőséghez tántoríthatatlanul ragaszkodó Bolzanónál hattal –, de ahogy Sir Alex Ferguson, a Manchester United legendás menedzsere fejtegette: sokkal szívesebben áll úgy az élen (vagy esetünkben annak közvetlen közelében), hogy több mérkőzésen van túl, mintsem, hogy a le nem játszottakkal számolgasson, azokat ugyanis meg is kell nyerni…

Persze a Bolzano – meg a Vienna, a Klagenfurt és főleg a Salzburg – fog annyit nyerni az elmaradt-elhalasztott bajnokijai ledarálásakor, hogy felzárkózzon és akár előzzön, azaz a mieink valós helye valahol a harmadik-negyedik-ötödik pozícióban lehet, ám addig igenis élvezhetjük, hogy a magyar csapat majdnem ligaelső. Főleg, mert ugyan a 2007-es „sógorokhoz” csalatkozása óta előfordult már ilyesmi, sőt még az is, hogy vezette a sort, de nem a bajnokság ilyen szakaszában, hanem általában az alapszakasz vagy a középszakasz első heteiben, sosem a finishez közeledve. Most pedig ez a helyzet. Szóval, le a kalappal!

Ráadásul péntek után szombat este is jégre lép a Fehérvár, éppen Bolzanóban, ahol ugyan nem szokása nyerni, viszont ha ezúttal sikerülne, akkor már pontkülönbséget verne a két klub közé.

Ahhoz, hogy most ilyen dagadó kebellel (magas lóról, nagy mellénnyel, ahogy tetszik…) nyilatkozhassunk, persze kellett az újabb győzelem a tiroli túra első állomásán, Innsbruckban. Segíthetett, hogy a koronavírus-járvány miatt a klubtörténelem egyik legjobb szezonjától távol maradó szurkolótábor ismét kitett magáért, a múltkori görögtüzes útnak indítást követően ez alkalommal szívhez szóló személyes üzenetekkel búcsúztatta az autóbuszra felszálló kedvenceit.

Közéjük tartozott a nemrég igazolt, 33 éves center, a finn Miika Lahti, aki szépen be is állt az ifjú Kovács Alex, illetve Sárpátki Tamás közé, hogy összefogja az utolsó sort, ezzel időtlen idők óta volt négy teljes csatárhármasa Antti Karhula vezetőedzőnek. Ehhez NHL-mintára csupán három bekkpár társult, mert Szabó Dániel kapott egy lövést a minapi edzésen, ám nagy baja nincs szerencsére – ahogy a szintén kidőlt Kornakker Dániel kapusnak sem –, és már a honosított kanadai centerünk, Andrew Sarauer lábtörés utáni gyógyulása is szinte teljes, azaz lassan túljelentkezés lesz a helyekre.

Ám ebbe a csapatba bekerülni nem egyszerű, mert aközött, hogy a szép nevű Maxwell Nicholas Gerlach az első harmad legelején, majd a második harmad legvégén betalált, a Fehérvár hatot lőtt! Szép sorban Anze Kuralt, Stipsicz Bence (bizony), Alex Petan, megint Kuralt, Timothy Campbell és megint Petan volt a gólszerző, amivel a második szünetre el is dőlt a lényeg, aminél többet nem kívánhattunk az emlegetett, Bolzano elleni csúcsrangadó előtt.

Ismét úgy alakultak az események, hogy több mint egy harmadon át lehetett pörgetni a cseréket, immár teljes kerettel, ugye, az Innsbruck utolsó szépítő találatának nem sok jelentősége maradt. Annak inkább lesz, hogy gyors legyen a regeneráció, kényelmes az átutazás és tartalmas a következő produkció, hátha végre nem lesz akadálya, hogy a Fehérvárral kezdődjön az ICEHL tabellája.

OSZTRÁK LIGA (ICEHL), ALAPSZAKASZ
TIWAG INNSBRUCK (osztrák)–HYDRO FEHÉRVÁR AV19 3–6 (1–1, 1–5, 1–0)
Innsbruck, zárt kapuk mögött. Vezette: Smetana, Ruetz, S. Tschrepitsch, Sparer (osztrákok)
INNSBRUCK: Swette
Lattner, Tansey – Wetzelsberger, Porseland – Bär
Ciampini, Schristooffer, Sideroff 1 – Herr, GIRARD (1), GERLACH 2 – Mader, Winkler, Jennes – Kromp, Muigg, Paulweber
Edző: Mitch O'Keefe
FEHÉRVÁR: Janus
STIPSICZ 1, T. CAMPBELL 1 – Caruso (1), Szabó B. – Geiger (1), Horváth M.
HARGROVE (2), HÁRI J. (3), KURALT 2 – Erdély Cs. (1), Bartalis I. (2), PETAN 2 (1) – Szita, Kahkönen, Mihály Á. – Kovács Alex, Lahti, Sárpátki
Edző: Antti Karhula
Kapura lövések: 30–23
Kiállítások: 12, ill. 12 perc
MESTERMÉRLEG
Antti Karhula: – Habár már csütörtökön ideutaztunk, az első harmadban úgy néztünk ki, mint aki most esett be, nem pörögtek a lábaink. De szoros maradt az állás, és nyilván a második harmad lett a döntő, amikor a semmiből is betaláltunk: őrült húsz perc volt. Az utolsó harmadban nem csináltunk igazából semmit, lövésünk se nagyon volt, csak tartottuk a korongot, ám ez is elég volt a győzelemhez. Hosszú-hosszú idő után először játszhattunk négy csatársorral, egész idényben rövid a kispadunk, úgyhogy büszke vagyok a srácokra. Minden nap jó munkát végzünk, az edzéseken is: nem tekintünk előre, ezt a győzelmet is csak röviden ünnepeljük, pihenünk és megyünk Bolzanóba!

További eredmények
Salzburg–Bratislava 3–2
Black Wings Linz–Klagenfurt 0–6
Graz–Vienna Capitals 6–2
Villach–Dornbirn 2–1