„Én 1982-től 1991-ig versenyeztem rendszeresen, tehát a tinédzseréveimben, de utána sem távolodtam el a sportágtól, sőt Gyuritól sem. Kolóval, mondhatom, üzleti kapcsolatba is kerültünk a megmaradt baráti viszony mellett, az én cégem matricázta a versenyszerelését. Még a halála előtti napokban is arról egyeztettünk, hogy a pekingi dresszére milyen céglógóknak kellene kerülnie.”
„Megmondom őszintén, nem sok esélyt adtam magamnak a hajóra. Úgy éreztem, az én anyagi határaim ehhez nem elegendőek. Olyan áron kel majd el a hajó, ami már nekem sok, nem vállalható. Nem is tudom, de három-, négy-, sőt akár az ötmilliós árat sem tartottam elképzelhetetlennek. Abban biztos voltam, hogy olyan ember viheti majd haza a hajót, aki személyesen is kötődik valamelyest a sportághoz és Kolóhoz, de arra csak a licitálás végén gondoltam, hogy ez akár én is lehetek."
„Ismerősök már kérdezték is, mikor látnak majd kenuzni a Dunán, de felvilágosítottam őket, hogy tévedésben vannak. Kajakosként nem igazán érzek késztetést arra, hogy nekem harminchét évesen kell megtanulnom kenuzni, pláne nem egy ilyen értékes versenyhajóban. Ennél sokkal jobb helyet találtam a piros kenunak. Valamelyik műhelyünkben lesz majd elhelyezve, egy méltó, Gyuri emlékét megillető helyre. Még nem tudom, hogy a régi, már régóta működő váci vagy a hamarosan átadásra kerülő budapesti műhely lesz majd a végső hely, de az biztos, hogy nem fog egy raktár mélyén, mindenkitől elzárva porosodni. Büszkén állítom majd ki egy impozáns helyre ezt a becses ereklyét, és Koló képeivel egy kis emlékhelyet is szeretnék mellette összehozni."
A hajó hivatalos átadására június 21-én, 16 órakor a Duna Pláza mögötti Prestige toronyház aljában található boltban kerül majd sor, amely a portugál Nelo hajógyár magyarországi forgalmazójának, a kenut árverésre bocsátó Kajak.hu-nak lesz az új, impozáns budapesti üzlete. A befolyt összeg a Kolonics György nevét viselő alapítványhoz kerül, amely a jövő reménységeit támogatva eszközvásárlásra fordíthatja a 471 ezer forintot.