– Mivel kezdődött az egész?
– Úgy éreztem, váltásra van szükségem.
– Manapság divatos ezzel takarózni.
– Tényleg így volt. A pekingi olimpia utáni két évem nem sikerült túl fényesen, és ahogy azt már az ősszel is mondtam önnek, megújulásra volt szükségem. Ebbe az is beletartozott, hogy klubot és edzőt váltsak.
– Korábbi trénere, Sári Nándor hogy fogadta a hírt?
– Mondanom sem kell, nem örült neki. De semmiféle személyes ellentét nem volt közöttünk, ennek egyszerűen így kellett történnie.
– Nem lehetett könnyű ezután közös edzőtáborba vonulni.
– Fura volt, hogy ott lapátolok én is, mégsem vagyok a csapat tagja. Három hét hosszú idő, ám az is csak tudatosabbá tett. Semmi gond sem akadt Törökországban, sem később; ha négyesben gyakoroltunk, Sári Nándor edzett engem is, különben egyedül eveztem.
– Nem próbálta meg lebeszélni a váltásról?
– Dehogynem, többször is mondta, hogy nem lenne jó döntés átmenni a Fradiba. Bevallom, ennek hatására meg is fordult a fejemben, hogy hagyom az egészet, és a Kőbánya SC-ben maradok.
– Mi billentette át a holtponton?
– Úgy voltam vele, ha már egyszer elhatároztam magam, végig is viszem, amit elterveztem.
– Ez önmagában véve dicséretes.
– Volt olyan ötlet is, hogy akik benne lesznek a négyesben, azok a csapathajós edzéseken túl is Sári Nándorral készüljenek, de ebbe sem Kiss István, sem Kulcsár Gábor nem ment volna bele.