„Az eredményt nem lehet elszigetelten vizsgálni, figyelembe kell venni a pályabeosztást is, mert jelentős különbségek voltak – mondta az egységet edző Sári Nándor a Nemzeti Sportnak. – Nem is értettem, a magyar egységeket miért sorolták sokszor az ötösnél magasabb sorszámú pályára, hiszen amikor ilyen éles csaták zajlanak, egy-két másodperc rengeteget számít. Az idén mindenki a négyesre összpontosított, nem csoda, ha a középfutam után olyan felszabadultan ünnepeltek a versenyzők és a vezetők is, mintha a döntőt nyertük volna meg. A győztes németek állandóan cserélgették az embereiket, és mindent feláldoztak a négy kvóta érdekében, de mi is mindent ennek rendeltünk alá, nem mehetett más számot az, aki olimpiai számban rajthoz állt."

„Probléma viszont, hogy a kétezres olimpiai csapatból három, a kétezer-négyesből pedig további egy ember indult most is, és tőlük vártunk nyolc kvótát. Csakhogy Beé István 39 éves, Kökény Roland 35, Vereckei Ákos és Kammerer Zoltán 33, s Kucsera Gábor és Boros Gergely sem a fiatal, feltörekvő generáció tagja a maga 28, illetve 27 évével. Még mindig az „öregek" gyűjtik a kvótát! A másik probléma a hátszél volt. Végig szembeszélben készültünk, hiszen Szegeden kilencvenkilenc százalékban szembeszél van – a döntő délutánján hátszél volt. Tudomásul kell venni, hogy nem egyszerű már a kvótaszerzés sem, de a kvóták megvannak, ez a lényeg. Az Európa-bajnok portugálokat kiejtettük a középfutamban, és az orosz csapat, amely az előfutamban épphogy megvert minket, a döntőben bronzérmes lett – az egyes pályán. De látom a továbblépés lehetőségét, ha hagynak minket dolgozni, jó négyesünk lehet az olimpián, ahol jóval könnyebb dolgunk lesz, és szerintem a magyar vagy a német egység fog nyerni."

„Jó is ez a négyes, mégsem elég jó – nyilatkozta az 1988-ban éppen négyesben olimpiai bajnoki címet szerző Csipes Ferenc, a honvédos lányok edzője –, viszont nem szabad elfelejteni, hogy férfikajakban nagyon megerősödött a világ, ma már gyakorlatilag bármikor oda tud kerülni egy-egy ország az élmezőnybe. Tíz-húsz éve országonként egy-két igazán jó kajakost találtunk, belőlük természetesen nem lehetett ütőképes négyest kiállítani. Most meg ha valahol ráállnak a számra, hamar oda tudnak érni. Márpedig az idén a kvalifikáció miatt sokan ráálltak a négyesre. Sok apró oka van annak, hogy nem fértünk föl a dobogóra, többek között a szerencsétlen széljárás, hiszen ha szembeszélben eveztek volna a fiúk, jóval előrébb végeznek. Ezenkívül nem lehet elvárni Ákostól és Zolitól, hogy annyi éven át a hátukon vigyék a válogatottat. Hogy most nem látni, ki szerez érmet férfikajakban, nem jelent semmit, annak idején kenuban sem láttuk, aztán Vajda Attila nyert egy bronzérmet. Vannak tehetséges versenyzőink, de igazán jó négyesünk akkor lesz, ha két-három egyesmenővel büszkélkedhetünk."

„A legnagyobb pozitívum, hogy megvan a kvóta, de a probléma szerintem az, hogy nincs fiatal, ütőképes négyesünk – mondta Gyulay Zsolt, az 1988-as olimpiai bajnok egység tagja. – Hiányoznak a klasszis egyéni versenyzők, akik egyesben a döntő közelében lennének. Amikor a vébé alatt azt mondtam, kissé csalódás számomra a négyes szereplése, azért mondtam, mert a középfutam miatt többet vártam, illetve az Európa-bajnokság után úgy éreztem, sikerülhet a dobogóra is fellépni. Elképesztően erős a mezőny, ugyanakkor az is igaz, nincs olyan négyesünk, mint korábban. A fiatal versenyzők sebessége nem éri el a nagyokét, hogy miért, nem tudom, de tény, a Kammererék utáni generáció valamiért nem ért oda az élmezőnyhöz. Nagyon gyors fejlődésen ment keresztül a kajak-kenu, mi pedig lemaradtunk, szakemberképzésben is. Szerintem össze kellene terelni a fiatalokat, és központi irányítás mellett készülni. Nem jó, hogy attól függnek a versenyzők, milyen eredményt érnek el, ráadásul mivel külön-külön edzenek, nincs meg az a mindennapos rivalizálás, ami szükséges a jó eredményekhez. Ebben a sportágban csak akkor tudsz fennmaradni, ha nyersz."

„Semmiképpen sem nevezném kudarcnak a hetedik helyet, bár mentegetőzni sem szabad, mint az iskolában, hogy bezzeg a többiek egyest kaptak – értékelte a négyes teljesítményét Kammerer Zoltán. – A pénteki fináléba jutás egyértelmű siker, de ha a döntőben ugyanolyan idő lett volna, a harmadik-negyedik hely reális cél lett volna – mondta Kammerer Zoltán. – A múlt évet mindenképp felülmúltuk, és meg merem kockáztatni, a négy kvótát rajtunk kívül senki sem tudta volna megszerezni. Már nem vagyunk annyira elöl, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, elment tőlünk a mezőny, és az utánpótlásbázis sem olyan, mint korábban. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, de nem lehetetlen Londonban érmet szerezni – szerintem fogunk is. Hogy kik és mely számban, azt nem tudom, de úgy érzem, fogunk."