„Hol fordultatok, de őszintén?" – kérdezi csibészes mosollyal az arcán Ludasi Róbert.
„Ott, ahol megbeszéltük" – válaszolja Kozmann György, majd kiderül, valami nem stimmel, túl jó az időeredményük.
„Jaj, még hozzá kell adni valamit" – világít rá a titok nyitjára Ludasi Róbert, amin mindenki jót mulat, pedig már éppen eljátszottak a szupergyorsaság gondolatával.
Közben érkeznek a vb-re Csepelen készülő külföldi versenyzők is, akik már egész szépen ejtik ki a magyar számokat (más kérdés, hogy valószínűleg nem értik őket), és általános derültséget kelt a Seychelle-szigetekről érkező kajakos, amint nagy erővel fejti lefelé kormánylapátjáról az egyik horgász által gondosan előkészített damilt – és erősödik a nevetés, amikor felfedezik, a horgon még a csali is rajta van.
A hangulatra tehát semmi panasz, de másra sem nagyon, úgy tűnik, tényleg jó az új felállás.
„Ezt abból is érezzük, hogy fáradtan is jó időket megyünk, ami közvetlenül az összetérdelésünk után nem volt jellemző – világít rá a jelentős javulásra Korisánszky Péter, olimpiai bronzérmes társa pedig az okokat is feltárja: – Azért van így, mert stabilizálódott a mozgásunk. Robinak nagyon jó meglátásai vannak, a résztávozás során pedig volt alkalmunk csiszolni a technikánkon."
Hozzáteszik, egyre jobb és jobb lesz az egységük, és jövő hét végén szükség is lesz arra, hogy megmutassák, mit tudnak. Kozmann György számára ráadásul különleges az esemény: 2007 után térdel újra hajóba világbajnokságon. Akkor Kolonics Györggyel nyertek ötszáz párosban. Megható a jelenet, ahogy Kozmann és Korisánszky hozzák a hajót a stégen – alig néhány méterre a 2008-ban elhunyt kétszeres olimpiai bajnok emlékhelyétől.
Amikor azonban a nagy visszatérés szóba kerül, szinte csodálkozás jelenik meg Kozmann György arcán.
„Nagyon furcsa, semmi vébéhangulatom sincs. Lehet, azért is, mert ugyanazzal a csapattal, ugyanott készülünk, mint eddig. Meg aztán a csapatbemutatón rájöttem, sokakat nem is ismerek, miközben legutóbb, amikor vébén versenyeztem, mindenkiről egyértelmű volt, mely számban indul – tűnődik el Kozmann György. – Szokatlan volt az is, hogy az utolsó pillanatig kérdéses volt a csapatba kerülés, most pedig egyáltalán nem izgulok. Annak idején Koló rendesen felpörgetett, az összes ellenfélről tudtuk, ki, mikor, mit és hogyan csinál, de most azt sem tudom, kik ellen fogunk versenyezni. Inkább csak azért izgulok, hogy amit tudunk, azt megmutassuk."
Ezt követően Kozmann György felveti, menjünk át a Gubacsi-hídi telepre speedfitneszezni, amely az elektromos izomstimulációra épít.
„Tizenöt perces az edzés, de a megfelelő beállításokkal úgy megdolgoztat az edző, hogy felér egy kondiedzéssel, sőt" – lelkesedik Kozmann György, majd társát is ráveszi, hogy öltözzön be, és bemutatnak egy-két figurát.
Folytatás Szegeden, a jövő hét végén!