Vajda Attilában már egyre nő a feszültség

– Mikor volt legutóbb Tankcsapda-koncerten?
– Még július közepén.

– Nem fél olyankor, hogy megsérül?
– A koncerten? Miért sérülnék meg?

– Rosszul fog talajt, ráesik valaki a kezére, bármi.
– Ennek ugyanúgy megvan a veszélye mindennapi környezetben is, úgyhogy nem félek.

– Az edzője, Vécsi Viktor sem félti?
– Nem, ő is hasonló véleményen van.

– A trepnijét mindig maga szereli?
– Igen, vannak alkatrészek, amelyeket jobb, ha magunk állítunk be. Olyan ez tudja, mint egy ruha. Lehet, hogy a méretem, meg jól néz ki, de felvéve egyáltalán nem biztos, hogy olyan jó viselet. Ki kell javítani az apró összeférhetetlenségeket – itt beveszünk, ott engedünk, akkor lesz igazán kényelmes. A hajó az alap, de nem mindegy, hogyan térdelünk bele. Ezért kell jól megszerelni a trepnit.

– Ezzel kicsit le is lehet vezetni a feszültséget?
– Á, értem, hova akar kilyukadni. Valóban elérkezett már az a tipikusan vébé előtti időszak, amikor már feszültebb, ingerültebb vagyok, sokkal érzékenyebben reagálok mindenre, mint addig bármikor. Vannak olyan pillanatok is, amikor jobb, ha hozzám se szólnak, úgy mindenki jobban jár. Most már nagyon nyűgös tudok lenni, ha például valamiért felborul a napi rutinom, ha valahova el kell mennem.

– Sokak miatt kellett megszakítania a megszokott menetrendjét?
– Elég sokan keresnek, rengeteg fotózáson, bemutatón vettünk részt, ami egy részről jó, de nem igazán az én világom, a legjobban azt szeretem, ha zavartalanul készülhetek.

– Szegediként még nagyobb lehet önön a nyomás.
– Bizony így van, sokkal nagyobb rajtam a felelősség.

– Nem is egyszerűen kvótát, győzelmet várnak a nézők az olimpiai bajnokuktól.
– Ne is mondja. Pedig nem olyan egyszerű ám az, nem úgy működik, ahogy azt sokan gondolják, hogy csak úgy odaállok, aztán megy minden magától. Természetesen próbálom kihozni magamból a legtöbbet, de biztosat csak a verseny napján mondhatok.

– Önmagával szemben milyen elvárásai vannak?
– Nem bánnám, ha végre mennék egy jó pályát. Nem vagyok túlságosan elégedett az eddigiekkel, úgyhogy ha a vébén megcsinálnám azt, amit szeretnék, biztosan az lennék.

– Mivel tudja mérsékelni a hatalmas feszültséget, ami a vébé közeledtével, gondolom, egyre erősebb?
– Szeretek egyedül lenni.

– Hagyjam magára?
– Látom, veszi az adást. De a viccet félretéve, ha nem zavarja a fűrész hangja, kérdezzen még nyugodtan.

– Meséljen arról, hogyan kapcsol ki, ha egyedül van!
– Szeretek zenét hallgatni, olvasni, de az is jó, ha csak úgy egyedül vagyok, és nem csinálok semmit. Ha úgy töltöm az időmet, ahogy nekem tetszik, akkor tudok igazán feltöltődni.

– Van valami különleges rituáléja versenyek előtt?
– Nincs. Kimegyek a pályára, bemelegítek, kis gimnasztika, evezés, ez úgy másfél órát vesz igénybe, majd felevezek a rajthoz.

– A vébé után pedig jöhet a nagy pihenés?
– Olyan nagyon nagy azért nem lesz. Először a londoni előolimpián lesz jelenésem, október elején pedig ott maratoni válogató.

– Tessék?
– Nem most indulok először, kétezer-háromban is megnéztem, mit tudok, igaz, akkor elmérték a távot, és a mentő vitt el, de úgy gondolom, az olimpia előtt kifejezetten jól jön majd a maratonizás, jobban edzésben tart. Meg egyébként is, októberben szoktam elkezdeni a felkészülést, most legalább versenyzek is egyet. És hát azt sem szabad elfelejteni, hogy milyen szép helyen lesz a maratoni vébé – Szingapúrban.