„A londoni olimpia folyton előttem van, az volt a legkülönlegesebb számomra. Aztán, mert soha nem mentem ekkora pályát, életem versenye volt, ezt az ezüstérmet másképp éltem meg, ezt úgy éreztem, hogy megnyertük. Kihajtottam magam. 999 méternél jött el a holtpont, az amolyan halál közeli állapot volt. 25 éves pályafutásomat tudtam belepakolni abba az ezer méterbe. Ez volt életem versenye. Valamint fontos volt, hogy a srácok boldogok legyenek és elégedettek. Attól lett különleges, hogy nagyon jó csapatba kerültem, egy csapatot alkottunk" – mondta Kammerer, aki London után még úgy vélte, befejezi, majd belátta, hogy a hajója még nem ment el.Kammerer, aki London után még úgy vélte, befejezi, majd belátta, hogy a hajója még nem ment el.
„Valóban, akkor azt mondtam, hogy ennyi volt és soha többet. A fiúk győzködtek, hogy még négy év. Aztán kértem egy hosszabb pihenőt, majd azt vettem észre néhány hét után, hogy elkezdtem magamtól mozgolódni. Hiányzott. És ha már mozgok, akkor miért ne a srácokkal tegyem? Mentem velük edzésre, edzőtáborba, és nem fájt. Ekkor magamban aláírtam két plusz két évet, tehát 2014 decemberében hozok újra döntést, hogy hogyan tovább. Ha akkor úgy érzem, hogy élvezem, akkor elmegyek 2016-ig..."