Kajak-kenu: Fojt Sára szeretné maga mögött hagyni a világbajnokság kudarcát

– Az olimpiai kvótaszerző világbajnokság nem úgy sikerült, ahogy Pupp Noémivel eltervezték. Mi történt pontosan?
– Valóban nem erre számítottunk, ennél sokkal több volt bennünk. Az előfutamban én hibáztam az elindulásnál, amitől szétesett az egész pályánk – felelte lapunknak a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia még mindig csak 19 éves kajakosa, Fojt Sára. – Teljesen más a duisburgi rajtgép, mint ami Magyarországon vagy a világ legtöbb helyén jellemző, nincs rajta LED-fény és sokkal kisebb, máshogy tartja meg a hajót. A többiek mondták, rosszul, lassan indít a bíró, erre készültem, ezzel szemben a mi futamunkat nagyon gyorsan ellőtték. Később reagáltam, mint kellett volna, és később, mint a többiek. Ezért eleve hátrányból indultunk el, kapkodós pályát mentünk. De aki a magyar női válogatottat képviseli egy ilyen eseményen, mindenre fel kell készülnie, talán a rutintalanság szülhette a helyzetet. A világbajnokságon egyetlen futamba sem fér bele egy kis hiba sem.

– Az ominózus középfutamban viszont nem is kicsi csúszott be.
– A mai napig nem tudom megmondani pontosan, mi történt. Először Noncsi támasztott le, utána én is kénytelen voltam, gyakorlatilag meg kellett állnunk és teljesen újraindítanunk a hajót, ötszáz méteren ez behozhatatlan. De ahogyan a sikereket, a hibákat és a kudarcokat is közösen éljük meg.

– A rontás pillanatában már tudták, ennyi volt, nem lesz olimpiai kvóta?
– Nem emlékszem, mire gondoltam, akkor fogtam fel igazán, mi történt, amikor beértünk a célba. Becsülettel végigkajakoztuk a távot, de valószínűleg tudat alatt már éreztem, ha megfeszülünk, akkor sincs esélyünk.

– Lehet, hogy az első futam rontása miatt izgulták túl a másodikat?
– Szerintem én teljesen ki tudtam zárni. Egy napot pihenhettünk, összeszedhettük magunkat. Az is könnyebbé tette a helyzetet, hogy ha meg is nyerjük az előfutamot, akkor is kell még egyszer a döntőért menni, nem volt automatikus bejutás. Ilyen szempontból mindegy volt, hányadik helyen értünk be.

– Amikor kiszálltak a középfutam után a hajóból, meg sem tudott szólalni, úgy zokogott. Sikerült feldolgozni az eseményeket, erőt, motivációt meríteni belőlük?
– Próbáltam nem is gondolni rá a pihenőm alatt, otthagyni a versenyen, ami ott történt. A szövetségi kapitánnyal, Hüttner Csabával és az edzőmmel, Csipes Ferenccel sem beszéltünk mélységében a helyzetről, szerintem ők is úgy tartották, jobb, ha lezárjuk ezt a fejezetet, és csak előretekintünk, a jövő májusi szegedi pótkvalifikációs világkupaversenyre. Az biztos, októbertől újult erővel kell készülnöm, hogy tavasszal megszerezhessük a Németországban elúszó kvótát, kvótákat. Remélem, én mehetek egyért.

– Ez mitől függ?
– Egyelőre nem tudom a pontos feltételrendszert, lehet, hogy válogatóversenyt rendeznek az említett világkupafutam előtt, de az sincs kizárva, hogy a szövetség jelöl ki valakit.

– A világbajnokság után egyből Párizsba, pontosabban a jövő évi ötkarikás kajak-kenu versenyeknek otthont adó, közeli Vaires-sur-Marne-ba utaztak az úgynevezett előolimpiára. Hogyan sikerült?
– Sajnos ott sem javítottunk Noncsival, reményfutam után egy erős középfutamba kerültünk. Megvolt minden esélyünk a döntőbe jutni, csak jó pályát kellett volna jönnünk, négyszáz-négyszázötven méterig a harmadik helyen álltunk – az első négy jutott tovább –, erre megint jött egy letámasztás, és annak a versenynek is vége volt...

– A letámasztás súlyos technikai hiba, ritkán fordul elő versenyen, legalábbis magyar női kajakosok esetében mindenképpen, viszont önöknél gyors egymásutánban kétszer is előjött. Hogyan lehet kiküszöbölni a továbbiakban?
– Mentálisan és fizikailag is maximálisan felkészülten mentem a versenyre és álltam be a rajtba, kívülről is ezt a visszaigazolást kaptam. A felnőttversenyek teljesen más szintet jelentenek, mint a korosztályos megméretések, minden pillanatban a topon kell lenni.

– Nemrég Kozák Danuta is visszatért az edzésekbe, a vébén történtek és ennek tükrében milyennek látja a jövő évi esélyeit?
– Nem tudom, hogyan alakul a jövő, sem egyesben, sem párosban. Szerintem sokat fejlődtem az idei válogatók előtt, nem alaptalanul jutottam ki a felnőtt nemzetközi versenyekre. Ha egyesben továbbra is lépegetek előre, az mindenképpen bizakodásra ad okot. Mind mondtam, októbertől ismét keményen beleállok a munkába, az első cél a kvótaszerzés, a következő Párizs. Megnyugtat a tudat, hogy ha egyszer végigmegyünk úgy a pályán, ahogy tudunk, akkor nem ezt az eredményt érjük el, valamint az is, hogy Gazsó Alida Dóra sajnálatos sérülése után az előolimpián én döntőztem Csipes Tamarával, először ültünk össze, mégis jól sikerült, negyedikek lettünk. Ez is megerősítette a hitemet, képes vagyok megszerezni a kvótát.