A kenusok új kapitánya hálás azért, hogy bizalmat kapott

– A szövetség november 22-én eredménytelennek nyilvánította a kenu szövetségi kapitányi pályázati felhívást. Hétfőn kiderült, nem az eddigi szövetségi kapitányra, Hüttner Csabára és nem az olimpiai bajnok Vajda Attilára esett a választás, hanem önre. Hogyan élte meg a huzavonát?
– Az én szempontomból csendesen telt ez a valamivel több mint egy hét – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére ifjabb Foltán László. – A pályázattal kapcsolatban nem volt további teendő, újabb meghallgatást sem tartottak. Hadvina Gergely szakmai igazgatót felkérték, hogy jobban járja körül a kérdést, és jelölje ki azt a személyt, akit a pozícióra javasol. Ez megtörtént, hálás vagyok azért, hogy megkaptam a bizalmat. Fontos volt, hogy megszülessen a döntés, hiszen a kajak-kenunak szüksége van arra, hogy mindenki tisztán lássa az irányt.

– A kajakosoknál november 22-én hét jelentkezőből tudtak választani, kinevezték Tóth Dávidot. Megítélése szerint kenuban miért volt több időre szükség?
– Ezt zárt ülésen vitatták meg, nem tudom, mi lehetett a háttérben, a végeredményen kívül nincs más információm. Mindenki azt szeretné, hogy a sportolók, a sportág jól járjon. Szerintem arról lehet szó, hogy Hüttner Csaba az elmúlt nyolc plusz nyolc évben (utánpótlás szövetségi kapitány is volt ugyanennyi ideig – a szerk.) fontos feladatot látott el, erős kapcsolati rendszert alakított ki, és rengeteg jó eredménye van a munkájának. Nem egyszerű feladat megbontani a rendet, azt hiszem, emiatt inkább több fronton, átfogóbban megvizsgálták a kérdést.

– Miért önre esett a választás?
– Négy évvel ezelőtt Boros Gergő megkeresett azzal, vállaljam el az utánpótlásnál a kenu fejlesztését. A szövetség először itt választotta el egymástól a két szakágat, én a kenusokért, Makrai Csaba a kajakosokért felelt. A felállás bevált, történelmi sikereket értünk el az elmúlt három évben. Azt hiszem, a szövetség abban bízik, hogy ha ez a koncepció ilyen jól működött a fiatalok között, a felnőttmezőnyben is beválhat.

– Egy plusz három éves szerződést kötnek egymással. Ezt hogyan értékeli?
– Ha jól emlékszem, 2008-ban Storcz Botond megbízatása először fél évre szólt, s ezt követően felkérték a további munkára, amely 2016-ig tartott. Szerintem esetemben is jól döntött a szövetség, mert nem biztos, hogy a felnőttek között működik, ami működött az utánpótlásban. Olyan koncepciót szeretnénk kialakítani, amely hatékonyan segíti a szakág fejlődését. Úgy hiszem, nem lesz gond, rengeteg lehetőségünk van, a versenyzők is nagyon elhivatottak, éhesek a sikerre.

– Mennyire látja erősnek a hazai mezőnyt?
– El-elcsipegetünk szép helyezéseket, a női kenu valamelyest stabilabb. Az a csapat, amelyik eddig az utánpótlásban bizonyított, hamarosan beérik, ezáltal mindkét nemben emelkedik a színvonal. Persze nincs varázspálcánk, hogy egy év alatt mindent megváltoztassunk, de évről évre, szépen építkezve, jól megtervezett lépésekkel sikerülhet. A bázisunk tényleg nagyon erős, ezt stabilizálnunk kell, és ha sikerül, annak meglesz az eredménye, a Los Angeles-i olimpia dobogójára elegendő lehet.

– Férfi kenuban az elmúlt négy olimpiai ciklusban, női kenuban az előző kettőben nem sikerült érmet szereznünk a játékokon.
– Valóban gyengébben szerepeltek a kenusok, mint eddig. De úgy hiszem, tudunk előremutató szemléletet és változást hozni a szakág életébe. A pályázatomban azt fogalmaztam meg, hogy egy érem a minimum elvárás Los Angelesben. Ez nem földtől elrugaszkodott terv, pontosan látom, kik lépnek be a felnőttek közé egy-két év múlva, rendkívül erős lesz a második vonalunk. S ha ez beigazolódik, az nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az első vonalunk még ütőképesebb legyen. Minden jó irányba mutat, szerintem négy év múlva áttörjük a falat, és megszakítjuk ezt a balszerencsés sorozatot. Ez döntő lehet abban, hogy onnantól még nagyobb ütemben fejlődjünk.

– A pályázatában arról is lehetett olvasni, hogy reformálná a válogatási metódust.
– Teljesen megváltozik a kvalifikációs rendszer, felértékelődnek a világkupák, a világ- és Európa-bajnokságok, ezért jóval nagyobb terhelés vár a sportolókra, ami miatt a válogatási elveket át kell alakítani. Megítélésem szerint nem lehet itthon is különböző sorozatokkal terhelni a versenyzőket, másfelől viszont el kell dönteni, ki induljon a világversenyeken. Ez új feladat, jól át kell gondolnunk, mit lépünk – nemcsak nekem, az egész sportágnak. Az biztos, hogy nagyon várom az előttem álló kihívásokat, és remélem, hogy a szövetséggel, a versenyzőkkel és az edzőkkel együtt minden nehézséget megoldunk.