Nem mind arany, ami fénylik – a Cristiano Ronaldo-hatás Szaúd-Arábiára, 3. rész

A szaúdi klubfutball történetét négy nagy csapat uralja: a rekordbajnok Al-Hilal, a legnépszerűbbnek tekintett Al-Ittihad, a fősodorral szembemenők kedvence, az Al-Ahli, valamint a szintén jelentős hazai és nemzetközi sikerekkel büszkélkedő Al-Naszr. Amikor 2016-ban körvonalazódott a Vision 2030-program – amelynek célja Szaúd-Arábia gazdaságának átalakítása és az olajfüggőség csökkentése volt –, még nem lehetett tudni, hogy e csapatok pontosan milyen jövő elé néznek, de amint biztossá vált, hogy Cristiano Ronaldo a királyságba szerződik 2022 végén, az addig sem tétlen gépezet lendületbe jött, és 2023 nyarán természetesen ezt a négy klubot tőkésítette fel a rendszer. Egészen pontosan a világ egyik legnagyobb szuverén tőkealapja, a Szaúd-arábiai Állami Befektetési Alap (PIF) szállt be az eleve nem szegény klubok finanszírozásába, és ugyan a struktúra egyforma – 75 százalékban a PIF vált tulajdonossá, 25 százalékban nonprofit alapítványok viszik az egyesületeket –, a befektetések mértéke függött ezek piaci értékétől és céljaitól.

Cristiano Ronaldo Al-Naszrját sorozatunk előző részében már megvizsgáltuk, most lássuk tételesen a három rivális helyzetét. 

A nyilvánosságra hozott jelentések alapján az Al-Hilal teljes működési bevétele nem érte el a 75 millió eurót a 2022–2023-as idényben, ezek után 2023 tavaszán előbb Lionel Messivel, majd Neymarral kezdett tárgyalni, és végül a brazil klasszist sikerült is magához csábítania a nyáron csillagászati fizetésért. Neymar 175 millió dollárt keresett évente, emellett elképesztő juttatásokkal kényeztették: magánrepülőgép korlátlan használata, huszonöt szobás villa, a garázsában nyolc (!) luxusautóval, továbbá félmillió euró minden egyes Szaúd-Arábiát népszerűsítő közösségimédia-posztért. A pénzszórás nem ment volna a PIF előtti érában, csakhogy a befektetési alap megjelenésével az Al-Hilal működési bevétele egyik pillanatról a másikra 250 millió euró körüli összegre ugrott fel, jóllehet ezzel együtt a működési költségek is az egekbe szöktek: a 2023–2024-es idény beszámolója szerint közel 220 millió euróra. Csakhogy ezekbe a kalkulációkba nem vették bele a közvetlen kormányzati támogatást, így voltaképpen csak a Neymar-hatás közvetett értékét lehet így lemérni. A brazil sztár érkezésével hat új szponzorral kötött megállapodást a klub, így a szponzori bevételek egy év alatt 89 százalékos emelkedést mutattak, míg a kereskedelmi bevételek 105 százalékkal ugrottak meg. Az Al-Hilal ráadásul megnyerte a 2023–2024-es bajnokságot és a kupát is elhódította, csakhogy az aranytojást tojó tyúknak szerződtetett Neymar tündöklése nagyon hamar bukásba fordult át. A brazil játékos 2023 októberé­ben keresztszalag-szakadást szenvedett az Uruguay–Brazília vb-selejtezőn, és csak egy év múlva tért vissza a pályára, ám újabb sérülések hátráltatták, és végül 2025 elején szerződést bontott vele a rijádi klub, amelynek színeiben hét meccsen összesen 428 percet töltött a pályán és egyetlen gólt szerzett. Akármennyire is gazdag a PIF, ezt a bizniszt aligha vezetik fel az alap aranyoldalaira…

 Az Al-Ittihadnál hasonló görbe rajzolódott ki a pénzügyek terén, és itt is akadt bőven probléma az újonnan igazolt és legtöbbre taksált sztárjátékossal, viszont szemben az Al-Hilallal, Dzsiddában rendeződni látszanak a gondok. A PIF-korszak előtti bevételeket tekintve az Al-Ittihad valamivel szerényebb számokat tudott felmutatni az Al-Hilalnál, a 2022–2023-as idényben a becsült érték nem érte el az 50 millió eurót, a rá következő évad végén ugyanakkor már közelítette a 100 milliót. Az egzakt számokat persze itt sem hozták nyilvánosságra, ám az ismert, hogy 2023 nyarán két új gigaszerződést is aláírt a klub, az ingatlanfejlesztő ROSHN-csoporttal kötött hároméves szponzori megállapodás értékéről pedig úgy tudni, hogy közelíti a 150 millió dollárt. Ami a sztárjátékost illeti, Karim Benzemát sem aprópénzért szerződtették 2023 nyarán, az aranylabdás csatár három évre nettó 300 millió dollárért írt alá, amiben még nincsenek benne a bónuszok. Ráadásul, szemben Neymarral, a muzulmán vallású játékost nem egyszerűen a klub kirakatemberének szánták, hanem a szaúdi, sőt a közel-keleti régió futball-, vallási és kulturális ikonjának. Ám az öntörvényű Benzema alig néhány hónapot követően csaknem elhagyta a csapatot, mert sorozatosan konfliktusba keveredett a szerinte gyengén teljesítő csapattársakkal és az edzőkkel, noha sokáig ő maga sem tudott a kapuba találni. 2024 elején kisétált az egyik edzésről, majd szabotálta az edzőtáborozást, és közel három hét késéssel tért csak vissza a csapathoz a téli szünet után, elveszítve a szurkolók bizalmát is. Az Al-Ittihad pocsék idényt futott, csak ötödik lett a bajnokságban, és ez a gazdasági mutatóin is meglátszott, hiába az óriási szponzorációs bevétel. Először is az együttes otthonául szolgáló 63 ezer férőhelyes King Abdullah Sport Cityben, vagy ahogyan a köznyelv hívja, az Ékkő Stadionban a 18 ezres átlagnézőszám sem jött össze (17 970), ami kevesebb mint a fele az egy évvel korábbinak (40 453), pedig akkor még hol voltak a híres spílerek?! Az egy dolog, hogy a részben a PIF tulajdonában álló aréna fenntartása miatt nemigen kell aggódnia a klubnak, a kieső jegybevétel miatt viszont annál inkább, és persze az elmaradó nemzetközi kupaszereplés is fájó deficitet generált. A jelek szerint viszont Benzema és az Al-Ittihad is összeszedte magát, a francia csatár 21 góllal zárta a 2024–2025-ös bajnoki idényt (egy évvel korábban kilencig jutott), a csapat bajnok lett, az átlagnézőszám pedig visszakúszott 35 ezer közelébe. 

A szintén dzsiddai nagycsapat, az Al-Ahli voltaképpen kistestvér a másik három PIF-klub mellett. A teljes működési bevételt tekintve csak mostanában ér el abba az 50-60 millió eurós magasságba, ahonnan a többiek dobbantottak a befektetési alap megjelenésével. Azért sajnálni sem kell a zöld-fehéreket, a befektetésekre fordítható pénz így is ömlik a csapatra, amelyet a vezetők elsősorban a játékosállomány megszilárdítására fordítottak. Elég megnézni, hogy amíg 2022 nyarán cirka hatmillió euróért erősítették meg a keretet, az állami dotációt követően (2023 nyara) 183 milliót költöttek új játékosokra (így érte el a keret értéke a 200 milliót…), és tavalyi idényben is jutott 110 millió euró az igazolásokra. Az Al-Ahli is jelentős új szponzorációs szerződéseket kötött 2023 nyarán – a legértékesebbet az egyébként a PIF tulajdonában álló Red Sea Globallal, amely a világ egyik legambiciózusabb turisztikai projektjét fejlesztő vállalkozást irányítja –, de az igazi áttörés még várat magára, elsősorban a viszonylag alacsonynak mondható szurkolói jelenlét miatt. Az Al-Ahli az Al-Ittihaddal közösen használja az „Ékkövet”, de a 2024–2025-ös idényben a városi rivális közel hetven százalékkal több drukkert vitt ki a létesítménybe – az Al-Ahli hazai meccsein az átlagnézőszám nem érte el a 21 ezret.

A hétfőn véget érő idényt követően a négy nagy PIF-csapat, de voltaképpen a teljes élvonal újabb szintlépés előtt áll, lejártak ugyanis az aktuális televíziós közvetítési jogok. Tekintve, hogy a 2025–2026-os évad a szaúdi bajnokság 50. kiírása lesz, a korábbi jogdíjakból befolyó összegek várhatóan tovább emelkednek. Kérdés persze, hogy a sztárjátékosok szerződtetésére épülő eddigi politika megváltozik-e, hiszen nagyon úgy fest, hogy Cristiano Ronaldo elhagyja a ligát, Neymar óriási csalódást jelentett, és Benzemánál is erősen rezgett a léc…     

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. május 31-i lapszámában jelent meg.)