Elfeledett élvonalbeli futballklubok, 3. rész: a Képes Sport újságírója is védte a Fekete Ördögök kapuját

Néhány hónap híján százhúsz éve lesz, hogy lapunkban beszámoltunk az 1906. június 3-án megalakult Nemzeti Sport Club futballcsapatának első mérkőzéséről: „Postatakarékpénztár–Nemzeti Sport Club 1:1. A múlt hóban megalakult Nemzeti SC Péter-Pál napján tartotta első nyilvános mérkőzését, mely a fővárosi játéktilalom miatt Rákos-Szt.-Mihályon folyt le. A bemutatkozás elég jól sikerült. A csapatok így álltak fel: Postatakarék: Salamon–Weinber, Buőcz – Biró, Fischer, Kukorelli – Braun, Korodi, Faragó, Kovács G., Czakó. Nemzeti SC: Tanyay – Stobbe I., Müllender – Lassingleitner, Skrabák, Palócz – Stobbe II, Herschaft, Drégely, Sztrakos, Tóth I. A játék 12-ik percében NSC Sztrakos révén megszerzi a vezető gólt, melyet Postatakarék Faragó által csakhamar kiegyenlít. A második félidő elején jobbára Postatakarék támad, míg a mérkőzés utolsó 10 percében Nemzeti van fölényben. Postatakarék támadásait Faragó vezette, s hogy több gól nem esett, az Tanyay kapus érdeme. A fair és élevezetes játékot csupán Weinber erőszakos játéka zavarta meg, kit a biró ki is állított. Biró: Nagy F. (MTK.) volt.”  

Az NSC-t a Budapesti TC-ből kiváló sportolók hozták létre, az 1907–1908-as idényben a II. osztályban szerepelt az együttes, amely a következő évad végén bajnok lett és feljutott a legmagasabb osztályba. „Csupán második évét töltötte a másodosztályban a frissen alakult Nemzeti Sport Club, de érett játékával, egyenletes teljesítményével biztosan szerezte meg a bajnoki címet” – írták a csapatról Földessy János A Magyar Futball és a Magyar Labdarúgók Szövetsége. 1897, 1901, 1925 című könyvében.

Az élvonalban is megállta a helyét a csapat, rögtön az első idényében minden várakozást felülmúlva bronzérmes lett, többek között a bajnok Ferencvárost is legyőzte Faragó Béla góljával a Millenárison. Az utolsó fordulóban a Népszigeti pályán 8:2-re verte az NSC a MAC-ot, ezzel lett biztos a harmadik hely. „Igen tekintélyes eredmény, mert ez az első eset, hogy a másodosztályból felkerült csapat mindjárt első évben a bajnokság helyezettjei között van. A csapatban ezúttal a csatársor és főleg annak jobb oldala az újból középcsatárt játszó Romettel dominált, a fedezetsor nagyon megérezte Rejtő hiányát, a védelem formáján alul, amellett a jobb oldali hátvéd durván játszott” – tudósított lapunk. 1910 őszén úgy tűnt, a Kerepesi úton lesz saját otthona az együttesnek, a Tattersall lóvásártelepen el is készült a 120x70 méteres pálya, ahol két mérkőzést lejátszottak (az egyiken az NSC megverte az MTK-t!), de a főváros később megvonta a pályajogot a csapattól.

A Nemzeti SC támadószekcióját éveken át meghatározták a Rémay testvérek. Az idősebb, Gyula technikás, jól cselező csatár volt, akinek gyorsasága azonban elmaradt az átlagtól. Szükség esetén kapusként is helytállt a csapatban, 1926-ban egyszer szerepelt a válogatottban is. 1940. március 16-án, rövid betegség után hunyt el. Öccse, János is az NSC-nél töltötte pályafutása legszebb éveit. Gyors, jól cselező, gólveszélyes játékos volt, aki nagyon pontosan adott be. Testvérével együtt ő is játszott az 1926. februári, belgiumi mérkőzésen, sőt azon a találkozón be is talált. A hatszoros válogatott futballista a második világháborúban hadifogságba esett, betegen érkezett haza és 1945. november 2-án elhunyt.

A hirtelen jött sikernek megvolt az ára, a gárda húzóneveit elvitték a nagyobb klubok, az NSC azonban az 1913–1914-es idény végéig megőrizte élvonalbeli tagságát. A háborút követően az I. osztályban indult, de rögtön kiesett, és csak 1924-ben jutott vissza. Az utolsó „amatőrbajnokság finisében” a Nemzeti 5:1-re verte meg a 33 FC-t, ugyanakkor lapunk tudósítóját nem nyűgözte le a mérkőzés. „Régen látott gyatra játék, meg nem érdemelt nagyarányú győzelem” – szólt a beszámoló. Az NSC kapuját ezen a meccsen Gallowich Tibor védte, aki később újságíróként is dolgozott, publikált a Képes Sportban és főszerkesztője volt a Népsportnak, 1945 és 1948 között a magyar válogatott szövetségi kapitányi tisztségét is betöltötte. Az Aranycsapat alapjait ő rakta le, nála mutatkozott be többek között Puskás Ferenc is, ám a Helsinkiben elért olimpiai bajnoki címet és a londoni 6:3-at nem érte már meg, 1952. július 13-án Gyulán elhunyt.

Az NSC történetének első profi meccsét a későbbi bajnok Ferencváros ellen játszotta, 1926. szeptember 5-én fordulatos mérkőzésen 3:3-as döntetlen született az Üllői úton. „A váratlanul veszélyes csatársor majdnem megnyerte a meccset a Nemzetieknek” – jegyezte meg lapunk, míg Faragó Lajos vezetőedző szerint a Nemzeti jobb futballt játszott, megérdemelte volna a győzelmet. Az együttes az idény végén a nyolcadik helyen végzett, a kilenc hazai mérkőzéséből csupán egyet nyert meg. A csapatnak saját stadionja továbbra sem volt, ebben az évadban a Hungária úton és az Üllői úton fogadta ellenfeleit. Idegenben jobban ment, Újpesten és Szombathelyen is győzött.

A lapunkban olykor „Fekete Ördögökként” emlegetett NSC az elkövetkezendő években jellemzően középcsapatként szerepelt, 1931-ben ötödikként végzett. Azon a nyáron a Terézvárosi TC beleolvadt az együttesbe, holott kilenc évvel korábban még egy balhés mérkőzést követően a két csapat képviselői összeverekedtek egymással, s egy revolver is előkerült… – egyébként már akkor fúziós tárgyalások folytak a felek között.

A „Nemzetiek” teljesítménye a következő években visszaesett, két tizedik hely után az 1933–1934-es idény végén az együttes búcsúzott a legmagasabb osztálytól. Ősszel ugyan még bravúros győzelmet aratott a Hungária ellen és a Millenárison hatszáz néző előtt 3:0-ra ütötte ki a III. Kerületet, ám tavasszal egyetlen találkozót sem nyert meg a fekete-fehér legénység. Nem csoda, hogy az utolsó fordulóban Miskolcon elszenvedett három nullás vereség után lapunk azt írja, „a Nemzeti vezetői elzárkóznak a nyilatkozatadás elől”.  

A visszajutás csak második kísérletre jött össze, 1935-ben a Budafoki FC megelőzte az NSC-t. Viszont amikor ismét a legjobbak között játszhatott a Nemzeti, újoncként ötödikként végzett, amit egy hetedik és egy hatodik hely követett. 1939 őszén az időközben területben gyarapodó ország visszatért részeiről is csatlakoztak csapatok a mezőnyhöz. A Haladástól ugyan kikapott a nyitó fordulóban az együttes, de utána a Kassát és a Szürke­taxit is legyőzte.

Később kiderült, az volt az NSC utolsó élvonalbeli győzelme. Sorozatban hat vereség után a klub vezetősége úgy döntött, visszalép. „A Nemzeti sérelmesnek talált sok intézkedést, amely – véleményük szerint – érdemtelenül érte őket. Az elkeseredéshez és elkedvetlenedéshez hozzájárult az is, hogy az új játékosok szerződtetése nagyban növelte az egyesület kiadásait – és nem volt meg a várt siker” – írta 1939. november 26-án a Nemzeti Sport. A klub közgyűlése egyhangúlag kimondta, hogy a Nemzeti SC feloszlik.

A klub története azonban nem ért véget, a háború után, 1945 májusában indult a tizenkét csapatos Budapest bajnokságban. „Az NSC – akárcsak az MTK – nemrégen látott neki újjászervezni csapatát, amelyet az esztelen fasiszta intézkedések züllesztettek szét. Ismerve a fekete-fehérek vezetőinek szakértelmét és agilitását, nem kételkedünk abban, hogy az újjászervezés sikerrel járt” – fogalmazott a Népsport a rajt előtt. Azonban a fekete-fehér együttes a pályán adós maradt a jó eredményekkel, utolsóként végzett.

Osztályozó mérkőzésen még javíthatott volna az NSC, de 3:0-s odavágó után 7:0-ra kikapott az Újpesti TSE-től. A klubvezetőség szeretett volna indulni a másodvonalat jelentő BLASz-bajnokságban, de a játékosok nem voltak rá hajlandók. „Ilyen körülmények között a legnagyobb erőfeszítésünk ellenére sem tudunk részt venni a bajnokságban, ígérjük, amint ismét lehetőség nyílik, a régi lelkesedéssel állunk a magyar labdarúgás szolgálatába” – állt a közleményben.

1957. február 12-én lapunk arról számolt be, hogy az NSC újjáalakult a klub régi központjában, a Baross téri Park Szállóban. „Ki ne emlékeznék, – hogy csak a labdarúgókat – Gallowich, Gallina, Vágó, Volentik, Bartos, a Rémay-fivérek, Bihámi, Fenyvesi, Spitz nevére, vagy akár a harmincas évek nagyhírű fedezetsorára, a Túri, Balogh, Szalay hármasra? Mind-mind az NSC játékosai voltak. – Vasárnap elindították új útjára a Nemzeti Sport Clubot s a gyűlés hangulata azt mutatta, hogy sportéletünknek ismét erős bástyája lesz az NSC. – Sikerekben gazdag munkát kívánunk mi is nekik” – írta a Sport.

A futballklub sikerkorszaka azonban többé már nem tért vissza.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. március 14-i lapszámában jelent meg.)