Útmutató a nemzetközi triatlonsorozatokhoz

Nagy általánosságban a profi triatlonversenyzők figyelme kétfelé irányul: valaki az olimpiai távra, vagyis a sportág pörgősebb változatára helyezi a hangsúlyt, valaki pedig inkább a hosszabb távokon érzi magát otthon.

Akinek a szemei előtt a 2028-as Los Angeles-i ötkarikás játékokra való kijutás lebeg (az olimpiai kvalifikációs időszak május 18-án kezdődik és két éven át tart), annak az olimpiai és sprinttávon van a legtöbb megméretése. Ezeknek koronaékszere a világbajnoki sorozat, amelyben már egy-egy futamban elindulni is hatalmas fegyvertény – általában a világ 55 legjobb triatlonosa állhat rajthoz. Itt vannak a legszínvonalasabb és legkiegyensúlyozottabb versenyek.

2026-ban a tavalyihoz képest eredetileg kettővel több állomásból állt volna a WTCS, azonban az iráni háború miatt a márciusi abu-dzabi nyitányt lefújták. Az első hétvége így az április 25-én, szombaton megrendezendő szamarkandi forduló lesz.

A nagydöntőbe jutásért vívott versengésbe már nem a legjobb három, hanem négy eredmény számít majd bele. Mindegyik futamon az eredményes szereplés a szeptember 23. és 27. között Pontevedrában sorra kerülő vb-döntőre való kvalifikációt szolgálja. Ugyan a záró futam megnyerése is hatalmas presztízzsel jár, az adott év világbajnokát mégis a vb-sorozat pontversenye alapján hirdetik ki. A férfiaknál a címvédő az ausztrál Matthew Hauser, a nőknél a német Lisa Tertsch.

Ahhoz, hogy valakinek esélye legyen felkerülni egy-egy WTCS-futam rajtlistájára, az elmúlt 52 hét eredményei alapján összeálló világranglistán kell minél jobban állnia.

A világranglistán való előrelépés fontos elemei a világkupa különböző állomásai. Ebbe a sorozatba tartozik a legrangosabb hazai verseny, a Tiszaújvárosi Triatlon Fesztivál is, aminek címvédője a június 27–28-i hétvégén is Lehmann Csongor lesz. Világkupaversenyből jóval több van egy évben, ezt a fiatal, de már nemzetközi szinten is jó teljesítményre képes sportolók használhatják fel a továbblépésre.

Jó példa volt erre tavaly Kropkó Márton, aki a bemutatkozó szezonjában három top tízes helyezést is begyűjtött (Szamarkand: 2. hely, Tiszaújváros: 4. hely, Csengdu: 9. hely), a szamarkandi fordulóban minden idők legfiatalabb érmese lett az olimpiai távú vk-versenyeket figyelve.

„Kétezerhuszonhatban ismét lesz a mixváltóknak is vb-sorozat, az egyéni WTCS-fordulók közül Algheróban és Quiberonban lesz futam, de itt nem a pontverseny győztese lesz a szám világbajnoka, hanem aki Hamburgban a vb-futamot megnyeri. Újdonság, hogy a világkupa szintjén Csengduban, Edmontonban és Rómában lesz lehetőség mixváltóban indulni, amelyet sokféle szemszögből meg lehet közelíteni, mi például valószínűleg a fiatalabb versenyzőink tesztelésére fogjuk használni” – mondta Lipták Tamás szövetségi kapitány.

A világkupa alatt egy szinttel vannak az olyan különböző kontinentális kupák, mint az Európa-kupa. Ilyen kategóriájú versenyt nyert meg nemrég Portugáliában a 18 éves Szalai Fanni, ahogyan ebben a sorozatban mutatkozik be július 18-án Tata is, így ezen a szinten is lehetőségük lesz a magyar triatlonosoknak pontokat szerezni. Ezeket a kupákat ugyanúgy a Nemzetközi Triatlonszövetség égisze alatt rendezik meg. Itt már jelentős különbség van a különböző kontinenseken kiírt viadalok színvonala között.

Az utánpótláskorúaknak a junior Európa-kupa szintén hasznos tapasztalatszerzési lehetőség, és jó értékmérő a korosztályos vb- és Eb-csapatba kerüléshez. A Tiszaújvárosi Triatlon Fesztivál egyik fontos része a junior Ek, tavaly a nőknél és a férfiaknál összesen megszerezhető hatból négy érmet is sikerült itthon tartaniuk tehetségeinknek.

„A kilencvenes évekhez képest a kontinentális bajnokságok kevésbé erősek, ez alól az Európa-bajnokság a kivétel. Bárki bármikor megnyeri az Eb-t vagy dobogós lesz, az nagy elismeréssel jár és bátran büszke lehet rá. Mi is így tekintünk a 2024-ben győztes Lehmann Csongor és a tavaly ezüstérmes Bicsák Bence szereplésére” – mondta Lipták Tamás.

A 2026-os olimpiai távú Eb-re a június 13–14-i hétvégén Tarragonában kerül sor. A sprinttávú Eb-nek a mixváltó Eb-vel közösen július 31-én és augusztus 1-jén a lengyelországi Elblag ad otthont.

Amíg az említett sorozatok a presztízs és a dicsőség körül forognak, addig a különböző, nem a World Triathlon által szervezett ligák a sportág népszerűsítése mellett a versenyzőknek pénzkereseti lehetőséget is teremtenek.

A 2017-ben alapított, egy évvel később már összetett bajnokot hirdető Supertri ezek közül a legprofibb, legjobban fizető bajnokság. A világranglista itt nem a fő szempont – nem is ad bele pontot –, a mezőny a szervezők meghívása alapján áll össze olyan tényezőket is figyelembe véve, mint például az adott triatlonos marketingértéke. Igaz, ahhoz, hogy valakinek megfelelő értéke legyen, kellenek a jó eredmények is, az egyik nincs a másik nélkül. A nézők itt rendkívül intenzív futamokon szurkolhatnak kedvenceiknek, amelyek során háromszor is teljesíteniük kell egy rövidebb távot.

Természetesen ennek a műfajnak ugyanúgy megvannak a specialistái, az Európa-bajnok Lehmann Csongor egyenesen a sorozat címvédője, Szalai Fanni pedig tavaly a mezőny legjobb női úszója lett! A világ legjobbjai négy csapatban szállnak harcba egymással, így nemcsak maguknak, hanem a társaiknak is pontokat gyűjtenek a négy fordulóban. Az idén már 800 ezer dollár a sorozat összdíjazása, amiből Austinban (május 25.), a Blenheim Palace kertjében (június 7.) és Torontóban (július 26.) is kiosztanak jó néhány dollárt. A döntő állomás helyszíne és időpontja egyelőre nem ismert, de szinte biztos, hogy a szervezők különlegességgel készülnek.

Szintén említésre méltók az általában népes magyar érdekeltség miatt a különböző nemzeti ligák is. Ezek közül a francia Grand Prix Triathlon (Le Triathlon Séries) a legszínvonalasabb. Az idei kiírás négy állomása Metz (május 30.), Albi (június 14.), Vichy (július 4.) és La Baule (szeptember 19.) lesz, mielőtt október első hétvégéjén Cabourgban jönne a nagydöntő!

Ennek német megfelelője a Bundesliga, amelynek kissé más a stílusa, mint a franciának. Amíg a francia inkább úszó- és futócentrikus, a németben a nehéz pályák miatt inkább a jó kerékpárosok érvényesülnek.

A 2024-ben életre hívott T100-as világbajnoki sorozat évente 20-20 női és férfi profi triatlonost szerződtet a teljes szezonra. Az összdíjazás 8 millió dollár, ami tekintve az alacsony indulói létszámmal járó exkluzivitását, igencsak magas jutalmakkal kecsegtet minden meghívottnak. Nyolc különlegesebbnél különlegesebb helyszín (Gold Coast, Szingapúr, Pamplona, San Francisco, Vancouver, a Francia Riviéra, Dubaj és Szaúd-Arábia) és a mindent eldöntő december 11-i katari finálé alkotja a versenynaptárat. A sorozat nevében lévő 100-as szám a teljesítendő összkilométerre utal: 2 kilométer úszás, 80 kilométer kerékpározás és 18 km futás adja ki a 100 kilométeres futamot. A Nemzetközi Triatlonszövetség a T100-as sorozat győztesét elismeri, mint hosszú távú világbajnokot.

Az Ironman Triathlon már szintén a hosszú távok specialistái terepe. Két sorozatban állhatnak rajthoz az arra fogékonyak: az Ironman a klasszikus hosszú távon (3.8 km úszás, 180 km kerékpározás, maratoni futás), a 70.3-as futamok középtávon zajlanak, ami pontosan fele akkora távot jelent a triatlon mindhárom részén.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. április 25-i lapszámában jelent meg.)