Az egykori keleti blokk területén negyedszerre rendeznek BEK- vagy BL-döntőt
Párizs, Madrid, Brüsszel, Stuttgart, Glasgow, Bern, Amszterdam, London, Bécs, Milánó, Brüsszel, Lisszabon, London, Madrid, Milánó, London, Rotterdam. Egymást követően ezekben a városokban rendezték meg az 1955-ben életre hívott, a Bajnokok Ligája jogelődjének számító Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) döntőjét 1956 és 1972 között. Csupa-csupa nyugati nagyváros, mutatóban sincs közöttük egyetlen helyszín sem a keleti blokkból, a szocialista táborból. Aligha véletlenül: a politikai szembenállás a világháború és a vasfüggöny 1946-os leereszkedése után még hosszú évtizedekig rendkívül éles volt, a nyugati és Szovjetunió uralta keleti blokk alig-alig érintkezett egymással. A hidegháborús helyzetben a bizalmatlanság légköre uralkodott, és a kapcsolatot nehezítették az utazási korlátozások, a vízumkényszer vagy biztonságpolitikai szempontok is. Az 1989-ben elkezdődő és az azt követő években javarészt mindenhol lezajló kelet-európai rendszerváltásig, a szovjet blokk és a KGST összeomlásáig egyedül Belgrád részesült abban a kegyben, hogy BEK-döntőt adott neki az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA).
BELGRÁD I 1973
Merthogy a háborúban a náci uralom alól nem a Vörös Hadsereg, hanem saját partizánjai által felszabadított, Josip Broz Tito irányította Jugoszlávia már az 1950-es évek elejétől amolyan „harmadik utas” politikát folytatott, önmagát el nem kötelezett országnak nevezve: szocialista berendezkedésű ország volt ugyan, de szakított a sztálinista modellel, gazdasági kapcsolatait pedig ugyanúgy kiterjesztette nyugatra, mint keletre. Éppen ezért esett rá 1973-ban az UEFA választása, amolyan kísérleti jelleggel. Az európai szövetség ugyanis szeretett volna már terjeszkedni, nyitni keleti irányba is, új piacokat meghódítani, és bár a Szovjetunióba nagy merészség lett volna még elvinni a BEK döntőjét, Jugoszlávia alkalmas partnernek tetszett. A BEK-sorozat presztízse rohamosan nőtt és mind nagyobb globális figyelmet kapott, az UEFA-nak érdekében állt a földrajzi terjeszkedés, amely révén ráadásul erősíteni tudta azt a képet is, hogy a kupa egész Európáé, nem csupán a nyugaté. Ráadásul Jugoszlávia, ha nem is számított kimondott futballnagyhatalomnak, mind a válogatottja (amely 1960-ban bejutott az első Európa-bajnokság – akkori nevén Európai Nemzetek Kupája – döntőjébe), mind több klubcsapata (a Partizan 1966-ban BEK-döntőt vívott a Real Madrid ellen) jelentős játékerőt képviselt, és 90 ezres férőhelyével a „Marakana”, a Crvena zvezda otthona is alkalmas volt a döntő helyszínének.
Magyar vonatkozása is volt az 1973-as döntőnek: a temesvári születésű Kovács István irányította vezetőedzőként az Ajaxot, amely Belgrádban megvédte címét, sőt triplázni tudott, mivel 1971-ben és 1972-ben is diadalmaskodott (előbb még Rinus Michels, majd kétszer Kovács István irányításával). A vesztes a Juventus volt, amely története során először jutott be a BEK-döntőbe, de hiába voltak olyan sztárok a soraiban, mint Dino Zoff, Fabio Capello, José Altafini, Pietro Anastasi, Roberto Bettega vagy Franco Causio, Johan Cruyffék 1–0-ra győztek Johnny Rep ötödik percben szerzett góljával, a torinóiaknak így még 12 évet várniuk kellett az első győzelmükre.
MOSZKVA 2008
A vasfüggöny leomlása után persze már elhárultak a politikai akadályok a keleti döntőrendezés elől, de gazdaságilag Kelet- és Nyugat-Európa távolabb került egymástól, mint talán bármikor a hidegháború alatt. A nyugat még sokáig megtartotta magának a BEK-döntő rendezésének privilégiumát, és a Szovjetunió hivatalos felbomlása (1991) után 17 évet kellett várni, hogy először keletre „menjen” a finálé. Méghozzá az egykori birodalmi fellegvárba, Moszkvába. Volt annak némi történelmi pikantériája, ahogy a végjátékba jutó két angol csapat, az egyébként „Vörös Ördögöknek” becézett Manchester United és az orosz milliárdos Roman Abramovics tulajdonában lévő Chelsea összecsap a Luzsnyiki Stadionban – amely előtt Lenin „ott felejtett” grandiózus szobra magasodott… A BEK/BL-történelem első színangol döntőjében a manchesteriek Cristiano Ronaldo góljával szereztek vezetést a 26. percben, ezt a szünet előtti utolsó percben kiegyenlítette Frank Lampard révén a londoni együttes. A szakadó esőben több gól már nem esett, a tizenegyesek döntöttek; Cristiano Ronaldo elhibázta a maga lövését, de a Chelsea utolsó rúgója, John Terry lövés közben elcsúszott, labdája fölé ment, így folytatódott a dráma, végül a párbaj hetedik körében született meg a döntés, amikor is Nicolas Anelka hibája azt eredményezte, hogy a United története során harmadszor, Cristiano Ronaldo pedig először nyerte meg a trófeát.
KIJEV 2018
Az ugyan túlzás, hogy négy évvel a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború kitörése előtt Ukrajna még a béke szigete volt, hiszen 2014 óta folyamatos volt a feszültség a két korábbi szovjet tagállam között, de hat évvel a részben ukrán rendezésű Eb, és annak kijevi döntője után az UEFA még jó szívvel Ukrajna fővárosába vitte a kontinens klubfutballjának csúcsmeccsét. Az Olimpiai Stadion 61 561 nézője előtt a Real Madrid és a Liverpool csapott össze emlékezetes találkozón, amelyen a négy gól mellett az a jelenet maradt felejthetetlen, amikor a 31. percben Sergio Ramos úgy ráfogott a legnagyobb liverpooli sztár, Mohamed Szalah karjára, hogy az egyiptomit le kellett cserélni. Azóta is találgatások övezik, hogy szándékosan okozott-e sérülést „harcművészeti eszközökkel” a spanyol védő a rivális legjobbjának, mindenesetre a madridiak nyertek 3–1-re. Karim Benzema góljára még tudott felelni Sadio Mané, de aztán a csereként beálló Gareth Bale duplázott. A walesi előbb a sorozat történetének egyik legszebb gólját lőtte ollózó mozdulattal, majd harmincméteres lövését potyázta be Loris Karius kapus. A kissé bizarr döntő úgy ért véget, hogy Cristiano Ronaldo ziccerben tört kapura, és mielőtt lövésre lendítette volna a lábát, Milorad Mazsics játékvezető lefújta a meccset. De ez már nem szorzott, nem osztott, Cristiano Ronaldo Moszkva után Kijevben is a csúcsra ért.
BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ
Szombat, 18.00: Paris Saint-Germain (francia)–Arsenal (angol), Budapest, Puskás Aréna (Tv: RTL) – élőben az NSO-n!
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. május 30-i lapszámában jelent meg.)
