Szenvedéllyel csiszolja a gyémántokat – interjú Tisza Tiborral

„Ismerem ezt a cukrászdát, sokan kedvelik a városban” – mondta a debreceni taxisofőr, amikor jeleztük, hová is lesz a fuvar. Házigazdánk, Tisza Tibor a sarokban foglalt helyet, asztalán rögtön kiszúrtuk a Nemzeti Sport aktuális lapszámát. Annak idején előfordult, hogy ugyanazon a héten ötször is a címlapra került, de nem csupán arra az időszakra emlékszik a mai napig, jóformán valamennyi gólját képes felidézni.

Pedig immár nyolc év telt el azóta, hogy szögre akasztotta a futballcsukát. Játszhatott volna még néhány idényt, a DVSC-t irányító Herczeg András számolt is vele, de saját bevallása szerint elfogyott a motivációja. Tény és való, sok mindent kipipált a bakancslistájáról: Debrecenből indulva Diósgyőrben és Újpesten egyaránt letette a névjegyét, kipróbálta a légióséletet, magyar bajnok és válogatott lett

Az egyik ajtót bezárta, a másikon belépett  

„Harminchárom éves voltam, amikor saját elhatározásból visszavonultam. Ha ráhúzok két-három évet, talán rúgok még húsz gólt. És akkor mi van?! Nem szerettem volna eljutni odáig, hogy csak a pénzért focizzak, inkább elkezdtem építeni a labdarúgás utáni életem – mondta a korábbi támadó, akivel egy csésze kávé mellett tekertük vissza az idő kerekét. – A nyári szünetben mindig az erdőbe jártam futni, nyolc éve is így történt, amikor meghoztam a döntést. Nekem ilyenkor jönnek a gondolatok – a következő alkalommal már a jövőmön agyaltam. Abból indultam ki, hogy játékosként rendszeresen jártam pszichológushoz, sokat erősítettem, figyeltem az étkezésre… Mindig is hittem az egyéni fejlesztésben, szóval hamar ráébredtem, hogy a tehetséggondozás az én utam. A harmadik futásom volt a leggyorsabb, szinte sprinteltem hazáig, hogy mihamarabb összeírhassam az ötleteimet.” 
 
Az ötletekből csakhamar kidolgozott koncepció lett. Az ötszörös válogatott játékos Tisza Talent Management (TTM) néven alapított saját műhelyt, amelyben többek között egyéni képzéssel, táplálkozási tanácsadással, mentális felkészítéssel és mentorálással segíti a tehetségeket. Amikor a beszélgetés során szóba került az edzői hivatás, úgy fogalmazott, az egyik szenvedély váltotta a másikat – könnyebb volt lezárnia a pályafutását azáltal, hogy a sportág vérkeringésében maradt. Pedig korábban egyáltalán nem akart az utánpótlásban dolgozni, de…

 „…az apaság hatására változtak az elképzeléseim. Szeretném a tapasztalataimmal segíteni a gyerekek fejlődését, hogy kihozzák magukból, ami bennük van. Mindenkihez más az út, de meg kell találnunk – hangsúlyozta a 41 éves szakember. – Manapság rendkívül népszerűek az egyéni edzések, de akkoriban más volt a helyzet, ezért eleinte azt sem tudtam, hogyan valósíthatom meg a terveimet. Emlékszem, az első képzést ketten tartottuk egyetlen játékosnak… Szerencsére a debreceni klubok edzői örömmel fogadták a kezdeményezést, beszéltem róla a baráti társaságomnak is, illetve elkezdtem népszerűsíteni a közösségi médiában, jóformán mindent egyedül csináltam. Tizenkilencre húztam lapot, de úgy vagyok összerakva, hogy a nehézségekből mindig erőt merítettem, jól sáfárkodtam a lehetőségeimmel.”  

„Tibike, legalább vasárnap ne akarj már fejlődni!”  

Ha valaki akkor azt mondja neki, hogy néhány éven belül a családi éttermük mellé cukrászdát is nyitnak, a televízióban Dombi Tiborral vezet műsort, emellett saját podcastet készít, a TTM Grundon pedig hétfőtől vasárnapig edzést tart… Alighanem jót mosolygott volna, elvégre az ismeretlenbe ugrott fejest, de ahogy játékosként, a civil életben is tudatosan építkezett.

„Szerintem ez családi vonás, mert édesanyám ugyanígy áll az élethez, ő az étterem és a cukrászda lelke – mondta mosolyogva Tisza Tibor. – Mindig az motivált, hogy jobb legyek a tegnapi önmagamnál, ezért a pályánkon ez a felirat fogadja a gyerekeket. Még az utánpótlásban játszottam, amikor már különböző önfejlesztő könyveket bújtam, kiegészítő edzéseket végeztem. Emlékszem, egyszer felvetettem a barátaimnak, hogy este még futni megyek, mire az egyikük azt mondta: »Tibike, legalább vasárnap ne akarj már fejlődni!« Akkor még ösztönösen álltam így a dolgokhoz, aztán később tudatosult bennem, hogy a korosztályos futball – hattól tizennyolc éves korig – olyan, mint egy hosszú felkészülési időszak.”  
 

A beszélgetés e pontján töltött egy kis vizet a poharába, hogy szemléletes hasonlattal éljen, amelyet a tanítványai már jól ismernek. „Ha inni szeretnék belőle és üres, nincs mese, meg kell töltenem. Gyakran mondogatom nekik, hogy minden egyes nap üres a poharuk. A jó hír, hogy mindig van javítási lehetőségük, de ugyanez a rossz hír is, mert nem ülhetnek a babérjaikon, újra meg újra bizonyítaniuk kell. Vannak könnyebb és nehezebb periódusok, ám ha folyamatként tekintenek a fejlődésükre, türelmesebbek és kitartóbbak lesznek. Az én szememben a mérkőzés szolgálja az edzést – és nem fordítva.”  

Tisza Tibor úgy véli, egyénileg kell felépíteni a játékosokat ahhoz, hogy megtalálják a helyüket az aktuális csapatukban. Szerinte megtriplázná a jelenlegi létszámot, ha azt mondaná a szülőknek, amit hallani akarnak, de nem ígér álmokat, nem árul zsákbamacskát. Kollégájával, Takács Ádámmal elsősorban azoknak szeretnének segíteni, akik szintet lépnének a pályafutásukban, és hajlandók elvégezni az ehhez szükséges pluszmunkát.

„Az első alkalom után szoktam mondani, hogy a másodikra már csak az jöjjön, aki tényleg elhivatott. Muszáj volt húznunk egy határvonalat, mert sokkal könnyebb olyan játékosokkal dolgozni, akik jól érzik magukat az edzéseken” – ecsetelte Tisza, miközben a pallagi pálya felé vettük az irányt. Kezdetben „albérletben” tartotta a foglalkozásokat, de ahogy nőtt az érdeklődés, szükségessé vált a saját bázis, ahol immár négy éve zajlik az élet. Az alapító elmondása szerint hóban-fagyban sincs megállás, elvégre sokan Miskolcról, Nyíregyházáról vagy éppen Karcagról órákat utaznak az edzés miatt.

A technikai oktatást tartja a legfontosabbnak  

„Tudtam, hogy ha komolyan gondolom az egészet, szükségem lesz saját focipályára. Amikor a Bestrong SC-t létrehozó Katona Zoltánnál érdeklődtem, hogy mennyibe kerül a labdafogó háló, felvetette, hogy szívesen látnak a sporttelepükön – folytatta beszélgetőpartnerünk. – Együtt álmodtuk meg a pályát, amelyen összesen nyolc kapu található különböző méretekben. A rendhagyó kialakítás azt a célt szolgálja, hogy minél több gyakorlatot végezzünk az adott heti tematikának megfelelően, amely mindig egy kiválasztott játékelemre épül. A technikai oktatást és az intenzitást tartom a legfontosabbnak a futballban, ezért edzőként is erre helyezem a hangsúlyt, a labdás feladatok híve vagyok.”  

Inkább következetes edzőnek tartja magát, mintsem szigorúnak, büntetés gyanánt legfeljebb motivációs idézeteket kell másolniuk a gyerekeknek. „Mindig többet adj ki magadból, mint amennyit várnak tőled! Kevesebb duma, több figyelem!” – olvashatók a százszor leírt mondatok az öltöző falán, amelyet képek, újságcikkek és régi emlékek tesznek személyessé. A büszkeségtablóra többek között Kovács Bendegúz, Baranyai Nimród, Cibla Flórián, Patai Dávid és Hornyák Csaba is felkerült, ugyanis mindannyian jártak Tisza Tibor edzéseire.

 „Nem lehet mindenkiből NB I-es vagy külföldi ligában bizonyító labdarúgó, viszont önmagához képest mindenki szintet léphet – hangsúlyozta a magyar bajnok csatár. – Lehet, hogy valaki húsz év múlva a grundon rúg győztes gólt egy olyan mozdulattal, amelyet nálunk tanult. Már mást tekintek sikernek, mint korábban: a legfontosabb, hogy önazonos és hiteles maradjak.”  

Olykor még odaáll a labda mögé  

Soha ne mondd, hogy soha! Noha visszavonulása után már nem tervezett pályára lépni Tisza Tibor, öt éve igent mondott a felkérésre, hogy segítsen a Bestrong SC-nek a feljutásban. A küldetést teljesítette a csapat, a következő idényt már a Hajdú-Bihar megyei I. osztályban kezdte, majd újoncként a bennmaradást is kiharcolta. A rutinos támadó a két évadban összesen harminc gólt rúgott, de a mögöttünk hagyott idényben végleg befejezte, az edzésekre ugyanis már nincs ideje, anélkül pedig nem vállalná a játékot.

„Nem lenne igazságos a többiekkel szemben, ha csak a meccsekre járnék. Amikor égett a ház, örömmel segítettem, de már a fiataloké a terep – hangsúlyozta Tisza, aki az egyéni képzéseken természetesen továbbra is bemutatja a gyakorlatokat. – A szabadrúgásokat általában jól eltalálom, a gyerekek pedig azt hiszik, hogy százból százszor sikerülne… Mondják, hogy nem mindig a sikeres játékosokból lesznek a legjobb edzők, mégis úgy érzem, hogy nagy előnyt jelent, ha valaki megtapasztalta a profi futball öltözői légkörét.” 

Egyéni képzéseket tart, mégis közösséget épít Tisza Tibor. Tehetséggondozó műhelye időről időre különböző eseményeket szervez a játékosoknak, a Pallagon kialakuló barátságok később az akadémiai beilleszkedést is segíthetik. „Applikációt fejlesztettünk, online pontversenyt indítottunk a gyerekeknek, vagyis igyekszünk alkalmazkodni a modern kor igényeihez – mondta a TTM alapítója. – Minden azt szolgálja, hogy a belső motivációjukat fokozzuk, szerintem ebben példát tudok mutatni nekik. Az öltözőnk falát díszítő Nemzeti Sport-címlapok közül az egyik a Kaposvár elleni győztes gólomat örökíti meg, amelyet még újpesti játékosként szereztem az utolsó pillanatban. A meccs után megkértek a srácok, hogy írjak rá valamit, mielőtt bekeretezik. Úgy kezdődik az idézet, hogy »Aki lehajtja a fejét, annak le is vágják…«, mert szenvedély nélkül nem lehet focizni.”   A lelkesedés nem csupán a fiatalokra jellemző, hanem a szüleikre is, akik heti rendszerességgel edzenek Tisza Tibor vezetésével. Az elmúlt években összetartó baráti társaság alakult ki: lefutották már együtt az Ultrabalatont, ottjártunkkor pedig éppen lecsófőzésre készültek.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. október 3-i lapszámában jelent meg.)