Az NHL csillaga 1. rész: Anze Kopitar, a hátsó udvarból a világ legerősebb ligájába

Chris Pronger nem az a hátvéd volt, akit egy NHL-újonc csatár szívesen választott volna az első meccsén ellenfeléül. Anze Kopitar mégis mellette korcsolyázott el 2006. október 6-án, első észak-amerikai bajnoki mérkőzésén. A jobb oldalon indult meg, megkerülte az Anaheim klasszis védőjét, a kapu elé húzott, majd fonákkal a szintén legendás Jean-Sébastien Giguere fölött a hálóba emelte a korongot. Azon az estén még egyszer betalált. A Los Angeles Kings 4–3-ra kikapott ugyan az idény végén aztán bajnoki címet szerző Duckstól, de elkezdődött egy nagy történet. Először játszott szlovén jégkorongozó az NHL-ben, és rögtön kétszer is eredményes volt. Másnap, első hazai fellépésén három gólpasszal járult hozzá a St. Louis Blues 4–1-es legyőzéséhez. Két mérkőzés, öt pont: ennél meggyőzőbben aligha lehetett volna bemutatkozni.

„Elég ideges voltam az első meccs előtt” – emlékezett vissza 2012-ben. Az első harmad aztán megnyugtatta: érezte, hogy Pronger, Scott Niedermayer és Teemu Selänne ellen is képes jól játszani. „Azt mondod magadnak: ezt a játékot játszod gyerekkorod óta, és tudod, hogyan kell játszani.” A két gól után másként is tekintett saját helyzetére: „Az ilyen kezdés után már tudod, hogy ide tartozol.” Ehhez a felismeréshez azonban jóval hosszabb út vezetett, mint a Pronger mellett megtett néhány méter.

Kopitar 1987. augusztus 24-én született az akkor még Jugoszláviához tartozó Jesenicében, és a közeli Hrusicában nőtt fel. Édesapja, Matjaz a Jesenice játékosa, jugoszláv, majd szlovén válogatott hokis volt, később edzőként is dolgozott. Anze előtt ott volt a családi minta. Az apa nem várt arra, hogy a gyerek hátha magától megszereti a játékot, és egyszer majd el akar menni egy csarnokba játszani: inkább otthon készített neki jégfelületet. „Apám akkora jeget csinált nekem, mint ez a helyiség – mesélte Kopitar 2006-ban az ESPN-nek, körbemutatva a Kings öltözőjében. – Valahányszor hazaértem az óvodából vagy az iskolából, felvettem a korcsolyát, és ott játszottam.” 

Hamarosan a hoki lett számára a legfontosabb, miközben országában más sportágak előrébb álltak a népszerűségi listán. „Szlovéniában nem kapott nagy figyelmet a jégkorong. A futball és a kosárlabda mindig megelőzte” – fogalmazott. Jesenice és a családi háttér jelentette az induláshoz szükséges közeget, de az NHL-hez nem vezetett kitaposott szlovén ösvény. Nem volt olyan honfitárs, akinek a példájából kiolvashatta volna, mi viszi közelebb az álmához. A cél mégis korán körvonalazódott. Gyerekkori példaképe Szergej Fjodorov volt, az NHL pedig nem elvont vágyként jelent meg neki. Később arról beszélt: már kicsiként tudta, Szlovénián kívül szeretne jégkorongozni. 

Tehetsége rövidesen kinőtte az otthoni pályát, 15 évesen már a felnőttek között játszott. Hamar egyértelművé vált: a további fejlődéséhez új környezetre lesz szüksége. „Elértem a céljaimat Szlovéniában, úgyhogy tudtam, máshová kell mennem, hogy előrelépjek” – mondta. De a következő állomás még nem Észak-Amerika, hanem Svédország lett. A Södertälje szerződtette, a Los Angeles Times későbbi portréja szerint ez volt az egyetlen klub, amely próbajátékot ajánlott neki külföldről. Kopitar még nem töltötte be a tizenhetet, amikor elköltözött. Egyedül lakott egy kis lakásban, és gyalog, kerékpárral vagy busszal járt edzésre. Nem vendéglátó családhoz érkezett, a bevásárlástól a mindennapi időbeosztásig magára volt utalva. „Tizenhat évesen azt gondolhatod, hogy készen állsz, de amikor eljön a nap, gyorsan rájössz, hogy egy ilyen lépésre sohasem lehetsz teljesen felkészülve. Rájössz, hogy teljesen egyedül vagy, és magadról kell gondoskodnod” – idézte fel. A klagenfurti repülőtéren könnyek között köszönt el a családjától. A honvágy nem mellékszála volt a fejlődésének, hanem az ára. „Annyira szerettem a jégkorongot, hogy ezt is hajlandó voltam megfizetni érte” – mondta már NHL-játékosként. Később még tömörebben foglalta össze: „Vannak pillanatok, amikor az embernek fel kell nőnie. Nekem ez elég korán eljött.” 

A svédországi váltás szakmailag hamar visszaigazolódott. Kopitar a Södertälje juniorcsapatában harminc mérkőzésen 28 gólt és 21 gólpasszt jegyzett, majd a felnőttek között is lehetőséget kapott. A 2004–2005-ös idényben öt mérkőzésen szerepelt az élvonalban. A svéd közeg alkalmat adott arra, hogy a megfigyelők már ne kizárólag a szlovén bajnokságban látott teljesítményét mérlegeljék: erősebb mezőnyben is megmutathatta magát.

Az elmaradt NHL-idény utáni első draft, a 2005-ös játékosbörze előtt az előzetes beszélgetések alapján különösen bízott a Columbus Blue Jackets érdeklődésében. Amikor a hatodik helyen választó klub mást vitt el, megingott az önbizalma. „Akkor elkezdesz kételkedni. Ha ők nem választottak ki, kiválaszt egyáltalán valaki?” – idézte fel később. De már az első körben elkelt, a Los Angeles Kings végül a tizenegyedik helyen mondta ki a nevét. Utólag könnyű volna ezt úgy értelmezni, mintha tíz klub egyszerűen nem ismerte volna fel a nyilvánvalót, akkor azonban egy szokatlan hátterű játékos jövőjéről kellett dönteni. Az ESPN már újoncévében felvetette: vajon a „Szlovénia” megjelölés az adatlapján hozzájárult-e ahhoz, hogy kicsússzon az első tízből? „Azt hiszem, részben igen” – válaszolta Kopitar. A felvetés így is jelzi, milyen előítélettel kellett megküzdenie egy a hokiban addig ismeretlen nemzet képviselőjének.

Saját pályafutásában a draftot tekintette az első nagy fordulópontnak. Addig is tudta, hogy jól halad, de az első körös kiválasztás kézzelfogható megerősítést adott. „Rájössz, hogy valamit jól csinálsz, és erre kell tovább építened” – mondta. A hangsúly a folytatáson volt. Attól, hogy a Kings kiválasztotta, még nem lett NHL-játékos, és nem is akarta mindenáron lerövidíteni az odavezető utat: még egy idényt Svédországban töltött. A kanadai juniorligában, a WHL-ben szereplő Regina Pats lehetőségével sem élt: úgy gondolta, többet fejlődhet a svéd élvonal felnőtt játékosai között. Ebben a döntésben már felismerhető az a józanság, amelyet később Los Angelesben annyiszor kiemeltek vele kapcsolatban. Nem az számított, melyik állomás van közelebb az NHL-hez a térképen, hanem az, melyik készíti fel jobban a következő lépésre.

Amikor 2006 őszén ténylegesen is megérkezett a Kingshez, Marc Crawford vezetőedző még nem tekintette magától értetődőnek, hogy készen áll a ligára. Kopitar azonban eloszlatta a bizonytalanságot. „Olyan elszántan érkezett, hogy könnyűvé tette a döntésünket” – mondta róla az edző. Crawford külön hangsúlyozta, hogy a fiatal játékos érettségéért nem a klubot illeti dicséret: abban a szülőknek és a korábbi nevelőinek volt meghatározó szerepük. A csapatkapitány, Mattias Norström sem kizárólag a támadótehetséget látta benne. Azt figyelte meg, hogy Kopitar a centerposztot egy idősebb játékos felelősségtudatával tölti be. Nem a védekezés rovására gyűjti a pontokat: előbb a saját harmadában végzi el a feladatát, és csak utána indul támadni. Különös kettősség jellemezte: az öltözőben figyelmesen hallgató, tisztelettudó újonc volt, a jégen viszont nem tartotta magától értetődőnek, hogy a nagynevű ellenfélnek kell nyernie a párharcot. A Pronger mellett szerzett gól ennek lett az első látványos bizonyítéka. Az első idény végére pedig már nem egyetlen emlékezetes megmozdulás maradt meg róla: 72 mérkőzésen 61 pontot szerzett, amivel Jevgenyij Malkin és Paul Stastny mögött harmadik lett az újoncok pontversenyében. Nem csupán megérkezett az NHL-be, hanem rögtön berúgta az ajtót.  

Anze Kopitar nemcsak a koronggal készült külföldi pályafutására. Nagymamája általános iskolai tanár volt, ő pedig már gyerekként úgy gondolta, egyszer szüksége lesz az angolra. A családon belüli nyelvtanulás később szinte jelképes történetté vált: a szlovén kisfiú nemcsak arról álmodott, hogy máshol jégkorongozik, hanem arra is készült, hogy majd beszélnie kell róla. Amikor 2012-ben erről kérdezték, igyekezett lehántani a történetről a túlzásokat. „Talán nagyobb ügyet csináltak belőle, mint amekkora volt. De megtörtént” – mondta. A lényegét megerősítette: mivel Szlovénián kívül akart játszani, megtanulta a leginkább használható közös nyelvet, az interjúkra is gondolva. A két svédországi év további gyakorlatot adott neki, így Los Angelesbe már magabiztos angoltudással érkezett.

(A következő részben:  A Kings sikereinek középpontjában)  

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. november 7-i lapszámában jelent meg.)