Svájci bicska a szeretet hullámhosszán – sztárportré Gabby Williamsről

Mezére „WNBA-bajnok” feliratú trikót húzott, jobb karjában a döntő legjobbjának járó csillogó MVP-trófeát tartotta, baljával az egyes számot mutatta. Gabby Williams a Golden State Valkyries öltözőjéig vezető úton sorra pacsizott az eksztázisban lévő szurkolókkal, akik az Atlanta Dream elleni finálé mindent eldöntő hetedik meccsének utolsó két percében az „MVP!, MVP” rigmusról „Gab-by! Gab-by!” skandálásra váltottak – persze mindkettővel ugyanazt ünnepelték. A lilába öltözött Chase Center mennyezetéről a lefújás pillanatában konfettieső hullott, s az aréna erre a halloweeni estére – a „valkűrökhöz” méltóan – „Ballhallává” változott. „Nagyobb vitrint kell építenünk a trófeáknak” – lelkendezett Peter Gruber, aki a legutóbb 2022-ben NBA-bajnoki címet szerző Golden State Warriorsnak éppúgy társtulajdonosa, mint a Valkyriesnek.

Amikor három éve San Francisco megkapta a jogot egy új WNBA-csapat elindítására, a franchise másik tulajdonosa, Joe Lacob azt ígérte, öt éven belül hazaviszik az észak-amerikai női kosárlabda-bajnokság legjobbját megillető trófeát. A Valkyries nem pocsékolta az idejét: rögtön az első idényé­ben bejutott a rájátszásba, ami újonnan alapított klubnak még sohasem sikerült, a másodikban pedig – némileg váratlanul – a csúcsra ért. Mégpedig úgy, hogy a fináléban 2–1-es hátrányból állt fel, s a WNBA-döntők történetében először a hetedik meccsen vívta ki a bajnoki címet (a női liga tavaly vezette be az egyik fél negyedik sikeréig tartó szabályt, a Las Vegas Aces akkor 4–0-val söpörte el a Phoenix Mercuryt).

Noha a kosárlabda csapatmunkára épülő sport, az akciókat végül egyéni megoldások koronázzák meg. Ahhoz, hogy a labda behulljon a gyűrűbe, valamely játékosnak magasabbnak, erősebbnek, gyorsabbnak vagy éppen önzőbbnek kell lennie a vele szembenálló(k)nál. Gabby Williams idén áprilisban azért kötelezte el magát a Golden State-hez, hogy a Valkyries „problémamegoldója” lehessen. Joe Lacob az idei előszezonban nem véletlenül kezelte prioritásként a 30 éves kosaras megszerzését. Már csapata bemutatkozó idénye előtt szemet vetett Williamsre, akit azonban akkor még a Seattle Storm „levédett”, idén tavasszal viszont már nem volt akadálya, hogy szabadügynökként klubot váltson. Lacob Törökországban érte utol – a Fenerbahcéban légióskodott –, s a majdnem egyórás beszélgetést követően azzal tette le a telefont, hogy „egyszerűen egy hullámhosszon voltunk”. Gabbynek szüksége volt a feltétel nélküli bizalomra, mert noha mostanra a világ egyik legsokoldalúbb női kosárlabdázójává fejlődött – erre utal „svájci bicska” beceneve is –, WNBA-karrierje korántsem egyenes vonalú. A chicagói időszakában lejátszott 89 meccséből mindössze 36-szor léphetett pályára kezdőként, végezetül a klubvezetőség – mivel a francia válogatottnál vállalt kötelezettségei miatt nem tudott megjelenni a Sky edzőtáborában – felfüggesztette a játékjogát, aztán pedig elcserélte Los Angelesbe. Ám a büntetése érvényben maradt, így a Sparks mezét nem vehette fel, s egy egész idényt ki kellett hagynia. Seattle-ben All Star-játékossá lépett elő, de agyrázkódás, majd egy lábsérülés hosszabb időre leparancsolta a pályáról.

Gabby Williams testét elborítják a tetoválások. Az elsőt még 12 évesen varratta magára a nővére példáját követve, mert legalább olyan vagánynak szeretett volna látszani, mint Kayla. Igaz, az airbrush technikával készült japán írásjel egy idő után lemosódott, de a kapcsolódás megmaradt, és hozzájárult Gabby identitásának formálódásához a pályán és a civil életben egyaránt. Williams maga sem tudja, hány „varrás” díszíti a bőrét, de a tetoválásai éppolyan dinamikusak, mint amilyen a játéka. Utóbb készíttetett a nővérével egy végleges, közös tetoválást is. A bal vállán látható rózsához ez a francia nyelvű felirat társult: „Semmi sem bonthatja meg a kötelékünket.” Az egyetemi évei alatt a UConn-nál nem nézték jó szemmel a tetkóit, ezért előbb sminkeléssel próbálkozott, de mivel az túl macerásnak bizonyult, sportragasztóval fedte el őket. Sokáig határozottan állította, hogy a tetoválásai mély jelentésűek, manapság viszont már művészi alkotásokként tekint rájuk. Zenerajongásának bizonyítéka a Rolling Stones vörös nyelves-ajkas logója a bal karja hátsó részén, az ujjain az AC/DC villámjele, Prince szimbóluma, Freddie Mercury arcának körvonala, míg más testrészeire Michael Jacksonra és David Bowie-ra utaló tetoválások kerültek.

A Golden State megkeresése azért is volt csábító számára, mert visszatérhetett a Bay Area térségébe, amelyhez oly sok ifjúkori emlék köti unokatestvére East Oakland-i házától a San Francisco-i kikötőbeli romantikázásokon át egészen a kaliforniai ifjúsági kosárlabdatornákig. A Valkyriesnél „egómentes” közegbe csöppent, amelyben senki sem tartja rangon alulinak, hogy elzárással segítse a társát, megküzdjön a szabad labdáért, s ha kell, elvetődjön a parketten. Ez a szellemiség már az alapszakaszban a második helyig repítette a Valkyriest, pedig az első játékhét után az ESPN sportcsatorna mindössze az erősorrend 10. helyére rangsorolta. Utóbb remek motivációt jelentett, hogy a vezetőedző, Natalie Nakase ezt a „szakmai sértést” elmentette mobiltelefonja jegyzetei közé.

A mindössze 157 centis, 46 éves kora ellenére már a nyolcadik csapatánál dolgozó szakvezető volt az, aki az Atlanta elleni döntő félidejében türelemre intette a nagyszünetig mindössze 2 pontig jutó Williamst. Kettejük kapcsolatáról mindennél többet mond Gabby nyilatkozata, miszerint „az életemet is rábíznám, egyszerűen hiszek benne. Azt hajtogatta, maradjak türelmes, eljön az én időm. Így is lett.” Minderre a harmadik negyed közepéig kellett várni, amikor a 34 ponton ragadó, hat pont hátrányban lévő Valkyriesnek Williams egy DeWanna Bonner szorításában bevágott triplával adott jelet a fordításra. A második felvonásban Gabby 28 pontot termelt (csapata 34 mezőnydobásából 19-et magára vállalt), volt négy labdaszerzése, plusz egy, a találkozó végkimenetelét döntően befolyásoló megnyert labdafeldobást is jegyzett. Rá amúgy is jellemző, hogy elemében van a nagy tétre menő mérkőzéseken. Két éve, az utóbbi idők egyik legszorosabb olimpiai döntőjében néhány centin múlott, hogy hosszabbításra mentse a francia válogatott számára az Egyesült Államok elleni összecsapást, a cipője azonban hozzáért a hárompontos-vonalhoz (végül egy ponttal az amerikaiak nyertek).

Amikor kilépett a szétlocsolt pezsgőtől és sörtől csatakos Valkyries-öltözőből, azt kérdezték Williamstől, mit üzenne fiatalkori önmagának. „Arról mesélnék – felelte –, milyen messzire repítheti az embert a szeretet. A Valkyriesnél egy szeretetteli közösségbe csöppentem, s ez megváltoztatta az egész pályafutásomat. Szerintem a kis Gabby boldog lenne, ha tudná, hogy egy nap majd ilyen szeretet veszi körül.”   

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. november 7-i lapszámában jelent meg.)