Az első idei olasz szakaszgyőzelem

A szakasz az elmúlt két nap történéseit követően jóval csendesebbre sikeredett, már ami az összetettben élen állók teljesítményét és eredményét illeti.

A rajt után nem sokkal páran máris szökéssel próbálkoztak, de őket még hamar bedarálta a mezőny. Ennél jóval komolyabb társaság – benne a teljesség igénye nélkül Martinez, Zabriskie, Sinkewitz, Calzati, Leipheimer, Scholz, Flecha és Hinault is tekert- gondolta úgy alig több mint negyven kilométer megtétele után, hogy lesz ami lesz, ők elindulnak.

A mezőnytől szépen lassan megléptek, a szökevények előnye végül több mint négy percre is nőtt, majd ekörül stagnált is a szakasz nagyrészén.

A hajrához érkezve a szökevények három részre szakadtak, tulajdonképpen kizárólag egymással versenyezve előnyüket megduplázták a ráérős mezőny előtt.

Végül kettős olasz szakaszgyőzelem született, amely lényegében presztízsértékben volt rendkívül fontos, hiszen olasz kerekes idén még nem nyert szakaszt a Touron.

A sprintbefutóban, az utolsó métereken már csak a két olasz, a végül győztes - pályafutása első Tour-szakaszgyőzelmét elkönyvelő - Tosatto és Moreni versenyzett egymással, míg a német Scholz már méterekkel a cél előtt kiszállt ebből a különcsatából.

Összetettben tehát a helyzet változatlan, mondjuk úgy: a végső győzelemre esélyesek ma rápihentek a tőlük minden bizonnyal maximális erőbedobást kívánó utolsó két szakaszra.

Az egyéni időfutamot követően pedig el lehet merengeni azon az íratlan aranyszabályon, hogy az összetettben élen állót az utolsó szakaszon már nem támadják a riválisok. Ennek az utóbbi években nem is volt különösebb aktualitása, akkorra Lance Armstrong már behozhatatlan előnyre tett szert. Bár örökét nem óhajtják átvenni az utódok, trónjára ettől függetlenül azért még jónéhányan ácsingóznak több-kevesebb eséllyel.

Holnap a Le Creusot és Montceau-les-Mines 57 kilométeres, minden bizonnyal nagyon érdekes versenyt tartogató egyéni időfutam vár a mezőnyre és a sportág rajongóira.