13 kapucsínótól a profizmusig

Pedig 2001 végén, 2002 elején úgy tűnt, Landisből nem lesz nagy sportoló, akkori csapata, a Mercury csődbe ment, így csak töredékét kapta meg bérének. Némi töprengés után kapcsolatba lépett a US Postallal, s az Armstrongot is foglalkoztató klub soraiba fogadta.

De Landis ekkor még messze volt az igazi profizmustól, s ezt jól jellemzi a nagy előd, a hétszeres TdF-győztes második önéletrajzi könyvének egyik megmosolyogtató, de elgondolkodtató története is.

Landis és a ma már szintén ismert profi David Zabriskie 2002 tavaszán Gironában egy lakásban élt, s így természetesen együtt is gyakorolt. Az egyik esőáztatta napon azonban edzés helyett egy kávézóban kötött ki a duó, s a Tour de France friss győztese 13 kapucsínót hajtott fel, s társa sem maradt el sokkal ettől a mennyiségtől.

Ennek persze híre ment, s másnap Armstrong egy több órás „túra” során magyarázta el Landisnak, csak akkor érhet el jó eredményeket, ha mindent a kerékpársportnak rendel alá, s egészségét sem kockáztathatja ilyen felelőtlen „koffeinbombával”.

Landis értett a szóból, s a következő évben, 2003-ban már be is került a US Postal Tour-csapatába. Az amerikai versenyző a hegyekben komoly leckéket kapott, többször „meg is halt” az embertelen szenvedés közben, de a tapasztalatokat az elmúlt években jól is hasznosította. (>>folytatás a következő fejezetben) ---- L ---- A