Valóra vált az ausztrál Stuart O’Grady gyermekkori álma

259.5 kilométer, ebből 52.7 kilométernyi macskaköves szakasz. Ez várt a 105. Párizs–Roubaix résztvevőire. A rajtnál 187 kerekes sorakozott fel, ám a roubaix-i kerékpáros-pályát már csak 96-an érték el.

Harmincegy kilométer elteltével harmincnégy kerekes szökött meg a főmezőnytől. Az első macskaköves szektor előtt három perc körül stabilizálták az előnyüket. A 28 rázós részből 98 kilométernél érkezett az első, és ezek a néhány kilométeres szakaszok alaposan szétrázták a szökevényeket és a főmezőnyt is.

A viadal felére több csoportban majdnem hatvan bringás tekert elől. Az egyre előrébb helyezkedő csoportokhoz fel-felzárkózó O’Grady 25 kilométerrel a cél előtt robbantott, innentől kezdve magányosan tekert végig a hátralevő hét macskaköves szektoron.

A második üldözőbolyból hatalmas tempóban robbant ki a 2005-ös győztes Tom Boonen (Quick Step), ám a belga kerekes későn kapcsolt, ráadásul a felzárkózási kísérlet teljesen kifárasztotta, így a ausztrált üldöző kvartettet sem tudta utolérni. Ráadásul neki nem volt elől csapattársa, aki segítse, míg a CSC versenyzői közül hárman is az élbolyban tekertek, így O’Grady-nek kevesebbet kellett dolgozni, tehát több energiája maradt a verseny utolsó részére.

A befutó szokás szerint a roubaix-i kerékpáros-pályán volt, ahol még megtettek egy kört a versenyzők. O’Grady persze ekkor már mosolygott, pacsizott, majd csillogó szemmel ért be a célba.

”Ez egy álom, amit nem tudok elhinni – mondta a könnyeivel küzdő 33 éves kerekes, aki volt már pályán olimpiai bajnok, és nyert már szakaszt a három nagy körversenyen mindegyikén. – A Párizs–Roubaix volt az első viadal, amelyet évekkel ezelőtt videón láttam. Fabiannal (a címvédő Cancellara – a szerk.) voltam egy szobában, és feltettem magamnak a kérdést, nekem miért nem sikerülhetne. Mindig hittem abban, hogy egyszer győzhetek itt. Kis túlzással pályán születtem, ott is arattam első győzelmemet, ezért még különlegesebb, hogy ennek a versenynek is pályán volt a befutója. Ez az a verseny, amelyről tizenhárom éves korom óta álmodom.”

A viadal magyar indulója, Bodrogi László (Crédit Agricole) kétszer is defektet szenvedett, ám akkor még fel tudott zárkózni a főmezőnyhöz, ám végül feladta a versenyt, amelyen 187 bringásból mindössze 96 ért célba.