Jó az öreg a háznál

Amikor legjobbjainkkal a szegedi és a kijevi mérkőzés tapasztalatait, tanulságait összegeztük, egyöntetű volt a vélemény, hogy rendkívül jót tett a csapatnak a két összeszokott veszprémi védőspecialista, az erőszakos és fáradhatatlan Gál Gyula, valamint az óriási rutinja miatt néha már öregnek titulált Csoknyai István behívása a keretbe. Bendó Csaba, a kijevi csata hét gólt lövő hőse nemes egyszerűséggel csak így hívta a veszprémi duót: a mentőcsapat."Az a lényeg, hogy végre ismét kijutott a világbajnokságra a csapat – dőlt hátra a székén jogos elégedettséggel az arcán a maga teljesítményéről mindig szerényen s megfontoltan nyilatkozó Csoknyai, aki előrelátóan már arra is gondol, hogy a következő évadban a Fotex KCV bajnokcsapatára s ezzel együtt rá is milyen nehéz nemzetközi és hazai feladatok várnak. – A selejtezőben elért szép eredménnyel a sors visszaadott valamennyit abból, amit az elvesztett Bajnokok Ligája-döntőben elvett. Akadt, aki már temette a válogatottat, ám a jó képességű, sikerre éhes fiúkból álló, szerintem sokra hivatott csapat ismét letett valamit az asztalra. Örülök, hogy azokkal a fiatalokkal is együtt kézilabdázhattam, akikkel eddig legfeljebb ellenfélként találkoztam. Remélem, nagyon szép jövő áll előttük.”Gál Gyula, hallgatva Csoknyait, egyetértően bólogatott, majd hozzáfűzte: "Öröm volt ebben a lelkes, remek harci szellemű gárdában játszani. Megalapozhatja a csapat további sikereit, hogy Kijevben önmaguknak is bizonyítottak a fiatalok, akiktől nem mindenki várta ezt az eredményt. Akár Portugáliában is szerezhetnek kellemes meglepetést.”A Barcelonából kisebb-nagyobb sérülésekkel hazatérő Nagy László szerint is jót tett a válogatottnak – főleg a védekezésének – Csoknyai és Gál behívása. "Érezhetően hatékonyabbá vált a játékunk a saját kapunk előtt – mondta. – Ugyanakkor önámítás lenne, ha nem látnánk a hibáinkat. Mind a szegedi, mind a kijevi mérkőzésen ingadozott a formánk. Csakhogy a visszavágón gyorsan kijöttünk a hullámvölgyekből, és egységesebb, összefogottabb volt a támadójátékunk is. Pedig a szélsőinket, főleg a nemzetközi klasszis Pásztor Istvánt nem foglalkoztattuk annyit, amennyit kellett volna. A keretbe várjuk a veszprémi Pérezt és Díazt, mert velük még lendületesebb lehet a játékunk, gazdagodhat a taktikai repertoárunk.”Bokasérülése ellenére is vállalta a visszavágót Mezei Richárd, a Pick-Szeged csillaga. "A csapat többsége és a szövetségi kapitány az első perctől bizakodott a továbbjutásunkban – mondta a remek beállós. – A sikernek örülhetünk, de nem szabad abba a hibába esnünk, hogy túlértékeljük. Keddtől már a világbajnokságra kell összpontosítanunk.”Kijevből kisebb lábsérüléssel tért haza Lendvay Péter, a baszk Irun irányítója. "A válogatottban mostanában nem fordult velem elő az, ami Ukrajnában, hogy végig pályán lehettem – emlékezett az Elektromos egykori húzóembere. – Szerencsére kijött a lépés, és ez volt a címeres mezben az eddigi legjobb mérkőzésem. A fiataloknak mostantól nem kell azt hallgatniuk, hogy ki sem tudnak jutni egy-egy világversenyre. Folytatnunk kell a sikersorozatunkat!”Tóth József a veszprémi csillagok között szerzett tapasztalatokat is hasznosította Ukrajna ellen. "Remek volt a csapatjátékunk mind védekezésben, mind támadásban – mondta. – A siker titka pedig az idősebbek és a fiatalok harmonikus közös munkája.”A hangyaszorgalmú, elképesztően sikerorientált Szathmári János, a Dunaferr kapusa a csapat összeforrottságát és elszántságát emelte ki. "Kijevben mindegy volt, hogy öregek vagy fiatalok vannak a pályán, mindenki egyet akart – hangoztatta. – Ugyanakkor nem vitás, elengedhetetlen a svéd mintájú fiatalítás, vagyis világversenyenként egy-két ifjú tehetséget be kell építeni a csapatba a rutinos kulcsjátékosok mellé. Aztán minél több rangos felkészülési mérkőzésen kell őket szerepeltetni, összeérlelni.”