Visszavágott a Dunaferr

Családias hangulatban, szinte szűk baráti körben rendezték meg a Győr–Hódmezővásárhely elődöntőt, amelynek toronymagas esélyese volt a bajnoki bronzérmes Graboplast ETO. A zöld-fehérek edzője, Vura József arról beszélt a találkozó előtt, hogy végsőkig kifacsart együttesére nagyon ráfér majd a pihenés a roppant hosszúra nyúlt évad után.

Farkas József mester mindössze tíz játékost tudott nevezni az elődöntőre, pedig a sérült Asztalos és Huba is vállalta a játékot. "Ha nem szenvedünk túl nagy különbségű vereséget, akkor elégedettek lehetünk” – állította a vásárhelyi szakember, aki a strandkézilabda-válogatott kapusaként a júliusi Európa-bajnokságra készül.

Bátran és lendületesen kezdett a Hódmezővásárhely, amelynek hálóőre, Vörös nagyszerűen védett, igaz, a győriek is megkönnyítették vetélytársuk dolgát, mert a tőlük elvárhatónál lényegesen visszafogottabban, védekezésben és támadásban egyaránt sokat hibázva kezdtek (3–8). A lassacskán felébredő Győr Mehlmann, Görbicz és az új csapatot kereső Kulcsár lelkes és okos játékának köszönhetően a félidő derekán felzárkózott (8–9), ám ritmusváltását nagyszerűen tudta követni a minden dicséretet megérdemlő alföldi együttes (9–13). Igen morcos arccal sétálgatott a kispad előtt Vura József, akinek a szünetig sem simultak ki a vonásai.

A maroknyi, de annál tüzesebb vásárhelyi szurkolótábor legnagyobb gyönyörűségére a kék-fehérek a második félidőt is nagyszerűen kezdték, főleg Asztalos, Kocsis és Szabó Mónika volt elemében (13–17), a védekezést pedig Vörös és Nikolics dirigálta. Az ETO azonban rutinosan kihasználta fáradó ellenfele egyre gyakoribb technikai hibáit, ráadásul zártabb és erőszakosabb lett a védekezése.

A hajrá 18–18-nál kezdődött, és az ötvenhetedik percben 23–22-nél Görbicz góljával először vezetett a Győr. Fél perccel a vége előtt, 24–23-nál kapusa helyett is mezőnyjátékost küldött a pályára Farkas edző, de csapatától a bírók elvették a labdát, mert úgy látták, Szabó Mónika a vonalra lépett, amikor ellőtte azt. Nem érdemelt vereséget az erkölcsi győztes Hódmezővásárhely, amelyet méltán ünnepeltek a drámai csata után.

Sokak szerint előrehozott finálé volt a Fradi–Dunaújváros elődöntő, amelyben visszavágott a Dunaferr a két csapat bajnoki döntőjében elszenvedett vereségért. Az NB I rájátszásának utolsó fordulójában a Herz-FTC nyert, s ezzel az idei Bajnokok Ligája-döntős visszafoglalta a trónt 1999 BL-győztesétől. A kupa viszont Újvárosba kerülhet.

A világ élmezőnyébe tartozó két együttes csatájának elején Szrnka találataival tartotta magát a Dunaferr (5–3), amelybe az utolsó pillanatban nevezték be a lábsérüléssel bajlódó Ferlinget. Az iszonyatos rohanás közepette a védekezésre kevesebbet ügyeltek a csapatok. A ferencvárosiak főleg az ellenfél belső játékosaira összpontosítottak, ezért több lehetősége kínálkozott Pálffynak. A hazai közönség élvezte a pörgő játékot, a látványos gólokat, de bosszankodott, amikor a Fradi négy-öt támadását pontatlanul zárta (13–9). A következő évadban mindkét csapat a Bajnokok Ligájában szerepel, ám összecsapásuk egy-egy mozzanata ezúttal nem a legrangosabb európai kupa színvonalát idézte. A csata heves volt, de a bíróknak rendre meg kellett szakítaniuk, mert két-három átadást szinte törvényszerűen szabálytalanság követett.

Az iram egy percre sem csökkent, és ez kedvezett a BL-csatákban edződött FTC-nek (15–11), amely nagyobb előnyt is szerezhetett volna, ha legalább a biztos helyzeteit belövi.

Kapusparádéval kezdődött a második félidő, majd Pálffy és Benyáts kapott tapsot látványos góljaiért. Farkasra és Szrnkára külön is ügyeltek ellenfeleik, s közben külön csatát vívott Pádár Ildikó és Oblisz, akinek Ferling és Bohus is segített semlegesíteni a klasszis beállóst. Ám eközben elfeledkeztek Sitiről és Benyátsról, akik remek labdákkal hozták egymást és társaikat is helyzetbe. Farkas is nagy akarással küzdött, de ezúttal legfeljebb a hétméteresek biztos értékesítéséért lehetett dicsérni (18–12).

A Dunaferr mindent megpróbált a felzárkózásért, és gyorsan olvadt a győzelmet talán már zsebében érző FTC előnye. Nagy és Bohus góljaival 21–20 lett az állás, és ettől kezdve újra nyílt volt az elődöntő. Németh András kapust cserélt, ám ettől nem lett hatékonyabb az FTC védekezése. De segített a hazaiaknak az újra kapkodó Dunaferr.

A magas hőfokú kupacsata végküzdelme 25–22-nél kezdődött. Ekkor Szrnka hétméteresből betalált, majd Pálffy ejtése is sikerült (25–24). A Fradi támadásban eladta a labdát, és fél perccel a vége előtt a Dunaferr indulhatott. Már csak húsz másodperc volt hátra, és a vendégcsapat időt kért. Lejött Pálinger és hét mezőnyjátékossal támadott az Újváros. Szrnka felemelkedett és betalált.

A továbbjutást büntetőkkel döntötték el a csapatok, és a szerencse a Dunaferrnek kedvezett. A hétmétereseknél Siti és Pádár Margit hibázott, míg Benyáts, illetve Pigniczki, Ferling, Nagy és Szrnka betalált. A pénteken 18 órakor kezdődő döntőben a bajnoki ezüstérmes Dunaferr és a bronzérmes, immár KEK-induló Győr csap össze.

Mestermérleg

Vura József: – Vérbeli kupamérkőzés volt. Nem voltunk elbizakodottak, de a Hódmezővásárhely harcos stílusa egy-két emberünket meglepte. Ezek a játékosok nem tudták azt a teljesítménít nyújtani, ami elvárható lett volna tőlük.
Farkas József: – Lányaim csak dicséretet érdemelnek az évad során nyújtott játékukért és eredményeikért. A mai napon sokkal többet érdemeltünk volna…
Németh András: – A Dunaferr dicséretesen küzdött, tovább javult a legutóbbi összecsapásunk óta. Mi rettentően elfáradtunk az évad végére.
Kiss Szilárd: – Újra bebizonyítottuk, hogy méltó vetélytársa vagyunk a Ferencvárosnak. Ezt már a bajnokságban is láthatták a nézők. Csapatom valamennyi tagja ragyogóan küzdött, mindent megtett a sikerért.