A légiósok inkább ártanak?

–A férfibajnokságban senkit sem érhetett világrengető meglepetés, gond nélkül nyert a Fotex – kezdte a hajdani nemzetközi kategóriás bíró, aki a játékvezetők képzésében és továbbkézésében ma is aktívan közreműködik. – Jómagam már az évad kezdetén bátorkodtam megemlíteni, hogy szinte előre lefutott az NB I-es küzdelemsorozat, ugyanis már akkor világosan látszott, a Fotex elképesztően nagy fölénye várható. A veszprémieket egyik vetélytársuk sem tudta megszorítani, bár az üldözői, a Dunaferr és a Pick-Szeged, akik évek óta ott lihegnek a nyomában, újra nagyon igyekeztek letaszítani a trónról.
– Ezek a kísérletek miért végződtek sikertelenül?
– A bajnok és Magyar Kupa-győztesnek kiemelkedő képességű világsztárok a kulcsemberei, és a kispadon is azonos tudású csillagok ülnek – folytatta Kiss István. – Ehhez a kerethez még csak hasonlítani sem lehetett a további hazai élgárdákat. A tavalyi bronzérem után előrébb lépő Szegedtől sokan vártak ugyan kiemelkedő játékot és eredményt, ám a gárda továbbra is csak keresi önmagát. A harmadik helyen záró Dunaferr elmaradt a várakozástól, és nem a helyzése, hanem az elkerülhető, kínos vereségei miatt. A rájátszás felsőházába jutással és a negyedik hely megszerzésével bravúros eredményt ért el az Orosháza, de azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy neki már negatív volt a gólkülönbsége. Érdekes és izgalmas volt a rájátszásban az alsóház küzdelemsorozata.
–Mi a véleménye arról a nézetről, hogy az élcsapatok teljesítményét döntően meghatározzák a külföldi játékosok?
–A legjobbak, a sztárok biztosan, de nem csak erről van szó. A külföldről származó, nagy tudású és rutinos játékosok, még ha néhányukat honosították is, többet ártanak, mint használnak a magyar kézilabdának. Ezért ellene vagyok, hogy nőjön a csapatonként egy-egy bajnoki mérkőzésen pályára küldhető idegenlégiósok száma. A kettő bőven elegendő.
– A létszám emelése mellett kardoskodók legfőbb érvével, az EU-csatlakozással járó szabad munkaerő-áramlással kapcsolatban is szkeptikus?
– Az elv önmagában helyes, de senki sem tudja pontosan a csatlakozásunk idejét, és azt sem, hogy mennyit kell még plusz várni a szabad munkavállalás érvénybe lépéséig. Addig is érdemes elgondolkodni a német példán, ahol az utóbbi évtizedben a sok idegen játékba állásával fantasztikus színvonalú lett a bajnokság, ám a válogatottnak ez cseppet sem használt.
– A Fotex európai sikereiről ön is elismerően nyilatkozott.
– És tartom is az álláspontomat, mert valóban bravúros meneteléssel jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe. Ezért az eredményért le a kalappal előtte! Ha csupán ezt nézzük, akkor szakmailag és üzletileg egyaránt dicsérhető a Veszprém. Ugyanakkor látni kell, hogy Fazekas, a válogatott első számú kapusa ritkán véd a klubjában a legforróbb tétmérkőzéseken, s a többi fiatal tehetségnek – Tóthnak, Iváncsiknak, Gulyásnak – is többnyire epizódszerep jut.
– Mit gondol a Dunaferr KEK-szerepléséről?
–Az elődöntőbe jutásra büszke lehet a klub, és én titokban abban is reménykedtem, hogy a német Flensburg ellen is képes lesz a bravúrra. Sokkal nagyobb baj, hogy az EHF-kupában a Szeged és a Pestszentlőrinc túl korán elvérzett. Ezért aztán kissé csalóka a magyar férficsapatok mérlege.
– A válogatott kijutott a világbajnokságra, de mit várhatunk tőle jövőre Portugáliában?
– Az jórészt attól függ, hogy menynyit gyakorolhat januárig, és Skaliczki László szövetségi kapitány megkapja-e az elvárható támogatást a három élklubtól. Remek eredmény, hogy Ukrajnával szemben kiharcolta a csapat a világbajnoki szereplést, de bevallom, ezt el is vártam. A párharc első, szegedi mérkőzésén viszont azt láttam, hogy legjobbjaink még nem ütőképesek, sokat kell közösen meccselniük, mégpedig erős vetélytársakkal szemben.
– A nőknél is azt történt a bajnokságban, amit ön várt, netán tippelt?
–Itt kiegyenlítettebbek voltak az erőviszonyok, és ez nagyon jót tett mind a bajnokságnak, mind a Magyar Kupa-küzdelmek hajrájának. A három extraklaszszis együttes, a Herz-FTC, a Dunaferr és a Győri Graboplast az utolsó pillanatig kiélezett csatát vívott az érmekért, illetve a kupagyőzelemért. Pedig ezekben a csapatokban az idegenlégiósoknak nem jutott akkora szerep, mint a férfi élgárdáknál. Persze a Fradiban, az Újvárosban és a Győrben is foglalkoztatnak külföldieket, ám a meghatározó egyéniségek mindhárom együttesben magyarok.
– Várható, hogy bővül az éremesélyesek száma?
–Mivel a nőknél megfordult az az irányvonal, hogy a legjobbak a határon túl, Dániában, Németországban, Franciaországban keresik a boldogulásukat, valószínűleg a Cornexi-Alcoa is bele tud szólni a "nagyok” versengésébe. A hazatérő klasszisok közül a legtöbben – Deli Rita, Farkas Andrea és Siti Bea – Fehérvárra szerződtek, de alighanem a Dunaferr is jó vásárt csinált Borókkal.
– A Fradi BL-döntőjéről, a végeredmény kialakulásának körülményeiről miként vélekedik?
– A lehető legritkábban bírálom a játékvezetőket, de a női Bajnokok Ligája-finálé kapcsán nem hallgathatom el a negatív véleményemet. Több mint sajnálatos, hogy nem tisztességes, korrekt feltételek között küzdött a két együttes, és akkor még nem is beszéltem a szkopjei viszavágó körülményeiről, a döntőhöz méltatlan lebonyolításról. Ha reális feltételek mellett csatázhatott volna a Kometal és a Ferencváros, akkor most a magyar bajnokról mint BL-győztesről beszélgethetnénk.
– A Győr ön szerint is kisebb csodát művelt?
– Ez egy percig sem vitás. A nagyon erős EHF-kupában, amelybe immár bekerülnek a BL-selejtezők vesztesei, derekasan megállta a helyét, és a legfőbb érdeme, hogy idáig jutott. Arról külön is szólni kell, hogy a fiatal és még szerény nemzetközi rutinnal rendelkező játékosok, akik közül többen még csak most bontogatják a szárnyaikat a válogatottban, letették a névjegyüket az európai porondon. Jó lenne, ha a nőknél is több együttesünk jutna minél előrébb az európai kupaküzdelmekben, hiszen ez a klubok szakmai tekintélyét és a szponzorok bizalmát is erősítené.
– A válogatottnak egy jelentős megméretése volt.
– A dél-tiroli világbajnokságon decemberben elért hatodik helyet sokan nem tartották kudarcnak, és erre találtak is magyarázatot, mert azt mondták, ez még a világ élmezőnye, de én – ismerve az összes mentő körülményt is – csalódtam az Európa-bajnok együttesben. Mocsai Lajos szövetségi kapitány csapata, sajnos, nem alkotott maradandót, holott minimálisan azt várta tőle a szövetség vezérkara – és gondolom a sportág barátai is –, hogy bekerüljön az ötbe. Igaz, csupán egy hellyel maradt el ettől, de elmaradt. Remélem, ez semmi további rossznak sem vetíti előre az árnyékát, de a lányok olimpiai és Európa-bajnoki sikereiből nem szabad arra következtetni, hogy ők úgyis mindig tálcán hozzák az érmeket. A tekintélyük és a világelitben elfoglalt helyük megőrzése roppant nehéz, felelősségteljes és sok munkát igénylő feladat. De ezt vezetőik és ők maguk is tökéletesen tudják.
– Mit gondol azokról a bírókról, akik ha nem is szándékosan, de olykor tönkreteszik egy-egy csapat hónapokon át végzett munkáját?
–A szándékosságot soha, egyetlen kollégáról sem feltételezem, de az kétségtelen, és például a már említett női BL-döntőben is megmutatkozott, hogy a bírók felkészültsége, rutinja között jelentős különbségek lehetnek.
–A legjobbnak minősített magyar játékvezetők között is?
– Nálunk generációváltás zajlik, és ennek akadnak hátrányai is, de több az előnye. A fiatal, tehetséges bírók egyre több lehetőséget kapnak a bizonyításra, és az a tapasztalatom, hogy nemcsak itthon, hanem az európai kupákban, a nemzetközi tornákon is elismerik őket. Nekik – akárcsak a tehetséges játékosoknak – a rutinszerzés az egyik legfontosabb dolguk.