Puljezsevics indul Szegedre

A túl heves montenegrói és szerb nemzeti érzelmek lehűtésére fokozott biztonsági intézkedések előzték meg a meccset, Podgoricából 200 rendőrt küldtek a testület különleges osztagából. A kommandósoknak már a meccs kezdése előtt akadt dolguk, mert a megtelt sportcsarnokban a Partizan szurkolócsoportja provokálta a hazai nézőket (igaz, ez nem volt túl nehéz feladat), majd összecsapott a két tábor. A rendőrség gyorsan rendezte a helyzetet, a provokáló vendégeket a kijárathoz kísérte. A 39. percben a vendégek csapatkapitánya, Vladimir Mandics három újját felmutatva (a szerbeknél ez a viktoria jele) "bemutatott” a közönségnek, mire a 2500 néző az összes elképzelhető kis tárggyal (aprópénz, öngyűjtók) megdobálta, és újra a rendőrségnek kellett megállítania a szurkolókat, hogy Mandiccsal ne a pályán beszéljék meg, hogyan is gondolta azt a – montenegróiak büszkeségét bántó – jelet.
A meccs előtt a hazai közönség elbúcsúzott kedvenc kapusától, a válogatott Nenad Puljezsevicstől, akinek lejárt a négyéves szerződése, s aki a Pick-Szegedben folytatja pályafutását. A cetinjeiek azt várják a hamarosan Magyarországra költöző hírességtől, hogy ha Montenegro önállósodik, akkor a válogatottban ő védjen, noha belgrádi születésű. Puljezevicstől kis ünnepség keretében búcsúztak el a klub vezetői, és a kapust a bekeretezett egyes számú mez fogja emlékeztetni Cetinjében szerzett két-két bajnoki címére és ezüstérmére.
A hazai játékosok az Ébredj fel, Montenegro! feliratú – a sajtóban beharangozott – pólók helyett a Sziszkoóért (ez Sztevo Nikocsevics beceneve) feliratú trikókban jelentek meg a melegítésen, de ez sem volt kevésbé provokatív, hiszen Nikocsevicsot Belgrádban az egyik Partizan játékos úgy arcon ütötte, hogy meg kellett műteni. Az ő kimaradása, valamint a szintén sérüléssel bajlódó Djukanovics, Rakocsevics és Vujovics kiválása már sok volt a hazaiaknak, így a Partizan hosszabb kispadja döntött.
A közönség megrökönyödésére 4–1-re elhúzott a Partizan, és a Lovcsen utoljára 18–17-re vezetett. Az 55. percben a Beograd 25–23-ra vezetett, és bár az utolsó öt percben nem szerzett gólt, mégis megtartotta az aranyérmet érő egygólos előnyét.
Érdekes megemlíteni, hogy a meccs után mindkét fél elégedetten nyilatkozott a játékvezetőkről, akik nők voltak. A pancsovai Branka Marics és a nagybecskereki Zorica Gardinovacski a Lovcsennak 4 (2), a Partizannak 3 (3) büntetőt ítélt. A Lovcsen 8, a Partizan 10 percig játszott emberhátrányban.
A 2500 ezer néző a meccs alatt az itt már szokásosnak mondható politikai jellegű sértegetésekkel illette a belgrádiakat, a meccs után azonban vastapssal jutalmazta őket, jelezve: jobbak voltak.
A szakértők szerint egyértelmű volt, hogy a gyakorlatilag hét játékosra fogyatkozott Lovcsennek két meccsen kellett volna eldöntenie a bajnoki cím sorsát, mert az egy héten belül lejátszott három találkozó túl fárasztó volt neki. Pero Milosevics edzője viszont másként látta: "A bírók maximálisan védték a Partizan játékosait, akik azonban megérdemelten szerezték meg a bajnoki címet. Sajnos Belgrádban a játékvezetők elbántak velünk, és akkor vesztettük el a bajnokságot. A harmadik találkozón mindent megtettünk a sikerért, de túl nagy volt rajtunk a felelősség. Mindenki ünnepelni jött a sportcsarnokba, és ezt a nagy nyomást nem tudtuk elviselni.”
Zoran Kurtesz, a Partizan edzője: "Bevallom, ha a Lovcsen nyeri a bajnokságot, az is megérdemelt lett volna, hiszen árnyalatnyi különbség van a két csapat között.”
A Lovcsenben Puljezsevics (7 védés) és Marinovics (6 védés, 2 büntető) mellett Kapiszoda (6 gól), Muratovics (5) és Djukanovics (4), a vendégeknél Sijan (11 védés), Sztefanovics (6 gól), P. Perunicsics és Mandics (5-5), valamint Djurkovics (4) játszott kiemelkedően.