Édes, sportszerű bosszú

Példás csapategységének, a játékosok szorgalmának és fegyelmezettségének köszönhette a Dunaferr SE női együttese, hogy tavaly aranyérmet nyert, és a 2001–2002-es évadot azzal a – nem irreális – elképzeléssel kezdhette, hogy megvédi elsőségét. Emellett a Bajnokok Ligájában is a hírnevéhez és a kupamúltjához méltóan óhajtott szerepelni (1999-ben megszerezte ezt a trófeát). A vezetők és a szponzorok elvárták, hogy a Magyar Kupában se valljon szégyent. A terveivel és lehetőségeivel egyaránt a földön járó szakosztályt azonban szinte megrendítette a válogatott klasszis Radulovics – másfelől örvendetes – bejelentése, hogy anyai örömök előtt áll, ezért az évad közepén kiszáll a játékból.
A bajnokság alapszakaszát a gondjai ellenére is az élen zárta Kiss Szilárd edző csapata, amely az utóbbi évek szokásainak és a várakozásoknak megfelelően ebben az évadban is főleg régi ellenlábasaival, a BL-döntős Herz-FTC-vel és az EHF-kupa fináléjába jutó Győri Graboplast ETO KC-vel futott versenyt. Ebben a sorozatban – de bátran kimondhatjuk, hogy az évad további versenyeiben is – a válogatott csillagok egységes, kiemelkedő teljesítményén múltak a sikerek. Ugyanakkor a vezéregyéniség Radulovics kiválása után még inkább fontossá vált a csapat egysége, pontosabban az, hogy a kiugró tudású játékosok (például Bohus, Ferling, Nagy I., Pálffy, Pálinger, Pigniczki, Szrnka) kellő szakmai alázattal alárendelték magukat a együttes érdekeinek. Ez roppant szimpatikus vonása volt az újvárosiaknak, és ennek a légkörnek, mentalitásnak a kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett a rutinos Kiss mester, valamint segítője, Mátéfi Eszter, a sportág élő legendája és Kocsis Erzsébet, a szakosztály technikai igazgatója, a világ legjobb játékosa (1995).

A Dunaferr bravúros teljesítményét hűen tükrözi, hogy a rájátszásban az utolsó másodpercig versenyben volt az aranyéremért a Fradival, és csupán az egymás elleni eredményük alapján szorult a második helyre. Az elsőség sorsát döntően befolyásoló Dunaferr–FTC találkozó döntetlenül zárult, majd a táblázat élcsoportjába tartozó csapatok között úgy alakult a helyzet, hogy a népligeti visszavágón az újvárosiaknak a döntetlen is elegendő lett volna a bajnoki elsőségük megőrzéséhez. A szoros, iszonyatosan magas hőfokú csatában 30–27-re győzött a Ferencváros, mert ezúttal nem volt elegendő a diadalhoz Pálinger, Bohus és Ferling kiemelkedő teljesítménye. Mocsai Lajos szövetségi kapitány úgy értékelte a történteket, hogy a küzdelem kritikus pillanataiban higgadtabban, okosabban kézilabdáztak a zöld-fehérek, de ez semmit sem vont le az emberfeletti akarással harcoló Újváros érdemeiből.
Az édes, de sportszerű bosszú pillanata a Magyar Kupa elődöntőjében érkezett el. A honi mezőny két legjobbja a sorsolás szeszélye miatt már itt összeakadt, ráadásul a négyes döntőt az FTC-csarnokban rendezték meg. És ha drámainak neveztük a bajnoki "finálét”, akkor erre a mérkőzésre is bátran alkalmazhatjuk ezt a jelzőt. A hatvan perc leteltével döntetlen volt az eredmény, és a Dunaferr hétméteresekkel jutott a döntőbe. Ott a Győr várta, amely az évad meglepetéscsapatát, a Liss-Hódmezővásárhelyt győzte le az elődöntőben. Kiss Szilárd tanítványainak ebben a fordulatos, igen izgalmas ütközetben is helyén volt a szíve, és újfent büntetőkkel diadalmaskodott. Pálinger zseniálisan védett, Ferling és Szrnka hét-hét gólt lőtt, Nagy hatszor talált be – de a csapat ezúttal is csapatként nyújtott átlagon felülit.
A Bajnokok Ligájában a csoportjában rettentően erős vetélytársakkal (Podgorica, Gudme, Mar Valencia) találta magát szemben, de így is volt esélye a negyeddöntőbe jutást érő első vagy második hely megszerzésére. Az utolsó fordulóban a mindent eldöntő valenciai mérkőzésen azonban az orosz világsztár Kircsik semlegesítése túl nagy feladatnak bizonyult, s a spanyol bajnok jutott tovább. Az újvárosiak összteljesítményével mégis elégedett lehetett a csapat lelkes szurkolótábora és szponzori köre.


Az NS szerint az év legjobbja: Pálinger Katalin

A válogatottban és a Dunaferrben egyaránt kulcsjátékos volt Pálinger Katalin kapus, aki kivételes egyéniségével, okos játékával a nemzetközi mérkőzéseken, valamint a honi küzdelmekben is felhívta magára a figyelmet. "Nagy változáson ment át évad közben a Dunaferr, hiszen olyan kitűnő, gólerős játékost kellett pótolnia, mint Radulovics – mondta. –Erre nem készülhettünk fel, mégis sikerült áthidalnunk a nehézségeket. Szrnka mindent megtett, hogy megállja a helyét, ugyanakkor –alighanem – Borók igazolása lehet a megoldás a jobbátlövő gondunkra. Bravúr volt, hogy versenyben tudtunk maradni a bajnoki aranyért, és idegenben csak a Fraditól kaptunk ki. Erre viszont gyógyír volt a zöld-fehérek ellen az MK-elödöntőben aratott siekerünk, majd a finálé megnyerése. A következő évadban a BL-ben is fényesebb eredményt szeretnénk elérni.”

Az NS szerint az év tehetsége: Szrnka Hortenzia

Isteni tehetséggel megáldott, szorgalmas átlövő Szrnka Hortenzia, aki abból a szempontból is a sors kegyeltje, hogy remek szakemberek csiszolják a tudását, egyengetik a pályafutását mind Újvárosban, mind a válogatottban. "Azt tartom a legfontosabbnak a Dunaferrben, hogy nagyon összetartó, egységes és jó szellemű a csapat – mondta. –Ezt talán érzik a szurkolóink is, hiszen szinte sugárzik felénk a szeretetük. A bajnoki helyezésünk a szerencsén is múlott, de én nem úgy érzem, hogy "csak” másodikak lettünk, hanem azt mondom, majdnem megszereztük az aranyat. Remélem, a BL-ben bebizonyítjuk, hogy továbbra is Európa legjobbjai közé tartozunk..”