A bajnok fő ellenlábasa

Vágólapra másolva!

2002.07.15. 20:14

Címkék

Az NS szerint az év legjobbja: Mezei Richárd

A meleg családi fészekbe tért vissza Veszprémbôl a rutinos, jól képzett Mezei Richárd, akire a szövetségi kapitány is biztosan építhet a beállós poszton. „Tavaly töprengtem, hogy Szegedet válasszam- e, de végül jól döntöttem – mondta a szakedzôi vizsgájára készülô izomhegy. –Csapatunk elindult a jó úton, és örülök, hogy ebben nekem is lehetett szerepem. Kis szerencsével aranyérmet nyerhettünk volna, de ha pechesebbek vagyunk, újra a bronz jutott volna. A vereségek után sem esett szét a csapat, és ha megôrzi az egységét és jó harci szellemét, akkor újra elôrébb lép.”

Az NS szerint az év tehetsége: Laluska Balázs

A roppant tehetséges, válogatott Laluska Balázsnak minden adottsága megvan, hogy a magyar kézilabda egyik új fényes csillaga lehessen. Ehhez kellô támogatást kap klubjában és a keretben egyaránt. „Végre versenyben lehettünk a Veszprémmel az aranyéremért – emlékezett az évadra a 21 éves irányító-átlövô. – Az volt a célunk, hogy elôrébb lépjünk a korábbi években elért harmadik helynél. Idegenben sem adtuk fel a Dunaferr és a Fotex ellen, és így szeretnénk küzdeni a következô évadban is. Edzônk elégedett volt velem, és éreztem is a bizalmát, fôleg a tavaszi fordulókban.”

A honi kézilabda 2001–2002-es évadjának rájátszásában mind az alsó-, mind a felsőházban izgalmas, a sportág népszerűségét fokozó összecsapásokat látott a közönség. A nagyobb érdeklődés mégis – és persze érthetően – az aranyéremért küzdő együttesek szereplését kísérte. A csatározások hajrájára az is kiderült, hogy bajnoki cím megszerzésére gyakorlatilag két-két csapatnak maradt esélye: a nőknél a Herz-FTC-nek és a Dunaferrnek, a férfiaknál a Fotex KCV-nek és a Pick-Szegednek. Sorozatunkban e négy klub teljesítményét értékeljük, illetve megszólaltatjuk edzőit, egy-egy kulcsjátékosát és feltörekvő tehetségét.

A szegedi kézilabda összes barátja és művelője évek óta abban reménykedett, hogy a Pick-csapat végre előrébb lép a bajnokságban a "megszokott” bronzérmes helynél, sőt, ebben az évadban akadt, aki kellemes meglepetést szimatolt. Kétségetelen, a honi mezőnyben egyedül Dragan Djukics mester tanítványainak volt esélye a világklasszisok sorával felálló Fotex megközelítésére, netán megszorítására. Igaz, a 22 fordulós alapszakaszt a Dunaferr és a Pick-Szeged egyaránt 36 ponttal zárta (a Fotex 42 pontot gyűjtött), ám a rájátszásban az újvárosiak minden második mérkőzésüket elvesztették, ezért a Szeged maradt a későbbi bajnok egyetlen veszélyes ellenlábasa.
A városi sportpalota átalakítása miatt az évad első felében a jégcsarnokba "száműzött” Pick-Szegedben a válogatott játékosok vitték prímet, de az alapszakaszban kiderült, hogy a gárda idegenben továbbra sem tudja átlépni a saját árnyékát. Nagy gond szakadt az együttes nyakába, amikor válogatott kapusa, Perger vállsérülést szenvedett, és meg is kellett műteni. Ekkor Ivanov és Nagy Levente mellé a volt válogatott hálóőrt, Feketét szerződtette a Pick. A balszerencse hosszasan letáborozott a Tisza-partiaknál, mert a folytatásban Berta, majd Buday, a csapat egyik legjobbja is kénytelen volt kiválni a küzdelmekből. A Veszprémből visszatérő, már visszavonulását fontolgató Oszlánczi nehezen lendült formába, és a vb-bronzérmes jugoszláv válogatott Matics teljesítményével sem lehetett maradéktalanul elégedett a közönség és a csapat vezérkara.

Edzôi szemmel: Dragan Djukics

– Azt terveztük, hogy elôrébb lépünk a bajnokságban és a Magyar Kupában, az EHF-kupában pedig megyünk ameddig csak lehet. A hazai küzdelemekben sikerélményeket szereztünk, már idegenben is rettentôen szoros eredményeket értünk el legnagyobb ellenfeleink, a Fotex és a Dunaferr ellen. A bajnoki rájátszásban igyekeztünk megragadni minden esélyt, de a Veszprém egyelôre erôsebb volt. Ezt persze olykor mérlegelte is néhány játékosunk, akik miatt néha fáradoznunk is kellett az együttes egészséges mentalitásának megôrzésén, erôsítésén. Összességében elégedett lehettem az együttes munkájával és eredményeivel, hiszen a korai EHF-kupa-búcsúnkért önmagunk mellett a balszerencsét, és a spanyoloknak feltűnôen sokat kedvezô bírókat okolhattuk. Az új igazolásainkkal erôsödtünk, ezért ôsztôl továbbra is versenyben maradunk a bajnoki dobogós helyezésekért.

A belső posztokon viszont parádéztak a Pick-csillagok, és hazai pályán a legveszélyesebb vetélytársaikat is legyőzték, illetve iszonyatosan megszorongatták. A honosítását kérő, esetleg a válogatottban is számításba vehető Eklemovics, valamint a Fotexből visszatért, sokadik virágzását élő Mezei, a roppant gólerős Bajusz, és a sérüléséig nemzetközi szinten sziporkázó Buday mellett Bécsinek, Laluskának és Dorosnak is nagyon sok érdeme volt a sikerekben. A tavaszi mérkőzéseit a felújított, immár majdnem minden igényt kielégítő sportcsarnokban játszotta a gárda, amelynek a Fotex elleni összecsapására, gyakorlatilag a bajnoki döntőre 4500 szurkoló váltott belépőt, és ez ebben az évadban nézőcsúcs volt az NB I-ben.
A szolnoki csarnokban remekül megrendezett Magyar Kupa négyes döntőben a Cegléddel csapott össze a fináléba kerülésért, ám a Pest megyei csapat – amely az idény legnagyobb meglepetését szerző, újonc Every Day Orosháza mögött az 5. helyen végzett a bajnokságban – csak egy félidőn át tudta tartani vele a lépést. A döntőben a Fotex KCV ellen elégtételt vehetett volna a Djukics-csapat a bajnokságban elszenvedett "sérelmeiért”, ám a BL-döntős veszprémiek már az első félidőben hatgólos előnyt szereztek, és ebből a végére is megmaradt három. A szegediek közül ezen a találkozón Bécsi (8 gól) volt a legeredményesebb (ő szeptembertől Olaszországban folytatja pályafutását).
Az EHF-kupából óriási balszerencsével esett ki a Pick. Fortuna elfordulását már az is jelezte, hogy a spanyol Galdarral kellett csatáznia a 16-ba jutásért, ám a hazai 33–28 után (már tízzel is vezett!) sokan bizakodtak, hogy ez az előny elegendő lesz a továbbjutáshoz. Tévedtek. A visszavágón hat góllal győzött a Galdar. A következő idényben a KEK-ben vigasztalódhat az igazolási időszakban megerősödött (Kotormán, Noris, Pulzsejevics), a kiugró sikerre már nagyon vágyó együttes.