Jubileumi Fradi-ünnep

"Büszkén emlékezhetünk az utóbbi évtizedre – mondta Maglódi Lajos, a Herz-FTC ügyvezető igazgatója –, hiszen az európai kupaporondon és a magyar mezőnyben is halmoztuk a kiemelkedő eredményeket. Egy-egy alkalommal bejutottunk a Bajnokok Ligája- és a KEK-döntőbe, a BL-ben egyszer elődöntőt is játszottunk. A magyar bajnokságban hat arany-, három ezüst- és egy bronzérmet nyertünk, a Magyar Kupát pedig hatszor hoztuk a Népligetbe. Külön is ki kell emelnünk, hogy az 1995-ben elképesztően jó csapatunk volt, amely pontveszteség nélkül végzett az élen az NB I-ben. Ennek a tíz évnek a páratlan sikersorozatában elévülhetetlen érdemeket szerzett a játékosok mellett a csapatért és a zöld-fehér színek dicsőségéért dolgozó lelkes és lelkiismeretes stáb, a főbb támogatóink közül a Herz szalámigyár, az adidas, a Dunapack, az AVIS és a Westel, valamint természetesen az anyaklub, amely százszázalékos tulajdonosa a szakosztálynak.” Az igazgató megjegyezte, hogy sok kiemelkedő tudású kézilabdázó fordult meg ezekben az esztendőkben az együttesben, az eredményességről azonban főleg az a Németh mester irányította mag gondoskodott, amelyben Kökény Bea, Farkas Ágnes, Tóth Bea, Pádár Ildikó, Szarka Éva, Fiedler Erik, Fiedler Adrienn és Kertész Klára volt a vezéregyéniség. "A felsorolás nem lehet teljes – folytatta az igazgató –, hiszen sorolhatnám akár azokat a csillagokat is, akiktől az előttünk álló évadban, majd a következő években is nemzetközi szintű teljesítményt remélünk. Az a célunk, hogy a remek szellemű, kifogástalan mentalitású csapat tagjai együtt maradjanak, fejlődjenek, profiként dolgozzanak, és az eddigihez hasonló eredményekkel örvendeztessék meg az értük változatlanul forrón lelkesedő Fradi-szurkolókat.”

A sikerek kovácsa Németh András mesteredző, aki 1992-ben került az akkor a bajnoki középmezőnyben "lebegő” csapat élére. "Néhány játékos magától értetődően kicserélődött az utóbbi években a csapatban, ám az elveken nem változtattunk – mondta. –A kézilabda viszont roppant sok módosuláson ment át, és ezt nekem edzőként kötelező volt követnem, rendre meg kellett újulnom. Különben aligha tölthettem volna el tíz évet egy csapat mellett. A változások érzékeltetésére elég, ha csak egy példát említek. Tíz évvel ezelőtt a mérkőzésenkénti támadások száma ritkán érte el az ötvenet, míg ma ez a szám hetven körül mozog. A minap nosztalgiáztunk a lányokkal, és elővettük a régi mérkőzéseik videofelvételeit, amelyeken látszik, mennyivel szerényebb erőben voltak, és milyen lassan játszottak. Hozzáteszem, mai szemmel nézve!” A tréner egyik legfontosabb elképzelése az volt, hogy játékosai – úgymond – fussák szét az ellenfelet, és ez a terve be is vált. A Ferencváros talán legfőbb fegyvere a gyorsasága és az ehhez kapcsolódó állóképessége lett, amely révén jelentős előnyt szerzett vetélytársaival szemben. "A kilencvenes évek derekán olyan alanyokra leltem a Fradiban, akikkel meg tudtam valósítani a terveimet –folytatta Németh András. –Az első öt év különösen izgalmas és eredményes volt, hiszen ebben az időszakban négy bajnoki aranyérmet nyertünk. Jó lenne a következő hónapokban, években is olyan biztos alapemberekre építeni az együttest, mint abban az időben, és erre van is esély. Farkas Ági és Pádár Ildikó remélhetőleg a továbbiakban is kulcsemberünk lesz, és alighanem az FTC-ben fejezi be pályafutását, míg Sugár Tímea és Siti Eszter még erősebb oszlopa lehet a csapatnak, ha hűséges marad a szakosztályhoz.” A mester szerint az igazolásokkal megerősödött a Herz-FTC, és ha a szerencse legalább annyira kitart mellette, mint az utóbbi évadban (lásd például valenciai döntetlen; Tóth Tímea utolsó pillanatban lőtt gólja a Dunaferr ellen), akkor 2003 nyarán is elmondhatja csapat, hogy pompás évad áll mögötte. "Nekem a megnyugvást, a stabilitást ajándékozta ez az évtized, hiszen a szakosztályban a bizalom és a megbecsülés mellett minden támogatást megkaptam a munkámhoz – hangoztatta Németh András, aki érthetően egyik főszereplője volt a pénteki jubileumi háziünnepségnek. –Ebben a szerencsében pedig kevés kollégámnak lehet része. A Ferencvárosban révbe értem, ezért dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy jól élek, tisztességesen tudok gondoskodni a családomról. Több híres külföldi klub képviselője is megkeresett, de egyik sem tudott rábeszélni, hogy elhagyjam az országot és a Fradit.”