Jótékonysági férfimérkôzés
Makó KC–Fotex KCV 26–44 (11–20). Makó, 600 nézô. V: Klucsó, Lekrinszki. Ld.: Avar 8, Somogyi 7, ill. Lazarov 10, Iváncsik G. 6, Mohácsi, Jovics 5–5
Igazi gálát láthatott a szép számú publikum, és a legjobb csapatukkal felálló veszprémieket vastaps kísérte az öltözôbe. De kijárt az elismerés a lelkesen küzdô hazai gárdának is. A mérkôzés teljes bevételét egy életmentô készülék megvásárlására ajánlotta föl a két csapat a Diósszilágyi Sámuel kórháznak.
Jótékonysági férfimérkôzés
Makó KC–Fotex KCV 26–44 (11–20). Makó, 600 nézô. V: Klucsó, Lekrinszki. Ld.: Avar 8, Somogyi 7, ill. Lazarov 10, Iváncsik G. 6, Mohácsi, Jovics 5–5
Igazi gálát láthatott a szép számú publikum, és a legjobb csapatukkal felálló veszprémieket vastaps kísérte az öltözôbe. De kijárt az elismerés a lelkesen küzdô hazai gárdának is. A mérkôzés teljes bevételét egy életmentô készülék megvásárlására ajánlotta föl a két csapat a Diósszilágyi Sámuel kórháznak.
Hatalmas lendülettel indult neki a bajnokságnak a Tatabánya-Carbonex KC, Kanyó Antal vezetőedző együttese, amely a rajt előtt Tatabányán megrendezett Carbonex-kupán megszorította a Dunaferrt, míg a Győri ETO csapatát legyőzte. Marosi László klubigazgató akkoriban izgatottan várta az első fordulót, amelyben a Tatabánya Cegléden nyolcgólos vereséget szenvedett. Azon a találkozón nem szerepelt a francia Lyonból hazatért Borsos Attila (37 éves), a válogatott egykori kulcsjátékosa, aki azonban a második fordulóban már csapata meghatározó embere volt az EHF-kupában induló Orosháza elleni diadalban (33–28). Az 1986-os vb-n Marosi Lászlóval együtt ezüstérmet nyerő balkezes játékos 11 góllal járult hozzá az évad első tatabányai győzelméhez. A Franciaországban doktori diplomát szerző és családjával ott letelepedő Borsos Attila heti egy edzéssel készült, ám az Orosháza elleni találkozóra így is utolérte magát.
"Igazából már levezetnék, ezért is jöttem haza Magyarországra, no meg azért, mert francia cégem a magyar ügyek intézésével bízott meg – indokolta hazatérését Borsos. – A hét öt napján Magyarországon vagyok, csak hét végére utazom haza a Chambéry-tó partján épített családi házunkba. A francia élvonalba feljutott Lyon helyett a magyar elitbe került Tatabányát választottam, és azt hiszem, jó döntés volt. A francia bajnokságban is a legjobbak között játszhattam, ezért nem tartottam az NB I küzdelmeitől sem. Korábbi csapatom, a Chambéry az utolsó öt ott töltött szezonomban bajnokságot nyert, és a Lyon is remek gárda volt. Harminchét évesen akár pihenhetnék is, ám jólesik a játék. Barátaimmal, Kanyó Antal edzővel és Marosi László igazgatóval úgy egyeztem meg, hogy a nyerhetőnek vélt mérkőzéseken a csapat rendelkezésére állok. Most sikerült, hiszen tizenegy gólt szereztem, csak a kihagyott hétméterest sajnálom. A kapus támaszkodó lábához próbáltam tekerni a labdát, ám balszerencsémre eltaláltam a lábát. A hét végén a Komlót fogadjuk, és mindent megteszünk, hogy a régi, telt házas hangulat uralkodjon a jó öreg tatabányai sportcsarnokban.”