Harccal a győzelem felé

Zsiga Gyula edzőtől megtudtuk, hogy Siti Bea fájós vállát megvizsgálták az orvosok, de a pontos kórisme és a gyógymód kérdéséről még nem alakították ki végleges álláspontjukat. Csupán az látszik valószínűnek, hogy a kitűnő irányítót nem kell megműteni.
Lendületesen kezdett a Fehérvár, és Siti, valamint Németh találataival rendre vezetett. A másik oldalon Borók, Ferling és Bohus válaszolt viszonylag könnyen, mert nem zárt a vendégek védőfala. Pálinger sorra védte a ziccereket, sőt büntetőt is hárított, míg Farkast ritkán fogadta kegyeibe Fortuna. A hazai B-közép kórusban skandálta Pálinger nevét, hiszen a válogatott hálóőr bravúrjainak köszönhetően tartotta magát a Dunaferr. A Cornexi támadásban kapkodott, halmozta a hibákat, és Nagy Ivett találatával 8–7-nél átvette a vezetést a bajnoki ezüstérmes.
A fehérváriak kimaradó helyzetei, pontatlan lövései egyre jobban felhozták Bohust, Ferlinget és Borókot (11–9), pedig ekkor már Farkasban is gyakrabban elakadt a labda.
A szünetben Mocsai Lajos szövetségi kapitány elmondta, hogy a két csapat válogatott átlövői közül csak Németh Helga nyújtott jó teljesítményt, ugyanakkor szokatlanul sok technikai hibát követtek el a játékosok.
Nőtt a Dunaújváros előnye a második félidő elején (16–13), amikor lényegesen agresszívebben kezdett védekezni. A Cornexi is igyekezett bizonyítani küzdeni tudását, főleg Deli játszott kiemelkedően, de a vendégcsapat nem tudta utolérni vetélytársát. Az olykor kíméletlen küzdelembe Zsiga edző friss erőket küldött, miközben pihent Deli, Lőw és a vállát fájlaló Siti. Ám a cserék sem hoztak döntő változást, mert a Dunaferrben Bohus, Ferling, Pálffy és Pigniczki is felnőtt Pálingerhez. Ráadásul a fiatal Bulath és Gáspár is meghálálta edzője bizalmát.
A sportszerűtlen jelenetekben bővelkedő összecsapás hajrája 22–18-nál kezdődött, és a vendégek kapujában ekkor már Fekete állt. Az alig közepes színvonalú, de a tét és a presztízs miatt izgalmas találkozón a küzdő stílust következetesen alkalmazó és a jobb formában levő kapussal felálló Dunaferr megérdemelten nyert. A Cornexi a végén még mindent megpróbált, kijött emberfogásra, és felzárkózott, de egyenlítenie már nem sikerült. Mocsai Lajos a találkozó második félidejéről ennyit mondott: "Nem változott a játék képe, a Dunaferr a rendkívül erőszakos védekezésének köszönhetően felülkerekedett.”

Mestermérleg
Kiss Szilárd: – A végeredmény nem tükrözi hűen a játék képét, hiszen biztosan győztünk. Izgalmas, küzdelmes csatát nyertünk, amelyben mindkét csapat roppant idegesen játszott. Nekünk hamarabb sikerült megnyugodnunk, és ez volt a sikerünk egyik titka.
Zsiga Gyula: – Ha ezt a játékot kézilabdának hívják, akkor azt kérdezem, mi a pankráció. Az a tisztátalan, durva harcmodor, amit a Dunaújváros megengedhetett magának, nagyon sok erőt kivett csapatomból.