Csak egy hajszálon múlott

Kiss Szilárd edző is feszült hangulatban várta a visszavágót, és csak annyit mondott, hogy tanítványai még egyszer nem hibázhatnak annyit, mint az első összecsapáson.
A vendégek két gyors góljára Ferling válaszolt, majd fokozatosan társai is játékba lendültek, és Bohus góljával fordított az egyre bátrabban kézilabdázó Dunaferr (5–4). Ekkor a spanyolok Teodorovic vezérletével szintén ritmust váltottak, hiszen rá kellett jönniük, hogy az altató, időhúzó taktikájuk nem lehet sikeres a fürge újvárosiak ellen (6–9). A góllövési kényszer olykor hibákhoz vezetett a hazaiaknál, akiket a gyors indításokban csak durva szabálytalanságokkal tudtak megakadályozni a vendégek. Pálinger is javult, egyre gyakrabban találkozott a labdával, és ez önbizalmat adott társainak, akik erőszakosan védekeztek, Pálffy, Szrnka és Nagy góljaival pedig felzárkóztak (12–12). A közönség fergeteges buzdítása közepette szinte szárnyalt az újvárosi csapat, amely Bohus találatával újra fordított (15–14). Ekkor pokoli iramot diktált a Dunaferr (17–14) és éledtek a remények arra, hogy összesítésben egyenlítsen, majd fordítson.
A fáradni tűnő vendégek közül Ejsmont és Andreu emelkedett ki, de az ő lövéseiket is biztosan hárította a mezőny egyik legjobbjává felnövő, csereként beállt Cracana, akit éppen Ejsmont lőtt fejbe kegyetlen erővel, de nem szándékosan. A kapus rövid ápolás után visszaállhatott az újvárosi kapuba. Hasson bravúrjai ellenére bíztatóan nőtt Kiss Szilárd együttesének előnye, miközben a Valencia képtelen volt áttörni a Dunaferr elképesztően kemény védőfalát, amelynek tengelyében Bulath, Bohus és Oblisz állt (24–18). A spanyolok csak bénultan figyelték ellenfelük parádés száguldását, és cserékkel sem tudtak változtatni pontatlan, széteső játékukon. Cracanának ezekben a percekben nem lehetett gólt lőni, igaz társai tigrisként védekeztek, és csak elvétve engedték helyzetbe kerülni a spanyolokat.
Az 50. percben összesítésben kiegyenlített a csodálatosan küzdő Dunaferr (26–19), Nagy találatával pedig már továbbjutásra állt (28–20). A hajrában viszont Andreu lehűtötte az újvárosi kedélyeket (29–24), és az utolsó percre már hiába jött ki egészpályán letámadásra a Dunaferr. A hazaiakból rengeteg erőt kivett az, hogy összesítésben felzárkózzanak és fordítsanak, ezért a nagyon remélt csoda elmaradt. Pedig csak hajszál választotta el tőle a magyar bajnoki ezüstérmest, amely az EHF-kupában folytathatja európai kupaszereplését.

Mestermérleg
Kiss Szilárd: – Csapatom hozzáállásával elégedett vagyok, az eredménnyel viszont nem. Ugyanakkor remélem, nem okoztunk csalódást, hiszen ragyogóan küzdöttünk, mindent megtettünk a sikerért. A Spanyolországban összeszedett hét gólos hátrány azonban túl soknak bizonyult.
Gregorio Garcia: – Két fordulópontja volt az összecsapásnak. Az első, amikor támadásban semmi sem sikerült csapatomnak, és a rendkívül erőszakosan védekező Dunaferr összesítésben fordított. A másik pedig az volt, amikor Andreu távoli lövései betaláltak, és a hajrában csökkentettük a hazaiak előnyét. Küzdéséért mindkét csapat elismerést érdemel.