A meglehetősen sok nyűggel járó hétfői költözködést szerencsésen túlélte a magyar válogatott, és kedden már a középdöntő három mérkőzésből álló sorozatát kezdte meg. Mocsai Lajos szövetségi kapitány Európa-bajnok csapata Aarhusból (itt végzett az élen csoportjában a fehérorszok, a csehek és a szlovénok biztos legyőzésével) a főváros egyik elővárosába s egyben Koppenhága sportéletének egyik méltán híres központjába, Farumba buszozott volna, ám a dán szervezők másként gondolták, és harminc kilométerrel odébb, az autópályán szintén jól megközelíthető Helsingében (a múlt héten itt is játszottak csoportmérkőzéseket) szállásolták el. "Nem elég, hogy a fél napot el kellett utazgatnunk, még az edzésünket is lehetetlen időpontra akarták tenni – bosszankodott még kedden is az egy nappal korábban történtek miatt Vanyus Attila csapatvezető. – Még szerencse, hogy a tiltakozásunkat meghallgatták, és Sinka László főtitkár, aki az EHF elnökségének is tagja, közbe tudott lépni. Ô annyit ért el, hogy a lányok pihenhettek egy keveset, majd este – nem pedig azonnal a délután háromra időzített ebéd után – edzettek. De nem a keddi mérkőzés helyszínén, a Farum-arénában gyakoroltak, holott erről is megállapodott a magyar csapatvezetőség a helyi szervezőkkel, hanem az egyik helsingei iskola tornatermében.”
Ezúttal a rutinos Németh Helga sem tudott a magyar válogatott vezéregyénisége lenni
Az eset fonákságát jól jellemzi, hogy a farumi csarnokban kifüggesztett edzésterven a magyarok voltak beírva hétfőn estére, ám sem aznap, sem kedden senki sem tudta megmondani, miért és ki változtatta meg a kárukra a programot. Hogy ez a herce-hurca miért érdemel külön említést? Mert a csoportmérkőzésektől, majd a buszos zötykölődéstől elgyötört, kevés pihenőt kapó magyar csapat amúgy sem rózsás hangulatát tovább rontotta a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság. A program kiszámíthatatlansága – "Na, most mi van? Itt edzünk vagy ott, négykor vagy hétkor? Kicsit pihenhetünk, vagy rohanunk tele hassal valamelyik terembe?” – pedig lelkileg is kedvezőtlenül befolyásolta a Mocsai mester mellett feszes rendhez, pontossághoz szokott, mentálisan is jól kondicionált lányokat. Nem volt csoda, hogy a fentebb említett kérdéseknek a hullámverése még kedden is érezhető volt. A ráadás pedig? Íme: a középdöntő mérkőzéseinek eredeti rendjét a skandináv és a német tévétársaságok érdekeinek megfelelően fenekestül felforgatták. Ezt már szinte fásultan, nem is sokat vitatkozva vették tudomásul a magyarok. És ezen események közepette készülniük kellett Pádáréknak a világbajnok elleni sorsdöntő ütközetre.
Sterbinszky a lelátón
Az elmúlt évszázad magyar játékosának választott Sterbinszky Amália, a Vasas hajdani vb-ezüstérmes (1982) világklasszisa kedden szakított azzal a szokásával, hogy az aktív kézilabdázás befejezése óta nem jár mérkôzésekre. A Dániában élô híresség ezúttal elfogadta a szervezôk és Sinka László MKSZ-fôtitkár invitálását, és megnézte a mieink világbajnok elleni csatáját. „Nem volt nehéz kicsábítani a meccsre, hiszen csupán félórányira lakom a Farum-csarnoktól – mondta vagány, sportos megjelenésû, örökifjú Sterbinszky a Nemzeti Sportnak. – A világbajnok és az Európa-bajnok egymás elleni mérkôzése pedig különleges csemege, amit csak a helyszínen lehet igazán élvezni. A további programomat is úgy alakítom, hogy a mieink németek és a norvégok elleni mérkôzésre is eljöhessek. Rettentôen szorítok értük, mert sok, nagy jövô elôtt álló tehetséget látok közöttük.”
"Csapatomra az idei legfontosabb mérkőzés vár – hangoztatta Mocsai Lajos a vb-aranyérmes és az Európa-bajnok összecsapása előtt. – A világ legjobb válogatottja ellen szerezhető két ponttal ugyanis nagyot lépnénk a torna elődöntőjébe jutásért, de persze sok függ a szerdai és a csütörtöki eredményektől is. Fantasztikus bravúr lenne az oroszok legyőzése, hiszen hat ponttal másként várnánk a németek és a norvégok elleni mérkőzéseket. Ugye, már nem is kell tovább részleteznem, mekkora teher és felelősség nehezedik az átalakuló, fiatalodó csapatomra, amelyről az eddigiek alapján bátran kimondhatom, hogy remek, összetartó és további csiszolásra érdemes együttes. A fiatalok és az idősebbek szinte tökéletesen dolgoznak együtt, és azt szeretném, ha a hitük és az önbizalmuk továbbra is töretlen maradna.” Némi aggodalomra adott okot, hogy több játékosunk zúzódásos sérüléseket szedett össze a csoportmérkőzéseken, ráadásul Farkas Ágnes nehezen gyógyuló bokája továbbra se százszázalékos. Dr. Tállay András csapatorvos azonban röviden, katonásan összefoglalta az oroszok elleni csata előtti egészségügyi helyzetet: "Senkinek sincs olyan súlyos baja, hogy ne tudná vállalni a mérkőzést.” Az elhangzottakra Mocsai "tábornok” nagyot bólintott, majd annyit azért fűzött hozzá, hogy a doktornak és a lázas megfázással bajlódó Hámori József gyúrónak éjszakába nyúló, sok munkája volt abban, hogy harcra kész lett a csapat. Az oroszokról, akiket a csoportküzdelmek utolsó fordulójában csúful megvertek a norvégok, friss emlékeket őriztek a mieink. "Erős, jó orosz csapattal találkoztunk november végén a Turcsin-kupán – mondta Sugár Tímea. – Kijevben sokáig nekünk is kijött a lépés, és csak a halványabb hajránk miatt kaptunk ki egy góllal. Ma a végjátékra is tartalékolunk.” Farkas Ágnes még a nagy visszhangot kiváltó norvég–orosz mérkőzésről beszélt: "Finoman szólva is érdekes volt, miként nyertek az északiak. Nagy kérdés, hogy Trefilov edző föl tudta-e rázni lelkileg öszszezuhant csapatát egy nap alatt. Az oroszoknak több a vesztenivalója, mint nekünk, pedig mi is sorsdöntőnek nevezzük ezt a találkozót.” A vidám alaptermészetéről (is) híres Siti Eszter bizakodó volt: "Háború lesz, de biztosan újra akad olyan társunk, aki valami pluszt tud hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Ez pedig döntő lehet.”
Visszapillantó
A világbajnok oroszok ellen, akik a legutóbbi Eb-n a harmadik helyen zártak, elôször 1992. november 12-én Oslóban játszottak a magyarok, és 25–25 lett a végeredmény. Összesen 14 mérkôzésen álltak egymással szemben, és a mérlegük: négy magyar és hét orosz gyôzelem, három döntetlen. Ezt megelôzôen 1962 és 1990 között a Szovjetunió ellen a mérlegük 24 gyôzelem, nyolc döntetlen és 45 vereség. Az Orosz SZSZK csapatával 1983 és 1987 között ötször mérkôzött nôi csapatunk, és háromszor gyôzött, egyszer döntetlent ért el és egyszer kikapott. Legutóbb november 28-án Kijevben a Turcsin-kupán a félidôben még a Mocsai-csapat vezetett 14–10-re, ám a végén az oroszok örültek (27–26). Ezen a találkozón válogatottunk így állt fel: Sugár – Lovász 6, Németh H. 2, Siti E. 3, Pádár 2, Farkas Á. 9, Kirsner 3. Cs: Pálinger (kapus), Kindl, Mehlmann 1, Görbicz, Szrnka, Balogh B., Tóth T., Kulcsár A.
Hangoló
Szerdán a németek ellen lép pályára a Mocsai-csapat. Ekke Hoffmann mester tanítványai gyatrán kezdték a tornát, a csoportjukban kikaptak az oroszoktól (25–22) és a norvégoktól (26–18), majd megverték a spanyolokat 31–27-re, és ezzel az eredménnyel továbbjutottak. Az Eb góllövôlistáján – amit a 67 százalékos eredményeséggel lövô Farkas Ágnes vezet – a legjobbjuk, Wagner a 11. helyen áll.
A szlovénok keddi, legfeljebb kétszáz néző előtt aratott sikere után a maroknyi magyar tábor azt számolgatta, hogy a mieink Oroszország legyőzésével biztosan az Eb-elődöntőbe jutnának. Ellenkező esetben akár hármas holtverseny is kialakulhat, és akkor az egymás elleni gólkülönbség rangsorol. De hát ez csak játék volt a számokkal. A világ- és az Európa-bajnok összecsapására meglepően kevés szurkoló volt kíváncsi abban az országban, ahol a kézilabda állítólag népszerűbb, mint a labdarúgás, a női válogatottat pedig nemzeti kinccsé nyilvánította a parlament. A csatát az oroszok kezdték lendületesebben, és Naukovicsot nem tudták tartani a mieink. Sugár is csak elvétve találkozott a labdával, de Pigniczki és Farkas találataival tartotta magát együttesünk. A védekezésére egyik csapat sem lehetett túl büszke, és ennek a levét a kapusok itták meg. A 13. percben az oroszok már a harmadik hetesüket dobták, és ennek védésével Pálinger próbálkozott – sikertelenül (9–7). Kapkodó, ideges, és meglehetősen nagy iramú játékot láttunk, amelybe rengeteg szabálytalanság csúszott. Az orosz gyorsindítások jobban sikerültek, és ennek köszönhette a világbajnok, hogy tartotta egy-két gólos előnyét. Poltorockaja biztos kézzel értékesítette a heteseket, Naukovics pedig akciógolokat lőtt, és erre Farkas mellett Kirsner és Siti is válaszolgatott. Pigniczki 16–16-ra alakította az állást, mert végre Sugárban is elakadt egy-két lövés, és a magyar védőfal is hatékonyabb lett. Németh helyett Mehlmann, Farkas posztján pedig Szrnka lépett pályára a félidő hajrájában, de ettől sem változott sokat a mieink játéka, és az oroszok a szünet előtti percekben szinte tetszés szerint lőtték góljaikat, s 21–17-es vezetéssel vonulhattak pihenőre. Bár szünet után hamar megugrott hat góllal az orosz csapat, összekapták magukat a mieink, s felzárkóztak 25–23-ra. Mielőtt azonban vérmesebb reményeket táplált volna a maroknyi magyar tábor, következtek az újabb hibák, ezekből pedig az orsz gólok. Fokozatosan növelte előnyét a világbajnok, esélye sem volt a mieinknek. A végére tízgólosra nőtt e különbség, így Mocsai Lajos csapata csak akkor juthat a négy közé, ha szerdán legyőzi a németeket, majd nyolc góllal veri Norvégiát.
Mestermérleg Jevgenyij Trefilov: – Támadásban és védekezésben is a moszkvai stílus diadalmaskodott, így esélye sem volt az egyébként remek magyar csapatnak. Mocsai Lajos: – Az oroszok fizikálisan felülmúltak bennünket. Négy védekezési variációt is kipróbáltunk, de egyik sem volt kellően hatásos.
Női Európa-bajnokság, 2002 című összeállításunkban tájékozódhat a középdöntő állásáról és a további menetrendről.