Nem jött össze az elődöntő

Az egy nappal korábbi krízisnek a pszihológiai feldolgozása, illetve az abból való gyors és sikeres kilábalás igazolja a keret vezetőinek véleményét, hogy szoros a játékosok egysége, jó a csapatszelleme, erős az akarata és a tartása. Ennyi pozitív tulajdonság a meglevő szakmai tudással párosulva a világbajnok oroszok legyőzéséhez még kevés, de a németek – korábban pedig a szintén képzett, jó kézilabdázókból álló cseh, szlovén és fehérorosz csapat – megleckéztetéséhez elegendő volt.
"A játékosokkal együtt magam is igen rossz hangulatban voltam az oroszok elleni mérkőzés után, egy percet sem aludtam azon az éjszakán – mondta Mocsai Lajos szövetségi kapitány. – Azt is tudtam, hogy a németekkel szemben csak akkor lehet esélyünk, ha le tudjuk tenni annak a kudarcnak a terhét, és újra tökéletesen összpontosítunk a következő mérkőzésre. Nehezen indult be a folymatos játékunk, az elején akadtak gondok a védekezéssel, és a mozgékony, erőszakos német védőfalat sem volt egyszerű áttörni. Az első félidő közepéig jól tartotta magát Németország, és a folytatásban is volt egy-egy felvillanása, de a második félidőben már a mi kezünkben volt az irányítás. Csak mosolyogtam Ekke Hoffmann kollégámnak azon a felvetésén, hogy az osztrák bírókkal közösen visszaállítottuk a múlt század elejének Monarchiáját. Ez cseppet sem szellemes, inkább a bosszúság szülte megjegyzés, hiszen a jeles tanár-edző is látta, hogy lányai a hajrában esélytelenek voltak a mi gyors, szellemes támadásainkkal szemben. Ezt nem lehet a bírók számlájára írni.”
A magyar mester külön is kiemelte, hogy együttesünk szép jubileumot szeretett volna rendezni a 200. válogatottságát ünneplő Pádár Ildikónak, a válogatott csapatkapitányának, aki végül a győztes csata egyik hőseként vonulhatott le a pályáról. "Nagyon össze kellett szednünk magunkat a németek ellen, és legalább ennyire, vagy talán még jobban kell koncentrálnunk Norvégiával szemben – mondta a csütörtöki találkozó előtt Pádár. – Azt gondolom, hogy százszázalékos, vagy legalább ahhoz nagyon közeli teljesítményt kell nyújtania válogatottunknak, hogy képes legyen a hatalmas bravúrra, a torna egyik éremesélyesének tartott skandinávok legyőzésére. De megpróbáljuk.”
Azt senki sem mondta, hogy a magyaroknak nem volt veszteni valója Norvégia ellen, hiszen az esélyek számolgatásakor mindenki tudta: a kisebb csodával egyenértékű nyolcgólos magyar győzelem a mieink elődöntőbe jutását jelenti. Ugyanakkor mégsem volt vitás, hogy a norvégokra nagyobb teher nehezedett, hiszen fél lábbal az elődöntőben ők csak bukhattak, ha leengednek, ha félvállról veszik a mérkőzést vagy ha bármilyen más okból mélypontra kerülnek.
A norvégok edzőnője, Marit Breivik, aki a világ egyik leghíresebb és legjobb sikeredzője, a szlovénok nem igazán sima, ugyanakkor megérdemelt szerdai legyőzése után nem dicsérte agyon tanítványait, de hangsúlyozta, ez a csata jó főpróba volt a sokkal erősebb és képzettebb magyarok elleni találkozóra. "Nekünk a világversenyeken hosszú évek óta az elődöntőbe jutás a minimális célunk – mondta a Nemzeti Sportnak csütörtökön délelőtt, miközben játékosaival könnyű, játékos átmozgató edzésre indult a szállodából. – Ha ez sikerül, akkor biztosan éremért mérkőzünk, ami azt jelenti, továbbra is a legjobbak közé tartozunk. Csapatom eddigi Európa-bajnoki teljesítményére nem lehet sok panaszom. Amit a csoportmérkőzésken elrontottunk a spanyolok elleni döntetlennel, azt javítottuk az oroszok hatgólos legyőzésével, amelyben a tizenegy gólt szerző Rosenbergnek főszerepe volt.”
A csapata kényszerű, részleges átformálását firtató kérdésünket udvariasan elhárította, majd a magyarokról is csak annyit mondott, hogy nem fél tőlük, ugyanakkor tiszteli őket, hiszen hatalmas a tekintélyük a sportág női élvonalában.
Az újságírók, tévések szünni nem akaró ostromának kitett, és azt mérsékelt lelkesedéssel álló Breivik asszony nem beszélt a csapatában történt változásokról, ám Tore Saether, az AIPS (Nemzetközi Sportújságíró-szövetség) kézilabda szakbizottságának norvég tagja nem titkolta el információit. A világbajnoki ezüstérmes együttesből – és ez néhány hónapja vezető hír volt a szaksajtóban – sérülés miatt már jóval az Eb előtt kivált Leganger kapus, akinek a térdét meg is műtötték. Gyors felépüléséről és visszatéréséről szárnyra kelt ugyan néhány pletyka, de erről szó sem lehetett, sőt újabb operáció várt rá. Szintén sérült a zseniális Grini és Dyhre Breivang, s ennek a két klassszisnak a helyére sem volt egyszerű utódot találni. Az orvosi hivatásra is készülő Leganger nehezen – de inkább sehogy sem – pótolható, ám a rutinos Tjugum (Viborg) mellett biztos második kapus a Larvik európai kupacsapatából ismert, 45-szörös válogatott Slevigen, a harmadik kapus pedig a Vag együtteséből kiválasztott, 22 éves Lunde, aki az Eb előtt mindössze háromszor védett Norvégia címeres mezében. Első világversenyén szerepel Johansen (Nordstarnd, 22 éves, 21-szeres válogatott) és Henriksen (Tertnes, 22, 9) is. Az együttes többi híressége – Tonje Larsen, Janne Tuven, Else Sorlie (aszonynevén Lybekk, de így senki sem ismeri), Elisabeth Hilmo, Monica Sandve, Mia Hundvin és a többiek– félelmetes, és mint láttuk, a világbajnokot is legyőző együttest alkotnak. "Ilyen zenekart vezényel Breivik, tehát nem fájhat túlságosan a feje” – összegezte mondandóját a készséges trondheimi szakíró, a történelmi magyar borok barátja és gyűjtője.

A találkozó előtt néhány órával érkezett a hír a mieink szállásáról, hogy Mocsai Lajos azt tervezi, ezúttal nem számít Farkas Ágnesre, magyarán az agyrázkódása miatt pihenő Németh és a sérült Farkas, a két rutinos átlövő nélkül kellett megróbálniuk legjobbjainknak csodát tenni, legyőzni a norvégokat, mégpedig lehetőleg nyolc góllal. Kalandos vállalkozásnak ígérkezett... Farkas kimaradásának az oka egyébként nem volt túl bonyolult: a makacs bokafájdalmakra panaszkodó sztár lábát a sorozatterhelés közepette pihentetni kell, ráadásul a játékoson az általános fáradtság jelei is mutatkoztak.
"A délelőtti edzést kihagytam, mert jólesett a pihenés, de este szívesen pályára léptem volna, ha tudtam volna segíteni a csapatnak – mondta Farkas Ágnes. – Ám a kapitány olyan sok mozgásos, agresszív, nyitott védekezési taktikát talált ki a norvégok ellen, amelyben nekem nem jutott szerep. A végső szót ő mondta ki, hogy inkább pihenjek, gyógyuljak, és az erőmet tartalékoljam a torna végküzdelmeire. A fiatalok pedig próbálják meg kiharcolni az elődöntőbe jutást.”
Fergetegesen kezdett a magyar válogatott, és döbbenetes hibákat követett el vetélytársa. Annak ellenére is tartotta háromgólos előnyét a Mocsai-csapat, hogy Görbicz hetest és ziccereket hagyott ki. Mindkét csapat sokat bakizott támadásban, és Görbicz ebben főszereplő volt. A hosszú gólszünetet Sandve törte meg, és a a tizedik percben belőtte csapata első gólját. Rosenberg hetesből volt eredményes, majd Nyberg egyenlített, mert a magyar támadásokban kialudt a kezdetben magasan lobogó tűz.
Nagy kínok között Kulcsár begyötört egy gólt, és tartotta minimális előnyét a magyar együttes, de csak addig, amíg Nyberg nem rázta meg magát – az ő góljával fordított a magát hazai pályán érző Norvégia.
A mieink nagy-nagy akarásából, a három-hármas védekezésből és Pálinger egy-két bravúrjából a játék ezen szakaszában csak annyira futotta, hogy nagy küzdelemre késztesse a néha ügyetlenkedő, de különben férfiasan csatázó skandinávokat (7–7). Kulcsár viszont hetesből újra vezetéshez juttatta együttesét, és még ezen a percen belül ő növelte kétgólosra a különbséget.
Ekkor ismét az északiak percei következtek, és Hundvin újra fordított, majd Nyborg is betalált. A széteső és a hatalmas iramtól fáradó magyar védőfal pedig csak nézte, miként szerez háromgólos előnyt Norvégia. Szrnka gólja zárta a félidőt, ám még így is 14–11-re vezetett Norvégia.
A folytatásban időnként kísértett az oroszok elleni meccs emléke. A magyarok sokat hibáztak, s ezt kihasználva egyre jobban megléptek a skandinávok, s úgy tűnt, padlóra kerül Mocsai Lajos csapata, amelyben Pálinger bravúrjai tartották a lelket. A hajrára azonban feljöttek a magyarok, s néhány másodperccel a vége előtt Lovász góljával egyenlítettek. Mindenki elkönyvelte a döntetlent, amikor Nyberg végezhetett el időn túli szabaddobást a félpályáról. Ám a mieink legjobbja, Pálinger "mellényúlt”, így nyert Norvégia. Folytatás vasárnap az ötödik helyért a jugoszlávok ellen.

Mestermérleg
Marit Breivik: – A játékhoz szerencse is kell, és nekünk most ez is volt, hiszen az utolsó utáni pillanatban lőttünk gólt. A magyarok jól játszottak, különösen a fiatalok tettek rám kellemes benyomást.
Mocsai Lajos: – Nagy nyomás volt rajtunk, amiért nyolc góllal kellett volna nyerni. A meccs elején akár hét–nullra is vezethettünk volna, ám kihagytuk a ziccereket. A fiatalok nem okoztak csalódást, oroszlánként küzdöttek, s csak egy szerencsétlen góllal nyert az ellenfél.

Németh Helga – teljes nyugalom

A válogatott egyik kulcsjátékosa, Németh Helga súlyos agyrázkódást szenvedett szerdán a mieink németek elleni mérkőzésén, amikor alig egy méterről nagy erővel – de nem szándékosan – arcon lőtték.
"Váratlanul ért, és szinte kiütött a lövés, ezért azonnal kórházba vittek – emlékezett csütörtökön az átlövő –, ahol néhány alapvizsgálatot végeztek el, majd kiengedtek, vagyis visszatérhettem a csapat szállására. Orovosunkkal Tállay András doktorral megbeszéltem, hogy ebben a helyzetben mi a teendőm. A lényeg, hogy teljes nyugalomban kell pihennem, még sétálgatnom is csak módjával szabad, mert járás közben erősödik a fejfájásom, és romlik a közérzetem. Néhány gyógyszert is kaptam köztük fájdalomcsillapítókat.”
Ezek után az már nem is lehetett kérdés, hogy pályára lép-e Németh a norvégok ellen, és valószínűleg még az is kockázattal járna, ha a hét végi helyosztón szerepelne.

II. Csoport
Csehország–Németország 30–20 (14–7), Oroszország–Szlovénia 27–22 (13–11)

I. Csoport
Románia–Ukrajna 19–17 (10–10), Ausztria–Franciaország 30–22 (17–12), Dánia–Jugoszlávia 28–25 (14–11)Pontegyenlőség esetén az egymás elleni eredmény döntött

A további program
Péntek: szünnap
Szombat (Aarhus). A 7. helyért: Csehország–Románia, 12 óra. Elődöntők: Dánia–Oroszország, 14.30, Norvégia–Franciaország, 17
Vasárnap (Aarhus). Az 5. helyért: MAGYARORSZÁG–Jugoszlávia, 12. A 3. helyért: 14.30. Döntő: 17

Visszapillantó
A norvég és a magyar női válogatott 1970. február 23-án Budapesten találkozott először, és a házigazda 11–8-ra győzött. Ezt a csatát további 57 követte, és a mérleg a farumi mérkőzésig magyar szempontból: 45 győzelem, egy döntetlen, 12 vereség. A norvégok 1998-ban Eb-t, 1999-ben vb-t nyertek, az olimpiákon pedig ezüstéremmel (1988, 1992) és bronzéremmel (2000) gazdagodtak. Az idén Magyarországon három tesztmérkőzésen szerepeltek, kettőt elvesztettek, a harmadikon már a félidőben 12–9-re vezettek, és végül 24–21-re győztek. Ekkor a Mocsai-csapat ebben az összeállításban szerepelt: Sugár – Lovász 4, Siti E. 2, Ferling 2, Pádár 4, Szrnka 1, Kirsner. Cs: Pálinger (kapus), Farkas Á. 2, Kindl, Asztalos, Brigovácz 3, Tóth M. 1, Kulcsár A. 2, Lőwy.

Hangoló
Az Eb 16 csapata közül 12 jutott a középdöntőbe, a szombati és vasárnapi helyosztókon pedig már csak nyolc szerepel. A 9-10. és a 11-12. helyet az eddigi eredmények alapján állapítják meg a középdöntő csoportokban az 5. és a 6. helyen végzettek között.