Szellőlányok a célegyenesben

A magyarok szempontjából felértékelődtek az "alapszakaszban” a csoportellenfelektől szerzett pontok, és a korábban szinte kötelezően elvárt győzelmek a csehek és a szlovénok ellen (a fehéroroszok kiestek, az ellenük aratott győzelem legfeljebb a lányok önbizalmának növelésére volt jó). Az ezeken a találkozókon aratott két siker – és persze a hozadéka, a középdöntőbe vitt négy pont – alapozta meg és hizlalta azon reményeket, hogy Mocsai Lajos szövetségi kapitány csapata, a 2000-es bukaresti Eb aranyérmese, esetleg itt is bejuthat az elődöntőbe és éremért harcolhat a végküzdelmekben.
Ehhez segítette a mieinket a középdöntő első körében a norvég győzelem az akkor még potenciális vetélytársnak számító csehek ellen. Ugyanis ezzel egyszerűsödött a képlet: ha a magyarok legyőzik a világbajnok Oroszországot, majd Németországot, akkor elődöntősök. Mégpedig a norvégok ellen elérendő eredménytől függetlenül.
A terv nagyon szép volt, a kivitelezése azonban kudarcba fulladt.
A világ legjobbja, az iszonyatosan erős orosz válogatott ellen a magyar védekezés összeomlott, ezért a kapusaink sem tudtak semmit hozzátenni a találkozóhoz. Legjobbjaink 29 gólt lőttek Jevgenyij Trefilov edző csapatának, ám 39-et (!) kaptak, ami majdnem példátlan a válogatott történetében. (A sydneyi olimpián Dél-Koreától 41–33-ra kapott ki.) Az sem gyakori, hogy két játékos összesen 27 gólt szórjon a magyar együttesnek (Naukovics 15, Poltorackaja 12). Nem vigasz, de góláradattal már a magyar lányok is nyertek különböző tornákon: Kínát 44–21-re, Angolát 42–22-re, Japánt 41–16-ra és Ukrajnát 41–23-ra győzték le hajdan. De hát nehéz – vagy inkább nem is szabad – egy napon emlegetni a magyar–angolai és az orosz–magyar párharcot.
Visszakanyarodva a dániai Eb-hez, Mocsai Lajos nagyokat sóhajtva foglalta össze az oroszok elleni fiaskó okait és az abból leszűrhető tapasztalatokat. "A legnagyobb gondunk az volt, hogy játékosaink testsúlya és magassága messze elmarad a kiválogatott orosz gladiátor hölgyekétől – mondta az utolsó szót kissé erősebben hangsúlyozva a kapitány. – És ezt a minősítést a legjobb értelemben használom a feltűnően fiatal orosz játékosokra, mert ők nemcsak hatalmas termetűek, hanem – ami ezzel az alkattal ritkán párosul – ügyesek és gyorsak is. Ez így együtt ideális, és ebből a kínálatból lehetett és a jövőben is lehet világbajnok csapatot faragni, vagyis az élvonalban tartható az együttes. A mieink átlagosan tizenöt centivel alacsonyabbak és tizenöt kilóval könnyebbek, mint a világbajnokok. Kérdem én: lehet-e így esélyünk ellenük, amikor egyszerűen elsodorják, lesöprik a pályáról a mieinket? Hogyan tudná felvenni a harcot – mondjuk – Pigniczki vagy Görbicz a gyors, erőszakos izomhegyekkel? Emellett arról is kötelező beszélnem, hogy a teljes Európa-bajnoki szereplésünkre rányomja a bélyegét Kindl, valamint Ferling hiánya. Az utóbbit a hasfalsérülése valóban meggátolta már a felkészülésben is, ám Kindlt az ujjtörése – ráadásul nem is a lövő kezén – szerintem nem akadályozta volna a kontinensviadalon. Ezt az esetet azért nem tudom megemészteni, mert az ő játékára építettük a védekezési taktikánt zömét, amit az utolsó pillanatban – amikor megsérült – már képtelenség volt megváltoztatni.”
Ezen gondok felsorolását Vanyus Attila csapatvezető, a szövetség általános alelnöke, a Győri Graboplast első embere és Sinka László főtitkár, az EHF elnökségének tagja azzal egészítette ki, hogy a kapitánynak és csapatának vékony jégen kell táncolnia, mert az utánpótlás-válogatottakban is csak elvétve akad egy-egy ügyes, tehetséges lány, aki alkatilag is megfelel az említett kívánalmaknak.
Karcsú, csinos "szellőlányaink” a középdöntő második fordulójában a németek ellen azért mégiscsak megmutatták, hogy nem savó csordogál az ereikben, és ekkor már Mocsai Lajos is békülékenyebb, barátságosabb hangot ütött meg a csata értékelésekor, hiszen a csapat célja, az ötbe (rosszabb esetben hatba) kerülés ezzel elérhető közelségbe került. Kicsit legorombította tanítványait a mérkőzés túl laza kezdéséért, hiszen ekkor négy-öt góllal vezetett a hírek szerint immár lemondását fontolgató Ekke Hoffmann mester csapata. Ám a folytatásért, különösen a végjátékért (ekkor már 30–22 volt a mieink javára) valóban dicséret járt a megfázásából felépülő Pálinger kapusnak, a 200. válogatottságát akkor ünneplő Pádárnak, a kiismerhetetlen mozgású Szrnkának, a combhúzódása után visszatért Baloghnak, a fáradhatatlan Kirsnernek, a támadásban és védekezésben is jeleskedő Tóthnak és még a könnyelműsködést önfeláldozó játékkal ötvöző Görbicznek is, akiből cingár alkata és olykor öntörvényű játéka ellenére sok munkával a magyar kézilabda egyik nagy értéke faragható.
"A jó kapusteljesítmény és a hatékony védekezés meghatározta a játékunkat a németek ellen, és ezzel áthidaltuk a pszichés fáradtság okozta kezdeti nehézségeket – hangoztatta Mocsai. – Farkast az első félidőben még játszathattam, de láttam, hogy a kimerültsége és a sérült bokája befolyásolja a teljesítményét, ezért a másodikban a belső posztokon már a fiataloknak adtam lehetőséget. Mehlmann igyekezete dicséretes, ám még agyonnyomta őt a felelősség súlya. Remélem, hamarosan felszabadultabban kézilabdázik. A németek ellen Görbicz újra bátran és eredményesen vállalkozott. Szrnka lövőtechnikája annyira sajátos, hogy a németek nem tudták kiismerni.”
A norvégok ellen fantasztikus, már-már emberfeletti bravúrra – nyolcgólos győzelemre – lett volna szüksége csapatunknak ahhoz, a II. középdöntő csoport (CD-ág) élén hármas holtverseny alakuljon ki, és ebből a mieink másodikként, tehát elődöntősként jöjjenek ki. A temérdek "matekozás” azonban végül fabatkát sem ért, mert derekasan küzdő lányaink egy hihetetlenül balszerencsés góllal vereséget szenvedtek.
A kapitány az összecsapás előtt azt mondta játékosainak, hogy gyáván nem lehet megkísérelni a bravúrt, de ha lesz tartásuk és akaraterejük, akkor a ritkán alkalmazott három-hármas nyitott, agresszív védőrendszerrel megzavarhatják a skandináv vb-ezüstérmeseket. Ugyanakkor halkan, inkább csak maga elé mormogva azt is hozzáfűzte, tudvalevő, hogy szinte mindenki a dán–norvég finálé összegereblyézésén fáradozik, és ezt a sajátos, nyíltan soha, sehol el nem ismert szempontot is be kell kalkulálni.
A norvégoknak is sorsdöntő találkozó bővelkedett elképesztő fordulatokban, hiszen a szünetig felváltva vezettek a csapatok, és a hajrára is maradt drámai izgalom. Pedig már 19–13-ra elhúzott a legendás Marit Breivik edzőnő kivételes tehetségek sokaságából álló, ugyanakkor legfényesebb csillagait (Leganger, Grini) nélkülöző együttese. Ám a magyaros virtus, a huszáros hozzáállás, valamint Pálinger kapus varázslatos bravúrsorozata csaknem csodát tett a hajrában: 23–17 után kilenc percen át, vagyis a csata végét jelző dudaszóig csak a mieink lőttek gólt (23–23). Ám az utolsó utáni pillanatban, majdnem a félpályáról időn túli szabaddobást lőhetett Nyberg – és betalált. A mérkőzés hősnőjének, Pálingernek a kezéből kicsorgott a már megfogottnak tűnő labda, amely Isten tudja, hogyan, de pattant még egyet-kettőt és bevánszorgott a kapuba.
Iszonyatos dráma: megdicsőülés, ünnep az egyik, halálos elsápadás, könnyek a másik oldalon.
"Nem érdemeltük meg a sorstól, hogy így kibabráljon velünk – bosszankodott Mocsai Lajos –, mert az elején kihagyott temérdek ziccer után fantasztikus ambicióval játszottunk, a végén sem adtuk fel, pedig akkor már tudtuk, hogy a csoda, a nyolcgólos győzelem örökre álom marad. Mégsem szabad elmarasztalnunk az ezúttal sok lehetőséget kapó fiatalokat, mert a munkájukat tisztességesen, nagy szívvel elvégezték. Rettenetes érzés volt valamennyi magyarnak a norvégok talált győztes gólját látni, ám a mérkőzés morális győztesei vitathatatlanul mi lettünk.”
A mester mondott néhány talányosnak tűnő mondatot azokról a Magyarországról telefonon vagy sms-ben érkező furcsa értékelésekről, véleményekről, visszhangokról, amelyekkel ő nem törődik ugyan, de alkalmasak a játékosok gondolatainak, érzéseinek a összekuszálására. "Nem értem, miért nem tud mindenki örülni annak, hogy a minimális célunkat, a hatba kerülést már biztosan elértük, és még esélyünk van egy hellyel előrébb is lépni – fogalmazott. – Ezzel a kerettel, ennyicske felkészülés után ez tisztességes eredmény. Aki ezt nem így látja, annak alighanem hiányosak a szakmai ismeretei, és a véleményével vétek foglalkozni.”
A jugoszlávok elleni helyosztóra már Aarhusban hangolt pénteken a válogatott. "Marko Iszakovics kollégám fiatal csapatát az AB-ágról elődöntőbe vártam, s meglepett, hogy oda a dánok mellett az egyébként újra megerősödött franciák jutottak – mondta a magyar szövetségi kapitány, amikor csapata vasárnapi ellenfeléről kérdeztük. – Nagy csatában vesztett Franciaország ellen Jugoszlávia, és ez meg is pecsételte a sorsát, mert a dánokkal szemben Dániában nem sok esélye lehetett, igaz, ezt a találkozót még nem láttam. Mi nyugodtan léphetünk pályára és felszabadultan kézilabdázhatunk Jugoszlávia ellen, hiszen eddig mindent megtettünk, ami lehetőségeinkből, erőnkből és igyekezetünkből tellett. Az utolsó dániai találkozónkon is becsülettel, a hírnevünkhöz méltóan fogunk küzdeni.”

Visszapillantó

Az Eb első szakaszában négy négycsapatos csoportban küzdöttek a csapatok, és csoportonként három jutott a középdöntőbe, ahova az egymás elleni eredményeiket magukkal vitték.
Középdöntő, csoportmérkőzések
1. csoport (AB-ág). 1. forduló: Ausztria–Ukrajna 32–19, Franciaország–Jugoszlávia 29–27, Dánia–Románia 25–23. 2. forduló: Jugoszlávia–Ukrajna 39–24, Franciaország–Románia 29–26, Dánia– Ausztria 26–20. 3. forduló: Románia–Ukrajna 19–17, Ausztria–Franciaország 30–22, Dánia–Jugoszlávia 28–25. A végeredmény: 1. Dánia 10 pont, 2. Franciaország 6, 3. Jugoszlávia 6, 4. Románia 4, 5. Ausztria 4, 6. Ukrajna 0
2. csoport (CD-ág). 1. forduló: Norvégia–Csehország 27–20, Oroszország– MAGYARORSZÁG 39–29, Szlovénia– Németország 30–26. 2. forduló: Norvégia–Szlovénia 34–24, MAGYARORSZÁG–Németország 30–25, Oroszország–Csehország 29–19. 3. forduló: Oroszország–Szlovénia 27–22, Csehország–Németország 30–20, Norvégia–MAGYARORSZÁG 24–23. Végeredmény: 1. Norvégia 10, 2. Oroszország 8, 3. MAGYARORSZÁG 6, 4. Csehország 4, 5. Szlovénia 2, 6. Németország 0
Az Eb végeredménye: 9. Ausztria, 10. Szlovénia, 11. Németország, 12. Ukrajna, 13. Spanyolország, 14. Hollandia, 15. Svédország, 16. Fehéroroszország. (A 9–10., a 11–12. és a 13–16. helyet a korábbi eredmények alapján állapították meg.)

Hangoló

Az Eb 16 csapata közül 12 jutott a középdöntőbe, a szombati és vasárnapi helyosztókon pedig már csak nyolc szerepel. A vasárnapig még címvédő magyarok utolsó Eb-ellenfele Jugoszlávia, amely vb-bronzérmes, és sok belső gondja, személyi ellentéte dacára éremesélyesként érkezett Dániába. A csoportjában pontveszteség nélkül végzett az élen, mert viszonylag biztosan győzött Románia (32–25), Ausztria (30–23) és Svédország (31–28) ellen. Így a középdöntőt négy ponttal kezdhette, de itt már csak az ukránokat tudta megverni. Az elődöntőbe jutása főleg a franciáktól elszenvedett vereségén úszott el. Paplacko kapus mellett a gólerős Balac, Damjanac, Petrovics, Milanovics, Savics és Milickovics az erőssége.

A további program

Szombat (Aarhus). A 7. helyért: Románia–Csehország, 12 óra. Elődöntő: Franciaország–Norvégia,14.30, Dánia– Oroszország, 17
Vasárnap (Aarhus). Az 5. helyért: MAGYARORSZÁG–Jugoszlávia, 12. A 3. helyért: 14.30. Döntő: 17