– Önnek jól ment, ezt bizonyítja a díj, de milyen formában kézilabdázott a még nem teljes magyar csapat? – kérdeztük a villámszélsőt.–Nem volt okunk a panaszra, sem a rendezéssel, sem a vendéglátással nem volt gondunk Lengyelországban, ráadásul a csapatunk is kitett magáért, az eredményeink önmagukért beszélnek – válaszolta.–Együttesünknek mi a legfőbb erénye?–Nekem szimpatikus, hogy erős az összetartó erő a keretben. A fiatalok és a rutinosabbak minden súrlódás nélkül edzenek és játszanak egymás mellett, szóval remek az összhang a gárdában. Nincs közöttünk senki, aki bomlasztaná a közösséget, és akiknek a csatlakozására még várunk, ők is valódi csapatemberek. Nem titok, hogy például Nagy Lászlóra, Díaz Ivóra és Pérez Carlosra gondolok.–Mit tart a Karácsony-kupa legnagyobb értékének?–Azt, hogy minden várakozásomat felülmúlva, pompásan összerázódott a keretünk. Ez igen biztató a jövőre nézve, hiszen jól és egymásért is küzdenek a játékosaink.