Szép volt, Manyi!
A lába – bár egy kicsit fájt, de ezt már megszokta – szinte taszította a pálya közepe felé. Igaz, álmában a régi piros-fehér mezben játszott, és a hangosbemondó azt üvöltötte: „A DVSC csapatában kettes számmal Jeddi Mária.” De a lelátók is ugyanúgy tele voltak kiabáló emberekkel. Bár egy kicsit zavaros volt az álom, arra tisztán emlékezett, hogy a meccs végén egy gól kellett a sikerhez, alig volt hátra idô, és a labda – mint annyiszor – az ô kezében volt. Még ellôtte…
Aztán felébredt.
Most pedig nem vitás, menni kell, ôt szólítják. A lányok is itt vannak, a közönség is ôrjöng (úristen, mennyien vannak!), minden olyan, mint régen. Mosolygó emberek, ajándék, vastaps. „Szép volt, Manyi!” – zúgja a kórus. Hiába, ez a búcsú, tényleg vége.
És tényleg szép volt!
Szép volt, Manyi!
A lába – bár egy kicsit fájt, de ezt már megszokta – szinte taszította a pálya közepe felé. Igaz, álmában a régi piros-fehér mezben játszott, és a hangosbemondó azt üvöltötte: „A DVSC csapatában kettes számmal Jeddi Mária.” De a lelátók is ugyanúgy tele voltak kiabáló emberekkel. Bár egy kicsit zavaros volt az álom, arra tisztán emlékezett, hogy a meccs végén egy gól kellett a sikerhez, alig volt hátra idô, és a labda – mint annyiszor – az ô kezében volt. Még ellôtte…
Aztán felébredt.
Most pedig nem vitás, menni kell, ôt szólítják. A lányok is itt vannak, a közönség is ôrjöng (úristen, mennyien vannak!), minden olyan, mint régen. Mosolygó emberek, ajándék, vastaps. „Szép volt, Manyi!” – zúgja a kórus. Hiába, ez a búcsú, tényleg vége.
És tényleg szép volt!
DVSC-Valdor–Anagenniszi Artasz (görög) 24–31 (8–14)Debrecen, 2500 néző
V: Krstic, Ljubic (szlovénok)
DVSC: Szász – Kereki 3, Rácz 3, Nyilas 1, Szűcs 3, Madai 2, Orbán 1. Cs: Szamozvanova, Kolsofszki (kapusok), GALAI 10 (2), Sütő M., Szabados, Buglyó 1. Edző: Komáromi Ákos
ARTASZ: SZAJDOVA – LEBEGYEVA 8, VRACSEVA 6, FOTIADU 5, GYÔRFFY 5 (1), Szkara 3 (1), Vemi 2. Cs: Nikoli (kapus), Kuplevics 2. Edző: Mihail Akszenov
Az eredmény alakulása. 3. p.: 0–3. 12. p.: 3–4. 23. p.: 6–10. 37. p.: 12–16. 43. p.: 17–24. 57. p.: 22–30
Kiállítások: 8, ill. 8 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 4/2
Megható pillanatok vezették fel a mérkőzést. A szurkolók, a klub, a megyei szövetség és az önkormányzat képviselői, valamint az ismerősök, barátok elbúcsúztatták az aktív pályafutását befejező Jeddi Máriát. A kétszeres EHF-kupa-győztes ""Manyinak” több mint kétezren felállva tapsoltak.
Komáromi Ákos elképzelései szerint az első percekben a debrecenieknek kellett volna meglepniük a vendégeket, ezzel szemben fordítva történt. A Loki sokat kapkodott, ráadásul a bokasérülést szenvedő Nyilas is kevesebbet tudott vállalni. A legbosszantóbb az volt, hogy az idegenlégiósokkal teletűzdelt ellenfél nem tűnt félelmetesnek, ám a hazaiak az első félidőben kritikán aluli minősítést érdemeltek. A második félidőben a DVSC-Valdor támadásban javult, de a gyenge védekezés miatt csak időlegesen tudta csökkenteni tetemes hátrányát. Abban reménykedhettünk, hogy a sérülések miatt mindössze két csere mezőnyjátékossal érkező Artasz elfárad a végére, de nem. A hajdúságiak csak a szép búcsúban reménykedhetnek a viszszavágón.
MestermérlegKomáromi Ákos: – A látottak azt bizonyították, hogy rosszul készítettem fel a csapatot. Én vagyok a hibás ezért a vereségért.
Mihail Akszenov: – Csodálatos volt nyerni egy olyan ország együttese ellen, amelynek a kézilabdája jóval a görög előtt jár. Tartottunk a Debrecentől, ám nem igazolta korábban kivívott hírnevét.