Félúton a portugáliai vb-re

A tavalyi vb-selejtezőben Ukrajna ellen kiharcolt továbbjutással nemcsak a portugáliai tornára nyílt meg az út, hanem akár az athéni nyári játékokra is kvótát szerezhet az együttes, hiszen a világbajnokságon hét közé kerülő gárdáknak ez lesz az egyik "jutalmuk”. Skaliczki László szövetségi kapitány is tudja ezt, de egyelőre a sokkal közelebbi jövő kérdései foglalkoztatják.
– Fogalmazhatunk úgy, hogy válogatottunk félig már kész a világbajnokságra? – kérdeztük a mestert.
–Sokat dolgoztunk az utóbbi hetekben és napokban, ezért valóban elmondható, hogy jól haladunk a világbajnoki felkészüléssel – válaszolta. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek nehézségeink, de az is tény, hogy áthidalhatatlan problémák nem tornyosulnak előttünk. Hozzáteszem, ebben főszerepe van a keret munkáját segítő egészségügyi stábnak, segítőmnek, Buday Ferencnek, valamint a csapatot vezető és menedzselő Hajnal Csabának és Karádi Péternek. Az ő közreműködésük nélkül sokkal nagyobb teher nehezedne a csapatra és rám is.
– Az októberi, szlovénok elleni két idegenbeli tesztmérkőzés után a bajnokságban és az európai kupákban edződtek a tanítványai, akiknek december közepén tarthatott legközelebb közös gyakorlást. Nem tartja kevésnek az együtt töltött időt a keretre váró feladatok nagyságához és fontosságához képest?
–Elképesztően zsúfolt a versenynaptár, és nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Ez ellen szinte semmit sem tudunk tenni. Nyilván igyekszünk a lehető legtöbb időt szakítani a keretedzésekre, és óriási szerencsém, hogy a játékosaink megértik a nehézségeket, így az időhiányt is, amit megpróbálnak lelkes, koncentrált és ragyogóan motivált munkával, kiváló hozzáállással ellensúlyozni. Decemberben a kétnapos tatai összetartáson, majd a lengyelországi háromnapos tornán is ez a mentalitás segített sikerekhez bennünket.
– Azon a versenyen több fiatal kapott bizonyítási lehetőséget, mivel a spanyol bajnokságban szereplők, illetve a Fotex néhány játékosa csak később csatlakozott a kerethez. Hogyan teljesítettek a beugrók?
–Arra voltam kíváncsi, hogy a második sorból kik lehetnek képesek a jövőben akár az elsőben is megállni a helyüket. És nem kellett csalódnom. A juniorválogatottban már bizonyítók a felnőttek között sem jöttek zavarba. Józsa, Harsányi és Tatai megmutatta, hogy a részfeladatok megoldására máris képes, és a jövőben is számíthatok rá, valamint Szabó is élt azzal az egyelőre kevés lehetőséggel, amelyet a sérüléséből éppen felépülve kaphatott. Remélem, a jó bemutatkozás tovább inspirálja őket.
– A három lengyelországi győzelem után kis pihenő következett, majd a két ünnep között már újra edzőtáborban volt a keret. Hogy bírták lelkileg a fiúk a még szinte karácsonyi gyakorlást?
– Tudom, hogy nehéz helyzetben voltak, de újra erőt vettek magukon, és zokszó nélkül edzettek. Erre pedig ilyen körülmények között csak azok a sportolók képesek, akikben nagyon magasan lobog a bizonyítási vágy, akik sikeréhesek, és akik elhatározták, hogy erre a néhány hétre mindent alárendelnek a világbajnoki felkészülésnek, illetve a nagyon remélt portugáliai sikernek.
– Erről, pontosabban a célokról és az álmokról mostanában egyik játékos sem beszél szívesen. Talán babonából, talán más valamiért? A maximum, amit például Szathmáriból, Gálból vagy Mezeiből ki lehetett csikarni, az volt, hogy a legveszélyesebb vébéellenfelek közül legalább egyet meg kell verni, s akkor megnyílhat az út a további jó eredmények felé.
–Ez a kis visszafogottság érthető, hiszen a napi munka fontosabb, s nyilván nagyon lefoglalja őket. A karácsony és újév közötti időben Tatán – ahol újra minden igényt kielégítő ellátást kaptunk – már a német túrára összpontosítottak, és ekkor csaknem teljes volt a keret. Megérkezett Iránból a térdfájással bajlódó, de a válogatottságot ennek ellenére vállaló Lendvay Péter is, és csupán a barcelonai Nagy László hiányzott, aki a spanyol Asobal-kupán szerepelt a két ünnep között.
– Nagyra és a gárda belső, összecsiszolandó csapatrészére sok teher hárult a stuttgarti tornán. Elégedett volt ezeknek az embereknek a teljesítményével?
–A vasárnap zárult háromnapos versenyről először is azt kell elmondani, hogy a németek nagyszerűen rendezték meg, a torna minden percében érződött, hogy ők már világbajnoki lázban égnek, és hihetetlenül jól menedzselik a csapatukat. Ugyanakkor a B-együttesükről sem feledkeznek meg, hiszen ebben tehetségek sora bontogatja a szárnyait. A csehek jó és hálás edzőpartnerek ebben az időszakban, hiszen erős csapatuk van, amely azonban nem lesz ott a vébén. Nekünk a védőjátékunkat kellett pontosítanunk, valamint a visszarendeződésünk sebességét próbáltuk fokozni. Ugyanis elképesztően pörög a játék, nincs idő a mélázásra, az események másodpercenként követik egymást. Ha a támadásban történteken töprengünk, nem érünk vissza a saját kapunk elé. Fontos tapasztalatunk, hogy a gondolkodásunkat is gyorsítanunk kell, hogy idejében reagálhassunk az ellenfél váltásaira, variációira. A felsoroltak végrehajtásában a belső emberekre, tehát Nagyra, Budayra, Lendvayra és Pérezre különösen nagy feladat hárul, és ők ebben a felállásban most szerepeltek először. Biztató jeleket láttam mind az edzéseinken, mind a tesztmérkőzéseinken, és főleg a védekezésünk, a sáncmunkánk volt erőszakos és hatékony.
–Hiányosságokat is tapasztalt?
– Az ütközéseink, az egy egy elleni játékunk, a labdabiztonságunk, a ziccerek kihasználása további pontosítást igényel. A technikai hibáink száma is nagyobb, mint amennyi megengedhető vagy elnézhető.
– Csütörtöktől a kuvaiti és a katari válogatott ellen három mérkőzés következik, tehát lesz alkalom ezek gyakorlására.
– Remélem, ugyanolyan hasznos összecsapások várnak ránk, mint az eddigiek voltak. Vasárnap a német A-csapat elleni tornadöntőben például többnyire okosan, fegyelmezetten kézilabdáztunk, megvalósítottuk taktikai elképzeléseinket, és csak a végjátékban elkövetett hibák miatt vesztettünk egy góllal, holott a vége előtt három perccel két góllal vezettünk.
– Egyetért azzal a megállapítással, hogy csapatában a különböző posztok többségére két vagy több azonos képességű játékos pályázik?
–A kapusaink, Szathmári és Fazekas jól kiegészítik egymást, más-más stílusban védenek, az ellenféltől is függ, melyikük kap több szerepet, ugyanakkor észre kellett vennem, hogy egy-egy mérkőzés második félidejében jobb teljesítményt nyújtottak, mint az elsőben. A jobbszélen is hasonló a helyzet Kertésszel és Bendóval, egyikükkel sincs gondom. Az átlövőknél az a helyzet, hogy Nagy Lászlónak főleg Pérezzel kell jó játékkapcsolatot kialakítania, és ebben az átlövőként is szerepeltethető irányítóknak is jut feladat, hiszen Buday és Lendvay más-más stílust, különböző variációkat hoz a játékba. A beállósaink erősek, képzettek, ezért sok lehetőségük lesz a jövőben is a csapatjáték segítésére. A balszélen Pásztor példás akarással küzd, és a német túrán a kisebb hullámvölgyeiből gyorsan kilábalt, ezzel is bizonyította remek sportemberi mentalitását. Egyelőre nem tudok mit mondani Díaz világbajnok szerepléséről, mert az orvosok véleményétől is függ, hogy a keret rendelkezésére állhat-e. Remélem, egészséges lesz, és csatlakozhat a csapathoz.