Olajhatalmak a Dunántúlon

Tudni kell róluk, hogy már néhány napja hazánkban edzőtáboroznak, sőt, klubcsapatok elleni tesztmérkőzéseken is szerepelnek.”
Az arab stílus elleni harcmodor gyakorlása azért különösen lényeges a mieinknek, mert Madeirán (itt rendezik a vb C-csoportjának küzdelmeit) Szaúd-Arábia legjobbjaival is találkoznak, s ellenük úgymond kötelező győzelmet illene aratnia. Ám ez csak azok szemében tűnhet egyszerű feladatnak, akik nem tudják, mekkorát léptek előre az arab országok –többek között az egyiptomi Hasszan Musztafa IHF-elnök szellemi és sportdiplomáciai irányításával – a kézilabda népszerűsítésében, fejlesztésében. Az Ázsia-bajnokságon az arabok szinte lekörözték a sportágban néhány éve még ázsiai egyeduralkodónak számító Dél-Koreát, valamint a feltörekvő Japánt, holott ebben a két országban is jelentős összegek áramlanak a kézilabdába. A tavalyi Ázsia-bajnokság (egyben vb-selejtező) éremcsatáiban Dél-Korea a negyedik helyet szerezte meg, miután a bronztalálkozón kikapott Szaúd-Arábiától. A döntőt pedig a Skaliczki-csapat soros vetélytársai vívták: Kuvait–Katar 29–25 (14–10).
Arról pedig, hogy milyen eredetű és mekkora összegek ömlenek az arab kézilabdába, hosszan tudnának beszélni azok az európai – köztük magyar – edzők, akik jelenleg is ezen a vidéken keresik a kenyerüket. A Kuvaitban dolgozó Bartalos Béla, Hunyadkürty János, Kaló Sándor és Páll Tibor közül utóbbi adott rövid információt a Nemzeti Sportnak az ország bajnokságáról és válogatottjáról. "A bajnokságban tizennégy csapat szerepel, és összesen ennyi kézilabdaklub működik Kuvaitban – mondta Páll Tibor, aki hajdan a Herz-FTC másodedzője volt, tavaly pedig még a váci női csapat kispadján ült. – Jelenleg a válogatottak nélkül is zajlanak a Kuvait Kupa küzdelmei, a bajnokság pedig a vébé után kezdődik. Két-három együttes alkotja az élcsoportot, és ezek nem erősebbek, mint a magyar másodosztály jobb, illetve az NB I szerényebb tudású gárdái. Kaló Sándor csapata, a Kretan a bajnoki címvédő, és ebben az amatőrök mellett akad egy-két játékos, aki némi pénzt kap a teljesítményéért. De ez csupán jelképes, mondhatni mulatságos összeg ahhoz képest, ami ezek a fiúk a civil foglalkozásukban keresnek. Edzésre kedvük szerint járnak, többségük nem nagyon szívesen gyakorol, pedig mindennap lenne rá lehetősége és módja. A kuvaiti kézilabdacsapatok a sportminisztériumtól kapják a pénzt a működésükre, ez az összeg egységesen évi kétszáznyolcvanezer dinár, ami nagyjából kilencszázezer eurónak felel meg. Az Ázsia-bajnok válogatottnak egyiptomi edzője van, akiről itt megoszlanak a vélemények, de én nem ismerem annyira, hogy bármit is mondhatnék a munkájáról. A sportági közvélemény nagyon reménykedik, hogy Kuvait a világbajnokságon a csoportjában a négybe kerül, vagyis továbbjut. Erről nekem azért akadnak kételyeim, mert Marokkót ugyan megverheti, de Lengyelországgal szemben már nagyon meg kell szenvednie, és Tunéziát, Spanyolországot, valamint Jugoszláviát pedig képtelen legyőzni. Végül annyit, büszke vagyok, hogy csapatomból, a Sebabból négy játékos – Oszama Szelama, Abdul-Azisz Szelama, Hamed Müzel és Mubarah Divan – bekerült a kuvaiti vébécsapatba.”
A magyar játékosok közül csak a Szegeden vizsgázó Buday Dániel, Laluska Balázs és Nagy László hiányzott a szerdai gyakorlásokról – ők hárman csütörtökön csatlakoznak társaikhoz. Skaliczki mester a délelőtti átmozgató edzésen alaposan felrázta a kétnapos pihenőről visszatérő játékosokat, akik a délutáni taktikai munka során az arabok által különösen kedvelt nyitott védekezés elleni akciókat próbálgatták. A keretben nincs említésre méltó sérüléssel bajlódó kézilabdázó, a kisebb zúzódások, kék-zöld foltok pedig nem hátráltatják a vb-felkészülést. Az újabb sérüléssel bajlódó, és emiatt kényszerpihenőt tartó Díaz Ivo (Fotex KCV) kimaradását a világbajnoki keretből mindenki tényként kezeli, és Skaliczki László csak annyit fűzött hozzá, hogy sokat segíthetett volna az irányító-átlövő, akire a továbbiakban is számít (júniusban Eb-selejtező, 2004 januárjában Eb Szlovéniában).
Kertész Balázs, a válogatott jobbszélsője rutinos harcos, aki a Dunaferrben is meghatározó egyéniség. "Elérkeztünk a felkészülésnek abba a szakaszába, amikor már a formába hozás a legfőbb dolgunk – mondta a 32 éves csillag. – Csapatunk jobb szárnya erős, képes a ráháruló feladatok magas szintű megoldására. Bendó Csabával jól megértjük egymást, nem vetélytársak, inkább együttműködő partnerek vagyunk a jobb szélen. Sokat gyorsult a játék az utóbbi időben, és ezt a tempót egy szélső nehezen bírná hatvan percen át.”